Ez a férfi keresztülvitte megcsalt feleségét a küszöbön. Aztán észrevette, hogy valami megváltozott
Hirdetés
Hirdetés
Napjainkban a válás már egészen hétköznapi dolognak számít. Ám ennek a férfinak az esete minden, csak nem átlagos. Ami egy furcsa kéréssel indult, egy meglepő felismeréssel végződött. /Igazán sok mindenre megtaníthat ez a történet, de főleg arra, mit is nevezünk igaz szerelemnek\./
Hirdetés
Megható történet következik!
A férfi egyik nap hazament, megfogta a felesége kezét, majd csak ennyit mondott: „El akarok válni”. A nő még csak meg sem lepődött, halkan annyit kérdezett, hogy miért.
Hirdetés
A férfi erre a kérdésre nem tudott egyenes választ adni, megcsalta a feleségét, akit úgy érezte már nem szeret többé. Másnap, amikor odaadta neki a válási papírokat, nekiadva a házat, az autót, és 30 %-ot a cégéből, ám a felesége dühösen összetépte őket, és azt mondta nem kell tőle semmi.
[ad]
Egyetlen kérése volt. A fiuk fontos vizsgákra készült az elkövetkezendő egy hónapban.
Hirdetés
Nem akarta, hogy a válás befolyással legyen rá, így megkérte a férjét, hogy éljenek ugyanúgy még egy hónapig, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy ezalatt a hónap alatt minden nap vigye le a hálószobájukból, és át a küszöbön, csakúgy, mint az esküvőjük után. A férfi furcsállotta, de belement az egyezségbe. Az első nap furcsa volt, ám a fiuk meglátta, és csillogó szemmel megtapsolta őket. A második nap már könnyebb volt, ahogyan felesége befészkelte magát a karjaiba, valami megmozdult benne.
Hirdetés
Napról napra régi érzések éledtek újjá benne, és napról napra könnyebbnek érezte a feleségét. A hónap végén elment a szeretőjéhez, és megmondta neki, hogy nem akar elválni, mert szereti a feleségét. Úton hazafelé virágot is vett az asszonynak, a kártyára pedig azt íratta, hogy „Minden reggel hordozni foglak, amíg a halál el nem választ”. A csokorral a kezében, és mosollyal az arcán ért haza, ám a halál hamarabb elválasztotta őket, mint gondolta.
Hirdetés
[ad]
A felesége rákos volt, a betegség utolsó stádiumában, ezért érezte mindig könnyebbnek, hiszen veszélyesen lefogyott. Utolsó erejével mégis azon volt, hogy az apja a fiuk szemében a legromantikusabb hős legyen, és ne romoljon meg a kapcsolatuk a válás miatt.
A parasztlánynak a férje állandóan gúnyolta , nem tudva, hogy a nő milliós örökséget kapott az apjátólGábor mindig is...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2025. április 19. (szombat), 06:56
Egy lány hozzáment egy gazdag, idős férfihoz – csak arra várt, mikor dobja fel a talpát… De amikor a férfi végül meghalt, olyan dolog történt, amire SENKI sem számított!
Kinga mindig is tudta: ő nem az a fajta lány, aki panelben él és kuponokra vadászik. El sem tudta képzelni, hogy egy szürke hétköznapokból álló életet éljen, egy olyan férfi oldalán, aki nem tudja elhalmozni luxussal és figyelemmel.
Ő mindig is többre vágyott – csillogó estélyikre, gyémántokkal teli ékszerdobozra, tengerparti villákra, ahol a pezsgőt már szinte csapból is lehet inni. És mindezt… úgy, hogy közben egy ujjal se kelljen megmozdulnia.
Nem voltak kétségei. Nem érzett bűntudatot. Tudta, hogy az élet a merészeknek kedvez. Akik elég bátrak ahhoz, hogy megragadják, amit mások csak messziről néznek.
És akkor… a sors egy tökéletes lehetőséggel állt elő: egy idős, gazdag üzletemberrel, Lászlóval. Komoly név, elképesztő vagyon, régi kapcsolatok, befolyás, hatalom. Már túl volt a hatvanon. Kinga viszont épphogy harminc lett.
És ez miért lenne probléma? – gondolta. Az idő úgyis megold mindent. Nem kell semmi mást tennie, csak eljátszani a tökéletes feleséget… egy kis ideig.
Úgy lépett be László életébe, mint egy friss, illatos tavaszi szellő – fiatalosan, bájosan, lehengerlően. László, akit teljesen elbűvölt a lány szépsége és élénksége, teljesen beleszeretett. Vagy legalábbis azt hitte.
– Drága Kinga, kinek is hagynám ezt az egész világot, ha nem neked? – mondogatta gyakran, miközben öreg, ráncos ujjaival simogatta a lány bársonyos kezét.
– Te vagy a mindenem, édesem – duruzsolta Kinga, miközben egy pillanatra sem remegett meg a hangja. De belül… belül hidegen számolta a napokat.
Már nem kellett sokat várnia.
És végül eljött a reggel, amikor a „drága” László már nem kelt fel többé. Minden pontosan úgy történt, ahogy várta. A temetésen látványosan potyogtak a könnyei – de azok csak a gyászoló özvegy tökéletesen megjátszott kellékei voltak. A fekete ruha? Hibátlan. A fátyol? Drámaian tökéletes.
Kinga Oscar-díjat érdemelt volna a szerepért. És már érezte is az édes győzelem ízét a szájában.
Ám amikor az örökösök és az ügyvédek összegyűltek, hogy felolvassák az elhunyt végakaratát… valami dermesztően szokatlan történt. Kinga hátán végigfutott a hideg. Valami nem stimmelt.
Amit ezután hallott, attól az egész szoba megdermedt. De legfőképp… ő maga.
? A végrendelet szavai mindent felforgattak… és az egész világát porrá zúzták.
A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??
A milliárdos pénzt adott a kolduló nőnek, hogy enni tudjon adni a gyermekének. Másnap reggel ugyanazt a nőt látta a...
Mindenegyben blog 2025. április 18. (péntek), 16:07
Mi van ?! Te tényleg mosogatóként dolgozol itt?!” – Viktor be akarta égetni volt feleségét a szeretője előtt. De amint meghallotta, hogyan szólítják őt, az arca fokozatosan elfehéredett…
Anna a recepció mögött állt, épp egy vendéggel egyeztetett, amikor egy ismerős hang megütötte a fülét.
– Hát ez elég hangos hely. Nem túl sok itt a sürgés-forgás egy ilyen előkelő étteremhez képest?
Anna felnézett.
Előtte, mint valami múltbeli kísértetek, ott állt Viktor és Krisztina. A férfi alig változott – ugyanaz a magabiztos pillantás, drága öltöny, tökéletesre vágott frizura. De Krisztina már más volt. Kihívóan díszített, feltűnően „gazdag”, de valahogy ideges, feszült volt az egész megjelenése, mintha kétségbeesetten próbálná visszaszerezni azt a világot, ami már nem volt az övé.
Anna belül megfeszült, de pillanatok alatt visszanyerte hidegvérét.
– Miben segíthetek? – kérdezte nyugodt hangon.
Viktor közelebb lépett, hunyorított, mintha nem hinne a szemének.
– Anna?
A nő visszanézett rá. Nyugodtan. Krisztina közben lenéző pillantással mérte végig az éttermet, hosszú műkörmeivel türelmetlenül dobolt az étlapon.
– Micsoda véletlen! Te itt dolgozol?
Anna halványan elmosolyodott.
– Mondjuk úgy, hogy igen.
– Szóval… te vagy a mosogató? – kérdezte Viktor gúnyosan vigyorogva. – Ó, drágám – fordult Krisztinához –, megmondtam, hogy előbb-utóbb kénytelen lesz két lábbal a földön járni.
Krisztina kuncogott.
– Persze. Nem is csodálkozom. Legalább van mivel lefoglalnod magad, miután olyan bután elrohantál. – Anna nem válaszolt.
Ám amint Viktor meghallotta, hogyan szólítják Annát a személyzet – „Igazgató asszony, elnézést, a tárgyaló készen áll…” –, arcáról lassan lehervadt a fölényes mosoly.
A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??
