Együtt élték túl a II. világháborút, majd 70 év házasság után egy napon távoztak
Hirdetés
Hirdetés
A legszebb szerelmi történetek nem Hoolywood-ban íródnak, hanem mindennapi párok életében, akik nem mindennapi szerelemmel szeretik egymást. Akik ebben kételkednének, olvassák el a következő történetet..
/Isabell Whitney és Preble Staver egy vak randevún találkoztak a 40\-es évek elején\./
Hirdetés
A szerelem magját elültették, de idő kellett hozzá, hogy kivirágozhasson.
A II. világháború kitörőben volt Európában és mind Isabell, mind Preble csatlakozott a nácik elleni szövetséges erőkhöz.
Hirdetés
Isabell, mint tengerészeti nővér, Preble pedig mint tengerész.
Öt hónappal azután, hogy a háború véget ért, Isabell és Preble végre összeházasodhatott. Az esküvőre 1946. február 15-én került sor. Egy csodálatos,70 évig tartó házasságvette kezdetét.
Miután megesküdtek, a pár 5 gyermeket nevelt fel közösen. Isabell, mint a család stabil alapköve, törődött a gyerekekkel és a háztartással, Preble pedig több áthelyezést is megélt munkája során. A pár végig egymás mellett volt, akkor is, amikor fiuk, Peter tragikus balesetben életét vesztette végzős középiskolásként.
Hirdetés
A pár lánya, a most 62 éves Laurie mesélt szüleiről a People magazinnak.
“Nagyszerű emberek voltak. Anyám tanított meg arra, hogy nem változtathatok meg senkit, viszont megváltoztathatom a saját hozzáállásomat az emberekhez.”
“Apa kissé szúrós volt, ő volt a szigorú kettejük közül. Anya is próbált komoly lenni, de tudtuk, hogy vele könnyebb. Leginkább apa szabályai szerint éltünk.”
2013-ban a pár idősek otthonába költözött, miutánIsabell-nél demenciát állapítottak meg.
Preble számára frusztráló volt Isabell-t ilyen állapotban látni.
Hirdetés
Külön szobában helyezték el őket. Szerencsére Isabell továbbra is emlékezett férjére.
“Néha mondanunk kellett neki, hogy koncentráljon és figyeljen, de amikor meglátta apát, egyből mosolyra görbült a szája.”– mondta Laurie.
Ahogy a 96. születésnapja közeledett, Preble engedélyt kért rá, hogy hadd szundítson együtt a feleségével. A személyzet megoldotta, hogy a pár egymás mellett fekhessen néhány órát.
“Egy szót sem mondtak egymásnak, csak fogták egymás kezét és elszenderedtek. Azt mondtam apának: ‘Ez anyu szülinapi ajándéka neked.’ Olyan boldog volt, hogy együtt szunyókálhattak.”
Pár nappal később közölték Laurie-val, ideje, hogy elbúcsúzzon édesanyjától. Az édesapját is vitte magával, hogy közösen köszönhessenek el.
“Apa megfogta a kezét és az egész olyan szeretetteljes volt. Megkérdeztem tőle, hogy szeretne-e vele maradni az imádság után és ő megrázta a fejét.
Hirdetés
‘Rendben -mondtam neki -, de tudod, hogy el kell engedned a kezét?’ Sírtam és ő is sírt.”
Mindenegyben blog 2025. április 24. (csütörtök), 07:49
Hirdetés
❗Ez a kislány 5 év után ébredt fel a kómából... és amit először mondott, attól lefagyott mindenki!? „Menj innen, anya!” – kiáltotta. Aztán az orvosnak elárult valamit, amit senki sem akart elhinni…???
Amikor ez a kislány felébredt az öt évig tartó kómából, mindenki ujjongott a boldogságtól. De amint megpillantotta az...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2025. április 24. (csütörtök), 06:47
A kutya elkapott egy varjút, és bevonszolta a házikójába. Mindenki azt hitte, a madárnak annyi... de amikor belenéztek, ELSÁPADTAK attól, amit láttak...
— Bence! A kutyád megint a szemétdombon turkál! — kiáltott át a kerítésen a szomszéd, Ica néni, miközben a házából...
Mindenegyben blog 2025. április 24. (csütörtök), 06:32
Csak egy húsvéti meglepetésnek indult… de amit a nővérem tett a szüleinkkel, attól beleremegtem! ? Zsuzsa kidobta őket a saját házukból – és a garázsba száműzte őket!” Egész évben beszéltem anyuval – szinte naponta. Mindig ugyanazt mondta: „Jól vagyunk, drágám.” Ezért úgy döntöttem, hogy húsvétra meglepem őket. Nem szóltam előre. Csak virágokat és csokitojásokat pakoltam a csomagtartóba. De amit a szülői házban találtam, attól szószerint földbe gyökerezett a lábam… A ház idegen volt. Hideg. Sivár. Nincs húsvéti dekoráció. Nincs fahéjillat. Nincs család. Csak Zsuzsa hangja. Aztán a ház mögé mentem – és ott voltak a szüleim. A garázsban. Összecsukható ágy, kempingfőző, anyu télikabátban, apu úgy tett, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Zsuzsa a barátjával egyszerűen átvette a házat. A szüleinknek meg azt mondta: „Legyetek őszinték, a háznak friss energiára van szüksége. Ti addig maradhattok a garázsban. Csak egy kis időre.” És ők elhitték. A szeretet miatt. A bűntudat miatt. De én nem hagytam ennyiben. „Pakoljatok össze. Egy óra múlva jövök értetek” – ennyit mondtam. És nem, nem a rendőröket hívtam. Sokkal jobbat eszeltem ki. Olyat, amitől Zsuzsa megtanulta, hogy a vendégek nem parancsolnak a házban. ? Mit tettem, hogy megbánja minden tettét? A történet szóról szóra, magyarul, AZ ELSŐ KOMMENTBEN! ???
Azt hittem, örömet szerzek a szüleimnek húsvétra egy csokor virággal meg egy tábla csokival. De amit találtam, az szó...
Mindenegyben blog 2025. április 24. (csütörtök), 06:19
✍️? – Drága lányaim, pontosan egy hónapotok van, hogy elhagyjátok a házamat. Hogy hol találtok lakást, nem érdekel – csak tűnjetek el innen. Ezeket a szavakat mondtam nekik azon az estén, kemény hangon, amelyet még én sem ismertem magamtól. Talán most azt hiszitek, hogy egy szívtelen, önző anya vagyok… Hogy nincs bennem semmi együttérzés. De fogalmatok sincs, milyen „mesés kis életet” rendeztek be maguknak a lányaim az én hátamon. És épp miattuk érzem magam ilyen összetörtnek. Ha valamit megbántam az életben, az csak az, hogy nem mutattam meg nekik hamarabb az ajtót. Most elmondom nektek az egész történetet, hátha akad köztetek valaki, aki megért… vagy talán tanácsot tud adni. ? A folytatást az első hozzászólásban találod ??
Idén Kriszta töltötte be az ötvenet, de úgy érezte, mintha már hetven is elmúlt volna. Kimerült volt – testileg,...
Mindenegyben blog 2025. április 24. (csütörtök), 06:09
48 éves voltam, és azt hittem, klimaxolok. Minden tünet erre utalt. Elmentem orvoshoz, és ott hallottam az elképesztő hírt: a második hónapban jártam! A férjem nyugodtan reagált. Azt mondta: „Ha Isten megadta az erőt, hogy kihordd ezt a gyermeket, akkor ennek a gyermeknek meg kell születnie.” De az ismerősöktől és a barátoktól nem kaptam hasonló támogatást. A legnehezebb viszont az volt, amit a saját fiaimtól hallottam.? Olvasd el a történetét és adj neki tanácsot – a folytatás az első kommentben!
A váratlan visszatérésA tavaszi napfény melegen sütött a budapesti utcákra, amikor Péter éppen a konyhában kávét...
Mindenegyben blog 2025. április 23. (szerda), 20:03
A kutya őrjöngve ugatott egy terhes nőre a reptéren... Amikor a biztonsági őr Maxim észrevette, mit érez meg Rex, már késő volt! Ami ezután következett, az egész országot megrázta...