Ezt osszátok, legyetek szívesek! Hosszú, de szeretném, ha sokan olvashatnák. Talán valami SPAR nagyember szeme is megakad rajta.
Hirdetés
Hirdetés
Ezt osszátok, legyetek szívesek!
Hosszú, de szeretném, ha sokan olvashatnák. Talán valami SPAR nagyember szeme is megakad rajta.
Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el.
Ma délután a Tatabánya sárberki lakótelepi 318. /számú SPAR szupermarketben történt\./
Hirdetés
A húspultban kiszolgáló hölgy - a mellette köpeny/kötény nélkül, ügyféltéri ruhában dolgozó! műszakvezető jelenlétében - félbe vágott egy nagy darab, fűszerbundás húst.
Hirdetés
Ezen ordenáré gusztustalanság (a bolti higiéniai előírások totális sárba tiprása mellett nem tudtam szó nélkül elmenni. Megkérdeztem, hogy komolyan gondolta-e, hogy ezt így fogják eladni? Esetleg a többi, a húspultban levő terméket is így készítették elő? Ekkor a hölgy pofánhazudott, hogy ő ugyan nem nyalta meg a kezét.
Hirdetés
Azt már hagyjuk, hogy ebben a SPAR-ban szeletelt, húspulti terméket régóta nem vásárolok, ugyanis a felső kettő szelet alatt ott van a söndörödött szélű, barna soknapos. Hogy a cikkezett sajtokat átcsomagolják másnapra, így hosszabbítva meg a fogyaszthatóságát (új matrica, plusz nap lejárat, ugye?!). Hogy nem lehet úgy bemenni, hogy legyen kézikosár, a vevők mind előre zarándokolnak a pénztárhoz, sokszor a soron átkérve-küzdve magukat, mert csak egy kiló kenyérért nem szeretnének batár kocsival nyomulni.
Hirdetés
Hányás, okádás, fos, nem mellesleg egészségi kockázatokat rejt az itteni bevásárlás.
A jelenlévő műszakvezető meg csak annyit reagált, hogy "ő nincs ott mindig, nem láthatja. Meg, hogy kevesen vannak nem lehet ott mindenkinél, akit felvesznek. Ja, és bevitette a nyálas húst a raktárba. Gyanítom addig, amíg el nem ült a por. Aztán majd megveszi-eszi valaki a húspultos néni nyálával egyetemben.
Hirdetés
Nohát, mélyen tisztelt SPARos főnökség...
EZT NEM HISZEM EL, B@SSZÁKMEG!
Ha már ilyen mélyre süllyedtek, akkor legalább oktassák az alkalmazottaknak, hogy nyáladzás, orrtúrás, seggtörlés, miegymás után, ám kézfertőtlenítés előtt ne nyúlkáljanak a frissnek mondott termékekhez!
Vagy ennyire le vagyunk tojva?!
Az az egy szerencséje van ennek a boltnak, hogy a lakótelep kellős közepén van. Az emberek bejárnak a közelsége miatt.
Hirdetés
Nem általánosítok, a többi, általam látogatott SPAR rendben van.
De a sárberki egy undormány.
A vásárlók könyvébe nem jegyeztem be a történteket. Egy régebbi, hasonlóan nyálazós esetnél megtettem. Küldtek levelet. Kivizsgálták. Nem történt semmi. Csak tovább csúsztak lefelé.
Mindenki figyeljen oda, és tegye szóvá, ha ilyesmit tapasztal! Mert lehet, hogy nem ő kapja az undis húst/sajtot/miegymást, de más se egye meg!
UI.: Ha esetleg valakinek a SPAR ból nem tetszik az igazság, az jelezze.
Hirdetés
Золтан Пограни
Forrás: www.facebook.com
2016. szeptember 22. (csütörtök)
Hirdetés
Kapcsolódó cikkünk
Utolsó útjára menyasszonyi ruhába öltöztették a szerény vidéki lányt. Amit a búcsúszertartáson tett a róka, attól az egész falu lélegzete elakadt!
Márta mindig is átlagos lánynak számított, sosem emelkedett ki különösebben a társai közül. A tanulásban és a játékokban egy szinten volt a többiekkel. Az álmai az idő múlásával változtak: óvodásként egy csodaszép babára vágyott, az alsó tagozatban egy olyan csinos ruhára, mint a barátnőjének volt, a középiskolában pedig egy daliás hercegről álmodozott, és egy igaz szerelemről.
A kis Márti álmainak megvalósításában két ember játszott kulcsszerepet: szeretett nagyapja, Pista bácsi, és édesanyja, Olga. Ez a két ember volt számára a világ közepe, ők álltak hozzá a legközelebb. A nagyapát az egész megyében ismerték és tisztelték, mint egyenes, feddhetetlen hírű erdészt.
Több évtizedes szolgálata alatt soha nem kötött alkut orvvadászokkal, ezért kivívta a megyei vezetők megbecsülését is. Az édesanyja fejőnőként dolgozott egy helyi gazdaságban, visszavonultan élt, és kerülte a kapcsolatot a falubeliekkel.
Olga zárkózottsága már gyermekkorában kialakult – élete tele volt nehézségekkel és mások elutasító hozzáállásával, még jóval Márta születése előtt. Visszahúzódó, halk szavú gyermek volt, bár külső megjelenésére nem lehetett panasz – finom arcvonások, karcsú testalkat és hosszú haj jellemezte. Az emberek mégis sokszor csak a járásán csámcsogtak: Olga ugyanis születése óta sántított az egyik lábára.
A középiskola után Olga a városba ment munkát keresni. Egy kis élelmiszerboltban kapott állást, ahol szerény fizetése épphogy elég volt a közös fürdős szoba bérlésére és egy visszafogott életre – még egy kis megtakarítása is maradt. Azt hitte, a városban senkit nem érdekel majd a sántikálása.
Hat hónappal később megismerkedett Zolival, aki gyakran tért be a boltba. A csendesebb időszakokban hosszasan beszélgettek különféle témákról. Olgát vonzotta a fiú, de nem remélt semmit. Éppen ezért lepődött meg, amikor Zoli randira hívta. A kapcsolatuk gyorsan elmélyült, Olga boldognak érezte magát.
Pár hónap múlva azonban egyre gyakrabban lett rosszul. Az orvos hamar kiderítette az okot: terhesség. Olga sokáig nem merte elmondani Zolinak, de amikor összeszedte a bátorságát, a fiú reakciója megrázó volt:
– „Megőrültél? Gyereket akarsz tőlem? El tudod képzelni, hogy hogy mutatnék egy sánta nő mellett? Azt hiszed, megfogsz ezzel? Ha tényleg az enyém – szabadulj meg tőle.”
A fiú becsapta az ajtót, és örökre eltűnt. Aznap éjjel Olga nem aludt – zokogott. De az abortuszhoz már késő volt. Az orvos is azt mondta: szülni kell. Olga dolgozott még egy darabig, amíg a főnök észre nem vette az állapotát. Akkor összepakolt, és hazaköltözött Pista bácsihoz.
Hogy ne fogadta volna vissza az apja? Az a férfi, akinek a felesége a szüléskor halt meg, amikor az orvosok a kislány életét mentették – de a nő ízülete megsérült. Azóta is magát hibáztatta.
Pista bácsi eldöntötte, hogy felneveli az unokáját, bármi történjék is. A falusiak persze suttogtak.
– „Olga béna, aztán most meg gyerekkel jött vissza.” – „Miért ment a városba? Talán pénzt keresni műtétre?”
Olga ilyenkor legszívesebben elfutott volna a világból. De hova ment volna, ha nem az apjához? A szülés után a helyi gazdaságban vállalt munkát fejőnőként, a gyerek felügyeletében pedig az apja segített.
A kislány – Márta – gyorsan cseperedett. Nagypapája boldogan vitte magával az erdőbe, és tanította a természet szeretetére. Egy nap, amikor Márta középiskolás volt, furcsa, jajgató hangot hallottak a mocsár felől.
– „Valaki bajban van” – mondta Pista bácsi. – „Gyerünk, gyorsan!”
A mocsaras részen találtak egy apró rókakölyköt, aki egy tuskón kuporgott, reszketve. Az öreg gyorsan kiszabadította, Márta pedig a kabátjába csavarta.
– „Rozsdásnak fogom hívni!” – jelentette ki. „Olyan, mint a rozsdás őszi falevél.”
Így kezdődött a különös barátság kettejük közt. A róka Mártához nőtt – úgy viselkedett, mint egy kutya: ha a lány elment, nyüszített; ha hazatért, azonnal odafutott hozzá. És az idegenekkel szemben is védte – harciasan.
De hogy hogyan lett Rozsdásból a hős, aki egy temetésen élve mentette meg Mártát, azt olvasd el a teljes történetben!
Olvasd tovább a történetet az első hozzászólásban! ????
Menyasszonyi ruhába öltöztették a szerény lányt az utolsó útjára – amit a búcsúztatón történt, attól...
Hirdetés
