El lehet innen menni! – már nemcsak Gyurcsány, egy jöttment néger is ezt mondhatja a magyarnak
Hirdetés
Hirdetés
Egy kuruc.info olvasó írja:
Tisztelt Kuruc.info!
Az alábbi vicc történt meg velem az egyik áruházban, ahol dolgozom. A vicc az, hogy ez nem vicc.
Ügyintéző vagyok, éppen vásárlóval foglalkoztam, amikor egy néger férfi betolakodott a látószögembe, kérdeztem tőle, hogy tessék? Erre nagyon tört magyarsággal kioktatott, hogy nem tessék, hanem először köszönjek neki, és utána, ha ő válaszol, megkérdezhetem, hogy “tessék?”
/Erre én közöltem vele, hogy majd én eldöntöm, hogy milyen sorrendben teszem fel a kérdéseimet\./
Hirdetés
Kikértem magamnak, hogy a saját országomban kioktasson egy külföldi.
Hirdetés
Erre azt válaszolta, hogy menjek ki ebből az országból.
Rákérdeztem még egyszer, hátha csak rosszul értettem, de ő megismételte, hogy menjek el a saját országomból, mert itt ő az úr. Kérdeztem tőle, hogy nem neki kellene elmenni ebből az országból, azt válaszolta, hogy ő magyar állampolgár.
Hirdetés
Sajnálatos, hogy lassan nekünk kell elgondolkodnunk, hova menekülhetnénk ezek elől a betolakodók elől.
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
