Ez a apró pici majom leesik a fáról – ekkor az oroszlán képtelen dolgot tesz
Hirdetés
Hirdetés
Ez talán úgy néz ki, mintha egy Disney film részlete lenne, de a két fotós Evan Schiller és Lisa Holzwarth valóban tanúi voltak az esetnek 2014-ben. Mindez egy kirándulás alkalmával történt Botswanában.
/A kirándulás résztvevői már messziről hallották a majmok hangját és elég nyilvánvaló volt számukra, hogy valami nincs rendben\./
Hirdetés
Néhány perccel később megértették, mi történik. A majomcsapatot két oroszlán támadta meg és felkergették őket a fára.
-Egyszerűen nem hittünk a szemünknek, igazán őrült jelent volt.
Hirtelen azonban az egyik majom lemerészkedett a fáról és el akart rohanni. De az oroszlán túl gyors volt és elkapta őt. Ekkor jöttek rá, hogy miért csinálta ezt a felnőtt majom. Kicsinye még lent volt a földön és nem volt ideje felmászni a fára. A felnőtt állat ezzel az akcióval akarta magára felhívni a figyelmet, így az oroszlán nem foglakozott a fiatal majommal.
Hirdetés
A kismajom még nagyon fiatal volt és alig volt ereje ahhoz, hogy felmásszon a fára. Többször is megpróbált felmászni, de minden egyes alkalommal leesett. Az oroszlánok persze ezt észrevették, és közelebb mentek, hogy megnézzék, mi történik.
A fotósok, Evan és Lisa lélegzetük visszafojtva nézték a jelenetet és olyat láttak, amit talán még életükben soha.
Az oroszlán eleinte hozzá sem nyúlt a fiatal állathoz. Utána a szájába vette, majd egy kicsit odébb ment, lefeküdt a fűbe és mancsai közé vette a kismajmot. Az oroszlánon az agresszió egyetlen jele sem látszott.
A fán ülő anya aggódva nézte, mi történik kicsinyével és a megfelelő pillanatban leugrott a fáról. Amilyen gyorsan csak tudott, odarohant a kicsihez, a szájába vette és felmászott vele a fára, ahol biztonságban érezte magát.
-Ez igazán inspiráló jelent volt a számomra. Igaz, hogy az életeben is előfordul ilyen helyzet. Akármennyire is szeretnénk kézben tartani az eseményeket, ez nem mindig sikerült. Figyelnünk kell, hogy a jelenben maradjunk és ott találjuk meg a megfelelő megoldást. -mesélte később az eset kapcsán Lisa.
Csak csodálattal tudunk nézni erre az esetre, amikor egy állat a táplálkozási láncra fittyet hányva cselekszik. Az oroszlán és a kis majom története emlékeztethet minket arra, hogy mindig tudunk segíteni egymásnak, még akkor is ha éhes oroszlánok vagyunk!csodalatos.co
2017. szeptember 28. (csütörtök), 11:50
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
