Meg szeretnék osztani veletek egy történetet, aminek a főszereplője a nagymamám, aki egész életemre hatással volt, példakép volt és nagyon sok inspirációt kaptam tőle. /De nem csak én, hanem a család összes tagja\./
Hirdetés
A nagymamámnak hihetetlen nagy szíve volt, mindenkit szeretett, mindenkihez volt egy biztató, dicsérő szava. Pedig az élete nem volt könnyű, olyan traumát is át kellett élnie, amelyet egy nőnek sem szabadna megtapasztalnia.
Hirdetés
Nyolcan voltak testvérek, hét lány, és egy fiú. Ő volt a legidősebb. Közülük ketten, nem sokkal a születés után meghaltak.
Tizenhat éves volt, mikor férjhez ment nagyapámhoz, akit én már nem ismertem, mert három évre az esküvőjük után nagyapám meghalt. Két gyermekük született. Édesanyám volt a nagyobb, a kishúga viszont súlyosan megbetegedett, és sajnos csecsemőkorában elhunyt. A nagymamám alig múlt 19 éves.
Hirdetés
Egy gyermek elvesztése egy nő életében a legfájdalmasabb. Ennél szörnyűbb érzés nem létezik a világon. Ő mégis képes volt meglátni az életben a szépet, és idős korábban is gondoskodott unokáiról, tanítgatta, szerette őket.
Tavaly a párommal kitűztük az esküvőnk időpontját. Én voltam a legfiatalabb unokája, így nagyon örült, hogy férjhez megyek. De két héttel a lagzi előtt elesett, mikor a lépcsőn jött le, és eltörte a karját.
Hirdetés
Ekkor kezdődött minden nehézség. Otthon kellett maradnia, nem tudott semmit csinálni, haszontalannak érezte magát, pedig máskor nem volt olyan nap, hogy valamit ne csinált volna. Depresszióba esett, és mondogatni kezdte nekem, hogy már nem fog menyasszonyként látni. És valóban megérezte, hogy ez így lesz, pár nap múlva ugyanis csendesen elaludt, örökre.
Ennek ellenére az esküvőnkön a fényképe ott volt az asztalunkon, és mikor ránéztem, mindig valahogy egy nyugodt érzés alakult ki bennem, és a lelkem mélyén éreztem, hogy ott van velem.
Hirdetés
Annyit szeretnék még mondani, hogy nem csak a szüleinknek kell hálásnak lennünk, hanem a nagyszüleinknek is, mert ők is nagyon sok időt áldoztak ránk az életükből, és egyszer sajnos eljön a nap, amikor már nem lesznek mellettünk.
Nagymama, köszönöm neked, köszönök mindent. Bárhol is vagy."
filantropikum
2016. október 07. (péntek), 10:38
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
