Ezt nem hiszem el, ez tényleg megtörténhet? Egy kukából ebédelt egy nyugdíjas férfi nyíregyházán.. amikor elmondta, hogy miért..

Hirdetés
Ezt nem hiszem el, ez tényleg megtörténhet? Egy kukából ebédelt egy nyugdíjas férfi nyíregyházán.. amikor elmondta, hogy miért..
Hirdetés

Egy bácsi a kukából ebédelt – egy kép, ami mindent elmond a méltatlan helyzetről

Ma Nyíregyházán sétálva egy megrázó jelenet szemtanúja voltam. Egy idős bácsi épp a kukából próbált ételt keresni. /Megálltam, hogy készítsek egy képet, nem azért, hogy megszégyenítsem őt, hanem hogy felhívjam a figyelmet egy méltatlan helyzetre, ami sajnos sok tisztességes, évtizedeken át dolgozó emberrel történik meg, akik a nyugdíjukból már alig tudnak megélni\./

Hirdetés

Amikor odaléptem hozzá, és beszélgetni kezdtünk, elmondta, hogy annyira megemelkedtek a rezsijei, hogy már nem tudja fizetni azokat a kis nyugdíjából, ami a gyógyszereire és a számlákra megy el.

Hirdetés
Már választania kell, hogy ételt vesz vagy a gyógyszereit váltja ki. Az étel a kukából jön, mert másra nem marad pénze.

„Vagy a gyógyszert választom, vagy az étkezést” – mondta csendesen, rezignált hangon. Olyan szavak ezek, amelyek összeszorítják az ember szívét. Egy olyan emberrel beszéltem, aki egész életét munkával töltötte, most pedig ott áll, hogy még az éhezés ellen sem tud harcolni. Ez a sors igazságtalan és kegyetlen.

A beszélgetésünk után meghívtam őt ebédelni. Egy egyszerű gesztus, de tudom, hogy nem oldja meg az ő helyzetét, és sajnos nem csak egy ember küzd így nap mint nap.

Hirdetés
Csak egy ideig volt biztonságban a tele gyomra, de mi lesz holnap? Mi lesz, ha a gyógyszereit nem tudja kiváltani?

A bácsi elmondta, hogy a főtéren, a zöld kukáknál keres menedéket, mert ott talál valami ennivalót. Egyedül van, és nincs, aki segítene neki. Szívszorító látni, hogy milyen méltatlan helyzetbe kerülnek azok, akik tisztességesen dolgoztak egész életükben, mégis ott állnak, hogy a túlélésük forog kockán.

Hirdetés

Ez a történet nem egyedi, de ha ez a kép, amit készítettem, elér néhány jó szívű embert, talán segíthetünk rajta. Ha bárki a közelben jár, talán odalép hozzá, segít egy ebéddel, egy meleg ruhával vagy bármi mással, amire szüksége van. Remélem, hogy ez a történet felnyitja a szemünket, hogy ne hagyjuk az ilyen embereket magukra.

 

2024. október 23. (szerda), 08:52

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2025. december 20. (szombat), 14:13
Hirdetés

9️⃣1️⃣ évesen ez az egykori filmlegenda szinte rá sem ismerni a legfrissebb fotóján – és mégis, valahol minden vonásában ott van az a nő, aki évtizedeken át uralta a mozivásznat. ??️

9️⃣1️⃣ évesen ez az egykori filmlegenda szinte rá sem ismerni a legfrissebb fotóján – és mégis, valahol minden vonásában ott van az a nő, aki évtizedeken át uralta a mozivásznat. ??️

A hatvanas évek hollywoodi filmlegendája, Shirley MacLaine, aki ma már a kilencvenes éveiben jár, továbbra is ünnepelt...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2025. december 20. (szombat), 13:33

„Ők is gyerekek, mint én” – egy hároméves mondata, ami örökre megváltoztatta a család életét

„Ők is gyerekek, mint én” – egy hároméves mondata, ami örökre megváltoztatta a család életét

A disznóól melegeA falut, ahol éltek, kevesen ismerték a térképen. Szentmártonrév neve csak a környékbelieknek mondott...

Mindenegyben blog
2025. december 20. (szombat), 13:28

A fiam azt mondta: »Ne hozz ránk szégyent« – amit válaszul tettem, életem legnehezebb döntése volt

A fiam azt mondta: »Ne hozz ránk szégyent« – amit válaszul tettem, életem legnehezebb döntése volt

„A csend ára”Amikor megérkeztem a Széchenyi tér sarkán álló étteremhez, egy pillanatra megálltam az ajtó előtt. Nem...

Mindenegyben blog
2025. december 20. (szombat), 13:20

Egy apa, aki mindent megtett… kivéve azt, hogy figyeljen

Egy apa, aki mindent megtett… kivéve azt, hogy figyeljen

A csend nem mindig hiány A ház Szentendre fölött állt, kissé félrehúzódva az erdő szélén, mintha maga sem lenne biztos...

Mindenegyben blog
2025. december 20. (szombat), 13:10

„Csak egy felszolgáló” – mondta. Ez volt az utolsó hibája.

„Csak egy felszolgáló” – mondta. Ez volt az utolsó hibája.

A csend súlyaA Duna-parti rendezvényterem mennyezetéről meleg fény csorgott alá, mintha maga az este is meg akarná...

Mindenegyben blog
2025. december 20. (szombat), 13:04

Egy nappal az esküvőm előtt egy idegen nő megszólított a temetőben – amit adott, mindent megváltoztatott

Egy nappal az esküvőm előtt egy idegen nő megszólított a temetőben – amit adott, mindent megváltoztatott

A temető csendjeA novemberi köd úgy ült meg a Farkasréti temető fái között, mintha valaki szándékosan nem akarná, hogy...

Mindenegyben blog
2025. december 20. (szombat), 12:45

Nem volt kötelessége. Nem volt ideje. Mégis maradt

Nem volt kötelessége. Nem volt ideje. Mégis maradt

A part, amit senki nem nézettA Duna egyik mellékága Kőbánya peremén húzódott, ott, ahol már nem voltak sétányok, csak...

Mindenegyben blog
2025. december 20. (szombat), 12:41

Amikor egy gyerek pontosabban látja a világot, mint a felnőttek

Amikor egy gyerek pontosabban látja a világot, mint a felnőttek

A pad a Duna-partonLaura mindig azt hitte, hogy a tél csak a hidegről szól. Arról, ahogy az ember felhúzza a kabát...

Hirdetés
Hirdetés