Gondoltam, jófej leszek, mondtam, menjen elém, én ráérek, ez az 2-3 perc nem szoroz. Amikor végzett, elindult majd visszalépett és így szólt:
Az alábbi történetet egy budapesti férfi osztotta meg Facebook oldalán, igen tanulságos:
"Ma bementem este a helyi nagy közértbe valami vacsinak valót venni. /A sorban én következtem, mögöttem egy melegítős, de tehetős pasi volt, aki folyamatosan szenvedett, hogy sorba kell állni, csak egy energiaitalért jött be\./
Amikor végzett, elindult majd visszalépett és így szólt: "Bocsi, de ez olyan jól esett, szar napom van, megengeded hogy kifizessem amit vásároltál?!"
Én: "Köszönöm, de nem szükséges, így is értékelem a gesztust, (és ekkor láttam a sorban utánam levő nénit, aki számolgatta a kezében az aprópénzét amije volt) DE ha megtennéd hogy a hölgynek kifizeted, úgy jobbat cselekedhetnél."
Ő (elmosolyodott - kicsit csibészesen is): "Hehe... megyek még egy kört.
Mire végeztem a kasszánál, hozott krumplit a néninek, kolbászt, lisztet, meg pár apróságot, igazából jobban nem néztem meg. "Jó volt az ötlet, legyen szerencséd az életben" - mondta, én is hasonló jót kívántam és hazajöttem. Nem tudom, minek írom ezt ki de tudjátok mit? Néha engedjétek előre az Armani joggingos ideges kopasz embereket a sorban, még jó is kisülhet belőle :D"
Ha tetszett a történet, oszd meg barátaiddal is!
