Ez a 40 éves férfi egyfolytában a körmeit rágta! Rossz szokásának végzetes következménye lett!
Hirdetés
Hirdetés
Egy negyven éves férfi sok éven át szenvedett krónikus szorongástól és depressziótól, és elkezdte rágni a körmeit. De ez az ártalmatlannak tűnő szokás szörnyű következményekkel járt.
/Egy angol férfi, John Gardener \(40\) sok éven át szenvedett krónikus szorongástól és depressziótól, és elkezdte rágni a körmeit\./
Hirdetés
De ez az ártalmatlannak tűnő szokás végzetes következményekkel járt.
Amikor John még csak 10 hónapos volt, az orvosok cukorbetegséget diagnosztizáltak nála. Naponta kétszer kellett inzulint adnia magának élete nagy részében.
Hirdetés
Ez a betegség más egészségügyi problémát is okozott nála, és komoly szívbetegsége lett.2011-ben a cukorbetegsége miatt kialakult fekély miatt amputálni kellett a lábát. Ezek után John pszichológiai problémái súlyosbodtak.
Hirdetés
Az a szokása, hogy rágja a körmeit, az idő múlásával egyre rosszabb lett. Ebben az időben Dr. Vernon kezelte, aki szerint John körmei szörnyű állapotban voltak, és szinte teljesen érzéketlenné váltak az ujjai.
Az, hogy elveszítette az ujjai érzékenységét, ahhoz vezetett, hogy semmi fájdalmat nem érzett, miközben a körmeit rágta. Ezért gyakran véres sebeket okozott magának, ami miatt egyre többször került kórházba.
Végül visszafordíthatatlanná váltak a dolgok. John körmei elfertőződtek, és szepszist okoztak az egész szervezetében.
Hirdetés
Antibiotikumokkal kezelték, hogy legyűrjék a fertőzést, de ez hatástalan volt. Le kellett vágni az ujjait. Ez megállította a fertőzést és a láza is elmúlt, de sajnos ez csak rövid ideig jelentett megnyugvást.
Röviddel azután, hogy betöltötte a 40-edik életévét, John elhunyt szívinfarktusban.az orvosok arra jutottak, hogy ez a szepszis hatása miatt következett be, aminek az oka a körömrágás volt.
Hirdetés
John halála sokkolóan hatott mindenkire. Különösen az édesanyjára, aki az alábbi sorokat osztotta meg: ‘Ez egy nagyon súlyos csapás volt a családunk számára, akik azt kívánjuk, bárcsak tehettünk volna valamit. Nem akarom, hogy bárkinek a fiával ez történjen, ez szörnyen fájdalmas.’
John története igazán szerencsétlenül végződött, de ez egy figyelmeztetés lehet mindannyiunk számára, hogy a pszichológiai problémákat ne vegyük félvállról, és szakmai segítséget kérjünk, ahogy lehet.
