ELSZOMORÍTÓ, KI ALÁZTA MEG A BUSZON A TÖRÉKENY KISMAMÁT!
Hirdetés
Hirdetés
A “Pesten Hallottam” Facebook csoportban bukkantunk az alábbi bejegyzésre:
“Az eset a 97E jelzésű BKV buszon történt.
/Mikor a párommal es a 7 hetes kislányommal felszálltunk a buszra, a mózeskosaras babakocsi alig fért be a neki kijelölt helyre, mert egy hölgy pont ott álldogált\./
Hirdetés
Épp nagy nehezen sikerült a páromnak leparkolnia a kocsit, mikor is megjelent egy idős asszony. Mondta nekem, hogy menjek már arrébb, ő le akar ülni.
Mondtam neki válaszul, hogy sajnálom, de nem tudok, nekem is kapaszkodnom kell (jobb kezemben egy teli szatyor bal kezemben egy víz), és nem hagyom itt a kislányom.
Hirdetés
Erre a hölgy gyakorlatilag kirángatott a babakocsi mögül, arrébb tolta azt, és lehajtotta az ülőkét – nem érdekelte, hogy mi lesz velem…
Kapaszkodni nem tudtam, mert 160 centimmel nem értem fel a kapaszkodó rudat, ráadásul a lenyitott ülés miatt a babakocsi beszorult, nem lehetett mozgatni. „Hogy fogunk így leszállni?” – kérdeztem magamban.
Szóvá tettem a nőnek, hogy mégis mit képzel, erre engem elhordott mindennek, hogy nem gondolom, hogy állni fog, meg hogy szégyellhetném magam, és hogy tükörbe se tudna nézni a helyemben.
Hirdetés
Azzal fenyegetett, hogy előremegy, és szól a sofőrnek. Én nem ijedtem meg, mondtam, hogy hajrá, menjen csak, meglátjuk, a vezető kinek ad igazat. Ekkor elindult a busz. A hölgynek 2 egész perc múlva indult volna másik busz, a mi buszunk mögött, a 169E. Ennyit kellett volna várnia, és kényelmesen tudott volna utazni, és mi se lettünk volna beszorítva. Még szerencse, hogy előttünk leszállt.
Az ok, leírtam a történetet, hogy más ne járjon hasonló módon, és hogy az emberek megértsék végre, hogy a babakocsinak illetve kerekesszéknek fenntartott helyet tényleg nem véletlenül találták ki.
Hirdetés
Ezek máshol nem férnek el, míg egyéb ülőhely van bőven a busz többi részében is.”
Sajnos nem egyedi esetről van szó. Rengetegszer kerülnek hasonló helyzetbe a babakocsisok, kerekesszékesek. De hogy pont egy idős, sokat tapasztalt ember kössön bele bele egy kismamába… Szomorú, hogy itt tartunk! Miért nem figyelünk egymásra?!
Oszd meg a történetet, hogy minél több emberhez eljusson!
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
