Felesége halála után egyedül nevelte a hat gyermeket… de nézze, mivel jutalmazta meg a sors!

Hirdetés
Felesége halála után egyedül nevelte a hat gyermeket… de nézze, mivel jutalmazta meg a sors!
Hirdetés

Felesége halála után egyedül nevelte a hat gyermeket… de nézze, mivel jutalmazta meg a sors!.

Andrew Kudreavtzev, Omszk városában élő 31 éves férfi, egész Oroszországban híressé vált arról, hogy egyedül neveli 6 gyermekét. /Nagy tragédia, ami ezzel a fiatalemberrel történt\./
Hirdetés
Felesége rákbetegségben hunyt el, ezért fiatalon özvegyen maradt….

 

Az újságíróknak köszönhetően Andrew története gyorsan elterjedt, majd több száz levelet kapott egyedülálló hölgyektől, akik át vették volna a feleség szerepét.

Hirdetés
Néhányan közülük még találkoztak is Andrew-val, de általában az első találkozás után egyértelmű volt, hogy nem léphetnek be a család életébe.

Aztán…

Egyik nap azonban érkezett egy levél egy Liuda nevű hölgytől. A nő sorai nagyon megtetszettek Andreina,k ezért megbeszéltek egy időpontot, amikor találkozhatnak. A találkozóra Andrew magával vitte az összes gyermekét is.

Liudanak első pillanattól kezdve megtetszett az apa jósága, ahogy bánik a gyerekeivel. Luidat is gyorsan megkedvelték a gyerekek, Andrew egyik kislánya a nő ölébe ült és az egyik fia azt mondta: „Tartsuk meg, mert jó lelkű.”

Liuda, akinek már volt egy gyermeke az első házasságából, elmesélte, hogy nemrég azt álmodta, hogy 7 gyereket fog felnevelni.

Hirdetés
Másnap pedig meglátott egy újságcikket Andrei-ról és gyermekeiről az újságban.

„Első levelemben Andrei-nak csak erkölcsi támogatást kínáltam. Akkor még nem tudtam, hová fog fejlődni a kapcsolatunk. Mindig is sikeres voltam a férfiaknál, de nem gondoltam, hogy egy ilyen erős férfinak is megfelelő leszek. – mesélte a nő.

Liuda és Andrew 90 km-re élt egymástól, de ez nem volt akadály, hogy a kapcsolatukat fenntartsák: nemsokára az asszony fiával Andrew házába költözött.

Hirdetés

Meglehetősen szerény esküvőt szerveztek. Egy kis falusi templomban házasodtak össze, aztán egy rövid nászútra mentek, addig a gyerekeket a nagyszülőkre bízták. A nászútról hazatérve nagy meglepetés érte őket.

Hirdetés
A sors két másik gyerekkel is megajándékozta őket. Andrew és Liuda egy rehabilitációs központban ugyanis olyan embereken próbáltak segíteni, akik az alkohol és a kábítószer rabjai lettek. Az egyik beteg meghalt, és két árva gyermeket hagyott hátra. Andrew és Liuda úgy döntött, hogy örökbe fogadja a két árva kislányt.

– Én és Andrew tudtuk, hogy ezek a gyerekek nem kellenek senkinek, és arra gondoltunk, hogy ha 7 gyermeket fel tudunk nevelni, akkor 9-cel is megbirkózunk.

Hirdetés
Azt mondják, hogy sokkal nehezebb egy gyermeket nevelni, mint többet. Ez így igaz! – mesélte Liuda, aki felmondott munkahelyén, annak érdekében, hogy gondoskodni tudjon a gyermekekről. A fiatal hölgy napja minden reggel 6:30-kor kezdődik, ünnepnapokon is!

Hirdetés

– Eleinte nem hittem volna, hogy ilyen sok munkát el lehet végezni, de Andrew megtanított, hogyan oszthatom be az időmet. Most még pihenésre is van időm. – mesélte a 9 gyermekes anyuka.

 

2022. április 11. (hétfő), 21:57

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2025. április 22. (kedd), 13:24
Hirdetés

A dermesztő szélben a kiskutya majdnem megfagyott… de ekkor odatotyogott hozzá egy LÚD – amit ezután tett, attól a fél internet sírva fakadt… ???

A dermesztő szélben a kiskutya majdnem megfagyott… de ekkor odatotyogott hozzá egy LÚD – amit ezután tett, attól a fél internet sírva fakadt… ???

A viharos szél sivított a fák között, hóval és jéggel hintette be az elhagyatott mezőt. A természet könyörtelen volt –...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2025. április 22. (kedd), 07:46

Miután rendbe tettem egy teljesen elhagyott sírt a temetőben, másnap reggel olyat láttam az ablakomból, amitől szó szerint LEBÉÉÉNULTAM... ???

Miután rendbe tettem egy teljesen elhagyott sírt a temetőben, másnap reggel olyat láttam az ablakomból, amitől szó szerint LEBÉÉÉNULTAM... ???

Szia, anya! Ó, képzeld csak el, mi történt velem! – 1. rész– Szia, anya! Ó, képzeld csak el, mit fogok most mesélni...

Mindenegyben blog
2025. április 22. (kedd), 07:08

Két megfagyott farkas kaparta Márton ajtaját a Mátrában... Amikor kinyitotta, PERCEK MULVA ONEMÜLT AZTÓL, AMI TÖRTÉNT!

Két megfagyott farkas kaparta Márton ajtaját a Mátrában... Amikor kinyitotta, PERCEK MULVA ONEMÜLT AZTÓL, AMI TÖRTÉNT!

Egy hideg téli éjszakán, amikor a szél úgy süvített a Mátra hegycsúcsai között, mintha maga a természet üvöltene, egy...

Mindenegyben blog
2025. április 22. (kedd), 05:27

Egy lány megmentett egy sebesült hattyút – de amit azután tett, arra ő maga sem számított

Egy lány megmentett egy sebesült hattyút – de amit azután tett, arra ő maga sem számított

Egy lány megmentett egy sebesült hattyút – de amit azután tett, arra ő maga sem számított Kinga gyerekkora óta imádta a...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 21:24

Egykor elismert orvosnő volt, most takarítónőként dolgozik… de SENKI sem sejti, mihez vezet mindez!

Egykor elismert orvosnő volt, most takarítónőként dolgozik… de SENKI sem sejti, mihez vezet mindez!

Egy tapasztalt orvost a börtön után csak takarítónőként alkalmaztak. Senki sem sejthette, mivé fajul ez az...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő)

Éjszaka a sebész megmentette a cigányasszonyt és a kisbabáját… Reggel pedig, amikor belépett a fia szobájába, térdre rogyott a látottaktól!

Éjszaka a sebész megmentette a cigányasszonyt és a kisbabáját… Reggel pedig, amikor belépett a fia szobájába, térdre rogyott a látottaktól!

Éjszaka a sebész megmentette a cigányasszonyt és a kisbabáját… Reggel pedig, amikor belépett a fia szobájába, térdre...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 17:53

Feleség lebuktatta a férjét egy fiatal szőkével, de nem csinált botrányt... Amit 5 nappal később tett, attól mindenkinek leesett az álla!

Feleség lebuktatta a férjét egy fiatal szőkével, de nem csinált botrányt... Amit 5 nappal később tett, attól mindenkinek leesett az álla!

Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 15:48

A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ? Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben. Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte. – Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon. Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt. – Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket. Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó. – Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor. – Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem. – Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj. Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé. Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok. A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék. – Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében. Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele… Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom. A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos. Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete. A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja. Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte. Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne. És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ??? Folytatás a kép alatti első kommentben ??

A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ? Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben. Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte. – Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon. Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt. – Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket. Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó. – Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor. – Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem. – Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj. Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé. Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok. A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék. – Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében. Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele… Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom. A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos. Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete. A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja. Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte. Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne. És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ??? Folytatás a kép alatti első kommentben ??

A megtört öreg és a hó alatt szunnyadó reménySándor lassú léptekkel haladt végig az ismerős utcán. A hideg szél arcul...

Hirdetés
Hirdetés