Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy az alattam lakó néni a nevemet kiabálja,kimentem a folyosóra megnézni mi történt. /A néni elmondta, hogy a falszomszédjával nagy valószínűséggel valami baj történt, mert a szomszéd bácsi a fotelban ül hiába kiabál neki, csenget, kopog, nem reagál rá, ezért megkért, hogy hívjam ki a mentőket, vagy a rendőrséget\./
Hirdetés
Felhívtam a 112-öt, ott egy diszpécser felvette az adataimat (bár nem értem minek ha nem küldött segítséget), majd közölte, hogy kapcsolja a mentőket. Jó, kapcsolja. Bemutatkoztam megint, hol lakom, miért hívom őket. Sajnos ők nem tudnak ebben az esetben mentőt küldeni tájékoztatott a vonal végén ülő hölgy, fogjam meg magam, vagy magunk, és menjünk be a lakásba mi, mint szomszédok.
Hirdetés
Nézzük meg, hogy él-e, és ha úgy látjuk, hogy nem, akkor hívjuk megint.
A hölgy szavába vágva közöltem, hogy az nem fog menni, mert senki nem vállalkozik erre, többek közt én sem. Az idő alatt míg itt oktatásban részesülök a folyosón, az idő alatt már a mentő félúton lehetne, és lehet még időben. Majd kérdőre vont, hogy mi az, hogy nem megyünk be? Mégis hogy képzeljük, hogy egy ilyen esetben nem vagyunk hajlandóak megnézni a (már lehet halott bácsit), illetve a mozdulatlan szomszédot.
Hirdetés
Láttam nem érdemes a diszpécserrel tovább vitázni újból hívtam a 112-öt és kértem a kerületi Rendőrkapitányságot, talán sikerrel járok. Nem túlzok, 5 perc alatt kint voltak és mondták,hogy már jönnek a mentősök is. Nem voltam rest megkérdeztem, hogy ők hívták a mentőket? Azt válaszolták, hogy igen,ilyenkor a rendőrségi diszpécser a mentőket is hívja.
Hirdetés
Bementek a lakásba, de a bácsi sajnos halott volt már. Megint nem telt el 2 perc és megérkeztek a mentősök, méghozzá négyen.Tehát nekem nem jöttek ki,a rendőrségnek igen. Engem be akart küldeni a mentő diszpécser a lakásba, a rendőr diszpécsernek ez eszébe sem jutott. Azért úgy elgondolkodtam a dolgon, hogy ha történetesen egy még élő és segítségre szoruló ember van odabent, és történetesen nincs vállalkozó arra, hogy bemerjen menni az ingatlanba, akkor elsőként végig kell telefonálni az összes segélykérő vonalat, míg végre kiderül kinek is kell, és érdemes szólni elsőként.
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
