Ez a férfi egy háromgyermekes egyedülálló apuka. 4 hónapja egy sáros sátorban éltek az utcán. Aztán egy nap szörnyű jelenetet látott egy benzinkútnál; egy férfinak nem volt elég pénze fizetni, de az emberek? ahelyett, hogy segítettek volna, csak kigúnyolták. Ez a hajléktalan apuka az utolsó pár forintjával a zsebében fizetett a férfinak. Másnap reggel 2 nagy autó állt a sátra mellett. Egy férfi átadott az apukának egy levelet. Kinyitotta és elsápadt. A következő állt benne.?
Egy sátorban élő háromgyermekes apa önfeledten felajánlja utolsó ezer forintját egy idegennek egy benzinkúton.
/Bármennyire is unalmasnak tűnnek a dolgok, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig van fény az alagút végén, és ez a fény végül egy aranyszívű emberhez érkezett, aki hajlandó volt feláldozni a gyermekei ebédjét egy napra, hogy segítsen egy vadidegen emberen\./
A múltban László jól fizetett menedzserként dolgozott. Feleségével és gyermekeivel együtt egy kényelmes lakásban lakott Pécsen, és az élet nagyszerű volt, amíg a felesége meg nem betegedett. Sajnos a diagnózishoz hosszú ideig kellett a kórházban maradnia, és drága kezeléseket kellett kapnia, ami arra kényszerítette Lacit, hogy eladja otthonát.
Sajnos még ez sem segített. Felesége elhunyt, hátrahagyva Lacit és a gyerekeket.
Hirdetés
.
Laci, aki felesége halála előtt felmondott az állásából, hogy gondoskodni tudjon róla, nem talált szállást, és az utcán végezte. Ő és a gyerekei egy sátorközösség sátorába költöztek, és küzdöttek a megélhetésért.
Ami a legfontosabb, nem talált munkát, és csak részmunkaidőben dolgozhatott, amíg a gyerekei iskolába jártak.
Egy nap ő és a gyerekek elmentek a legközelebbi benzinkútra, hogy olcsó hot-dogot vegyenek ebédre. Ahogy Laci az állomáson lévő bolt felé tartott, észrevett egy bajba jutott családot. Habozott, hogy megközelítse-e őket, néhány másodpercig nézte őket, és úgy döntött, megkérdezi, nincs-e bajuk.
Arra a kérdésre, hogy minden rendben van-e, a férfi azt mondta, hogy a felesége szül, kórházba siettek, de kifogyott a benzin. A sietségben elfelejtették betenni a pénztárcájukat, és egy kevés pénzre volt szükségük, hogy valamennyit tankoljanak legalább, hogy el tudjanak jutni a kórházba.
„Rendben, uram. Nekem csak ezer forintom van, de odaadhatom – mondta Laci, miközben kivette a zsebéből az utolsó ezresét.
„Nagyra értékelem! Köszönöm!” – mondta a férfi.
„Csak néhány pénzérmém volt az autóban, de ezzel vehetek egy kevés üzemanyagot, és eljuthatok a kórházba” – fogadta kedvesen az adományt a férfi. – Hogy vissza tudjam fizetni, meg tudná adni az elérhetőségeit?
Laci megadta a telefonszámát a Gézának bemutatkozó férfinak, és látta, ahogy az autóval rohannak, hogy megszüljék a babájukat.
Másnap reggel Laci két autó hangjára ébredt. Néhány férfi kiszállt belőlük, és átadtak Lacinak egy levelet.
A levél azt kérte tőle, hogy aznap egy bizonyos időpontban egy bizonyos helyen találkozzanak.
Laci úgy tett, ahogy mondták. Amikor megérkezett a helyszínre, rájött, hogy Géza hívta oda. Úgy tűnt, Géza egy nagyon sikeres cégnél dolgozik. Amikor bement, Géza elmondta neki, hogy ő a tulajdonos, és most keres valakit, akivel új vállalkozást indíthat. Ahogy az várható volt, azt akarta, hogy ez a személy Laci legyen.
„Bár kétlem, hogy képes lennék visszautasítani egy ilyen ajánlatot, nem lenne jobb, ha találnál egy pénzügyileg stabil partnert?” – érdeklődött Laci.
– Pénz, ugye? – mondta Géza, és felvonta a szemöldökét. „Az a gazdag ember a Lexusban még néhány dollárt sem ajánlott fel nekem, hogy kifizessem a benzint, mielőtt felbukkantál. Te mégis odaadtad nekem az utolsó néhány forintodat aznap. Számomra ez fontosabb, mint bármelyik befektető által adható pénzösszeg. Több szívet akarok beletenni a vállalkozásomba, nem csak több pénzt.”
Laci elfogadta az ajánlatot. Nem sokkal ezután már lakást is bérelhetett magának és gyermekeinek, és segíthetett néhány embernek, akikkel együtt töltötte napjait a sátorban. Néhányuknak állást is ajánlott az új cégnél.
Ez az ember legmerészebb álmaiban sem hitte el, hogy egy egyszerű kedves cselekedetnek tűnő útja ilyen messzire mehet, és örökre megváltoztathatja az életét.
Kérjük, Oszd meg ezt a történetet a barátaiddal a Facebookon.
(Ez egy kitalált történet, bármilyen hasonlóság a tényleges nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés.(
2024. december 29. (vasárnap), 17:32
Kapcsolódó cikkünk
Farmerban és sima fehér pólóban lépett be egy budai luxusautó-szalonba – és gyakorlatilag kiröhögték és kirakták ezt a szerény magyar nőt! De másnap reggel egy sötétkék Rolls-Royce állt meg az üvegajtók előtt – és amikor kinyíltak a hátsó ajtók, mindenkinek leesett az álla... ???
Reggel pontban kilenckor nyitotta meg kapuit a szalon, ahogy mindig. A menedzserek kávéval a kezükben nézték az eladási kimutatásokat, beszélték a tegnapi meccset, és unottan biccentettek az első vendégek felé. Minden a megszokott módon ment. Aztán kinyílt az üvegajtó… és ő belépett.
– Mi a… — motyogta az egyik dolgozó, mikor meglátta: egy nő sima farmernadrágban és fehér pólóban, logók és csillámok nélkül.
– Lehet, hogy a kávézót keresi – súgta a másik. – Ez nem használtautó-telep.
Lassan, magabiztosan sétált, nyoma sem volt szégyennek.
– Jó napot – fordult a tanácsadóhoz. – Ez az autó érdekelne.
– Ez? — nézett rá a mélykék kabrióra, vörös bőrbelsővel. – Limitált széria. Még nincs hivatalosan elindítva. És… nem a legolcsóbb kategória.
– És mi az ára? – kérdezte csendesen.
– Nos… nem való mindenkinek – mérte végig. – Balra, a stand mögött van pár olcsóbb darab.
A nő nem szólt. Megköszönte, megfordult, kisétált. Az ajtók hangtalanul záródtak. Minden ment tovább, mint eddig.
Másnap reggelig.
9-kor egy sötétkék Rolls-Royce Phantom gördült a bejárat elé. Tükörfényes karosszéria, egyedi rendszám. Az egyenruhás sofőr kiszállt, megkerülte az autót, és kinyitotta a hátsó ajtót… bent mindenki lefagyott.
– Ez… ő az?! — súgta az adminisztrátor, kiömlött a cappuccinója.
A nő kiszállt, ugyanolyan nyugodt önbizalommal, mint tegnap. De most nem pólóban volt. Sem farmerban. Tervezői kabát, elegáns cipő, ízléses ékszerek – márkák nélkül is tekintélyt sugárzott.
És – egy mosoly. Halk, elnéző.
– A kabrió még eladó? — kérdezte attól a tanácsadótól, aki tegnap „áthelyezte”.
A férfi kinyitotta a száját, de nem jött ki hang. Senki nem tudta, ki ez a nő. Vagy honnan van a Rolls-Royce. Csak egyvalami volt biztos – ez most egy másik beszélgetés lesz.
Miközben a szalonban feszült csönd ült, a vezetőség már a galériáról rohant lefelé. De már késő volt. Mert ő már mindent tudott, amit akart.
És ők… még semmit sem tudtak.
Folytatás – a fotó alatti első hozzászólásban??? Kevesebb jelenjen meg
A nő belépett a csillogó autószalonba egyszerű farmernadrágban és egy sima fehér pólóban.
Szombat délután a...
