Emlékszel még ezekre az időkre? Most megmutatjuk miért voltunk egészségesebbek és nyugodtabbak, mint a mai gyerekek!
UGYE EMLÉKSZEL MÉG A MI IDŐNKRE ?
**Még nem volt gyerek ülés a mi autónkban...
**Nem volt kötelező a biztonsági öv...
**A vegyszeres üvegek nem voltak furfangos védelemmel ellátva.
/\*\*Bicajozáshoz nem volt könyékvédő, sisak, de még rendes bicikli sem\./
**Lehetett csapvizet inni.
**A gyerekek nem unatkoztak, hanem játszottak az udvaron...
**Nem volt Mobil, de még vezetékes telefon sem nagyon..
**Nem lett senki Allergiás,ha kiment a kertbe friss levegőt szívni.
**Egészségtelen volt a táplálkozás, mint pl: zsíros kenyér, disznósajt, cukros kenyér , mégis makk egészséges volt MINDENKI... **Kakaóban nem volt A, B, C, D, E, vitamin, viszont, BEDEKÓ-nak " hívták és boldog volt tőle MINDENKI!.. **BIO" szörp helyett, SZOBI" szörp volt a menő..
**Energia ital helyett, pedig citromból készült limonádé dobott fel...
**Volt olyan, aki ismert olyant, akinek volt videó lejátszója, vagy esetleg spektruma.
**Nem volt VALÓSÁG show, viszont barátok voltak, akikkel találkoztunk élőben és személyesen...
**Suliba csak úgy egyszerűen elmentünk, nem vitt senki..
**Nem volt 20 ponton záródó biztonsági zárás acélajtó... Oszd meg, ha egyetértesz ezekkel a mondatokkal!tudasfaja.club
2018. november 04. (vasárnap), 16:43
Kapcsolódó cikkünk
Apa, ha elmész, az új anyukám megint beadja a gyógyszert… Ments meg!” – suttogta a kislány. Az apa földbe gyökerezett lábbal figyelt, majd úgy döntött: követni fogja… és amit látott, attól SZÓ SZERINT LEBÉNULT! ?
Gábor végre hazaért. Megkönnyebbülés volt belépni a házba, de a gyomrában ott motoszkált valami furcsa érzés. Túl csend volt. Túl sima minden. Mintha valami nem stimmelne.
Levette a kabátját, és besétált az étkezőbe, ahol Szonja, a nyolcéves kislánya a kanapén ült, egy mesekönyvvel az ölében.
– Apa! Annyira hiányoztál! – kiáltott fel, és a nyakába ugrott.
– Nekem is hiányoztál, kicsim – mosolygott Gábor, miközben megsimogatta a haját. – És hol van Lilla?
Szonja megforgatta a szemét – egy kicsit túlságosan is felnőttesen.
– Valószínűleg még alszik. – válaszolta, és közben egyértelműen érződött az ingerültség a hangjában.
– Tökéletes! – hajolt le Gábor bizalmasan. – Akkor végre tudunk beszélgetni csak mi ketten.
Megfogta a kislány kezét, és elindultak a gyerekszoba felé. Gábor mindig is figyelt arra, hogy kapcsolatuk őszinte és nyitott legyen – most pedig érezte, hogy valami nincs rendben. Szonja arca fakóbb volt, a szeme karikásabb, mint máskor.
Ahogy beléptek a szobába, Gábor becsukta az ajtót, majd előhúzott egy kis díszdobozt a zsebéből.
– Ez a tiéd.
Szonja kíváncsian kinyitotta, és a szemei felcsillantak: egy gyönyörű karkötő csillogott benne.
– Apu! Ez… ez gyönyörű!
A kislány szinte ugrált örömében, majd felpróbálta, és a fény felé tartotta a kezét, hogy nézze, hogyan csillog.
Ám abban a pillanatban valami megváltozott a tekintetében. Az öröm helyét hirtelen komolyság váltotta fel. Gábor megérezte a pillanat súlyát – ideje volt beszélni.
– Szonja… Miért nem jársz mostanában iskolába rendesen? Megbeszéltük, hogy tanulni fogsz. Ez nagyon fontos, emlékszel?
A kislány szemei elfelhősödtek. Lehajtotta a fejét, és elkezdte dörzsölni a karkötőjét.
– Nem szeretek menni, amikor te nem vagy otthon… És amikor Lilla visz…
Gábor mellkasa összeszorult.
– Tudom, hogy sokat utazom, de ez a munkám. Megérted, ugye, kicsim?
– Értem… – válaszolta alig hallhatóan.
Ekkor Gábor magához húzta, és szorosan megölelte.
– Erős vagy, ugye? Mert pár nap múlva megint el kell utaznom.
Szonja nem válaszolt azonnal. Aztán halkan, mintha félne a saját szavaitól, a férfi füléhez hajolt, és ezt suttogta:
– Apa… ha elmész, az új anyukám megint beadja a gyógyszert. Kérlek… ments meg!
Gábor megdermedt. Ezek a szavak, mint egy jégcsákány, átszúrták a mellkasát.
– Mi… mit mondtál? – kérdezte rekedten.
– Semmit… – suttogta Szonja, és elfordította a fejét.
De Gábor már tudta. A fejében azonnal összeálltak a mozaikdarabok: a kislány levertsége, a hirtelen álmos délutánok, a kifogások az iskolából. Egy pillanat alatt világossá vált számára, hogy valami nagyon súlyos dolog történik az ő otthonában – miközben ő azt hitte, minden rendben.
És akkor meghozta a döntést: meg kell tudnia az igazságot.
És amit látott… attól szó szerint kővé dermedt.
⬇️ Folytatás a fotó alatti első hozzászólásban! ???
– Apa, ha elmész, a „másik anya” megint beadja azt a gyógyszert… Kérlek, ments meg… – suttogta...
