Ez most komoly? Hogy lehet egy gyereket ott felejteni?
Hirdetés
Hirdetés
Első és legfontosabb, nem az enyém a dicsőség! Ez ügyben Szécsi Évi-t kérdezzétek!:-)
/Tehát, ő itt a babakocsiban Pistike\./
Hirdetés
Vagy Zolika.
Hirdetés
De az is lehet, hogy Lacika. Mondjuk a történet szempontjából ez lényegtelen, úgyhogy nevezzük őt Lacikának. Nos, Lacika ma reggel autóbuszra szállt. Ezt vélhetően nem egyedül cselekedte. Mi több, tekintve, hogy mindössze még csak körülbelül kettő éves, ezért ezt nem is a saját elhatározásából tette.
Hirdetés
Tehát Lacika utazott ide s oda, mígnem egyszer csak azon kapta magát, hiába forgatja a fejecskéjét, sehol sem látja az útitársát. Szerencsére Lacika nem egy ijedős típus, ezért nem kezdett el rögtön sírni és bár még olvasni nem tud, de azért kitartóan nézegette a kezébe adott újságot. Mindeközben az autóbusz meg megállt, a nénik és a bácsik fel s leszálltak róla.
Hirdetés
Sőt! Többen voltak olyanok is, akik sok-sok megállón keresztül együtt utaztak Lacikával. Lacika pedig időnként felpillantott az újságjából, szomorúan konstatálva, hogy az útitársát még mindig nem látja sehol. Azután egyszer csak átfutott a picinyke agyán egy kósza gondolat.
" Vajon hová siethet ez sok néni meg bácsi, így szombaton reggel, hogy nem vesznek észre engem? Mi fontos dolga lehet mindannyiuknak, hogy nem látják, egyedül vagyok?! " Ha Lacika egy kicsikét idősebb lenne, akkor persze már biztosan meg tudná kérni valamelyik nénit, vagy bácsit, hogy segítsen megkeresni az útitársát.
Hirdetés
De hát ő még nagyon kicsi, előfordulhat, hogy még beszélni sem tud rendesen. Na meg persze ha már tudna beszélni, akkor még az is lehet, hogy ha akarna, akkor akár csúnyán is tudna beszélni. De hát egyenlőre nem tud. Sem szépen, sem pedig csúnyán. Ezért hát ücsörög csak csendben tovább és közben azon gondolkodik, hogy miért nem megy el a büdös picsába ez a sok néni meg bácsi, az olyannyira halaszthatatlanul fontos dolgaikkal együtt, hogy nem vesznek észre engem, az M3-as metrópótlón egyedül utazó kisfiút? Na de azért nem kell annyira megijedni. Végül jött egy kedves néni, aki észrevette, hogy itt valami nincs rendben!
Szólt a buszvezető bácsinak, aki szintén nagyon kedves volt.
Hirdetés
Megállította az autóbuszt és hangosbeszélőjén bemondta a sok-sok nagyon elfoglalt néninek és bácsinak, hogy ez az autóbusz bizony nem megy tovább! Innentől tessenek szívesek gyalogosan folytatni az utukat. Azután a kedves néni és a buszvezető bácsi hívták a rendőr bácsikat, akik megint csak nagyon kedvesek voltak Lacikával és elvitték őt egy olyan helyre, ahol biztonságban lehet, illetve ahol megtalálhatja az a cseppet sem felelőtlen útitársa.
Hirdetés
Végezetül még azt is nagyon fontos elmondani, hogy Lacika egyáltalán nem haragszik az útitársára. Picinyke kis agyával felfogja, megérti, hogy nagyon fontos, nagyon elfoglalt ember az ő útitársa. Ezért hát megbocsájtható ha néha elfelejtkezik valamiről vagy valakiről. Persze ha Lacika már nagyobb lenne és tudna beszélni, akkor lehet megkérdezné, anyu, apu, mond hogy tudsz ennyire hülye lenni, hogy fent felejtesz engem a buszon?
2018. június 24. (vasárnap), 09:07
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
