/Bármennyire is unalmasnak tűnnek a dolgok, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig van fény az alagút végén, és ez a fény végül egy aranyszívű emberhez érkezett, aki hajlandó volt feláldozni a gyermekei ebédjét egy napra, hogy segítsen egy vadidegen emberen\./
A múltban László jól fizetett menedzserként dolgozott. Feleségével és gyermekeivel együtt egy kényelmes lakásban lakott Pécsen, és az élet nagyszerű volt, amíg a felesége meg nem betegedett. Sajnos a diagnózishoz hosszú ideig kellett a kórházban maradnia, és drága kezeléseket kellett kapnia, ami arra kényszerítette Lacit, hogy eladja otthonát.
Laci, aki felesége halála előtt felmondott az állásából, hogy gondoskodni tudjon róla, nem talált szállást, és az utcán végezte. Ő és a gyerekei egy sátorközösség sátorába költöztek, és küzdöttek a megélhetésért.
Ami a legfontosabb, nem talált munkát, és csak részmunkaidőben dolgozhatott, amíg a gyerekei iskolába jártak.
Egy nap ő és a gyerekek elmentek a legközelebbi benzinkútra, hogy olcsó hot-dogot vegyenek ebédre. Ahogy Laci az állomáson lévő bolt felé tartott, észrevett egy bajba jutott családot. Habozott, hogy megközelítse-e őket, néhány másodpercig nézte őket, és úgy döntött, megkérdezi, nincs-e bajuk.
Arra a kérdésre, hogy minden rendben van-e, a férfi azt mondta, hogy a felesége szül, kórházba siettek, de kifogyott a benzin. A sietségben elfelejtették betenni a pénztárcájukat, és egy kevés pénzre volt szükségük, hogy valamennyit tankoljanak legalább, hogy el tudjanak jutni a kórházba.
„Rendben, uram. Nekem csak ezer forintom van, de odaadhatom – mondta Laci, miközben kivette a zsebéből az utolsó ezresét.
„Nagyra értékelem! Köszönöm!” – mondta a férfi.
„Csak néhány pénzérmém volt az autóban, de ezzel vehetek egy kevés üzemanyagot, és eljuthatok a kórházba” – fogadta kedvesen az adományt a férfi. – Hogy vissza tudjam fizetni, meg tudná adni az elérhetőségeit?
Laci megadta a telefonszámát a Gézának bemutatkozó férfinak, és látta, ahogy az autóval rohannak, hogy megszüljék a babájukat.
Másnap reggel Laci két autó hangjára ébredt. Néhány férfi kiszállt belőlük, és átadtak Lacinak egy levelet.
A levél azt kérte tőle, hogy aznap egy bizonyos időpontban egy bizonyos helyen találkozzanak.
Laci úgy tett, ahogy mondták. Amikor megérkezett a helyszínre, rájött, hogy Géza hívta oda. Úgy tűnt, Géza egy nagyon sikeres cégnél dolgozik. Amikor bement, Géza elmondta neki, hogy ő a tulajdonos, és most keres valakit, akivel új vállalkozást indíthat. Ahogy az várható volt, azt akarta, hogy ez a személy Laci legyen.
„Bár kétlem, hogy képes lennék visszautasítani egy ilyen ajánlatot, nem lenne jobb, ha találnál egy pénzügyileg stabil partnert?” – érdeklődött Laci.
– Pénz, ugye? – mondta Géza, és felvonta a szemöldökét. „Az a gazdag ember a Lexusban még néhány dollárt sem ajánlott fel nekem, hogy kifizessem a benzint, mielőtt felbukkantál. Te mégis odaadtad nekem az utolsó néhány forintodat aznap. Számomra ez fontosabb, mint bármelyik befektető által adható pénzösszeg. Több szívet akarok beletenni a vállalkozásomba, nem csak több pénzt.”
Laci elfogadta az ajánlatot. Nem sokkal ezután már lakást is bérelhetett magának és gyermekeinek, és segíthetett néhány embernek, akikkel együtt töltötte napjait a sátorban. Néhányuknak állást is ajánlott az új cégnél.
Ez az ember legmerészebb álmaiban sem hitte el, hogy egy egyszerű kedves cselekedetnek tűnő útja ilyen messzire mehet, és örökre megváltoztathatja az életét.
Kérjük, Oszd meg ezt a történetet a barátaiddal a Facebookon.
(Ez egy kitalált történet, bármilyen hasonlóság a tényleges nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés.(
2024. december 29. (vasárnap), 17:32