Ferenc egy Csőd Szélén Álló Farmot Adott Zsuzsannának a Válásuk Során – Egy Évvel Később Nem Hitte el, Mi Történt

– Ferenc, tudod, hogy semmi szükségem rád itt, igaz? – szólt hidegen Zsuzsannához.

– Milyen vidékre? Miről beszélsz? /– kérdezte Zsuzsanna fáradtan\./

Az árulás, amit a legközelebbi ember követett el ellene, teljesen kimerítette. Együtt kezdték az életüket a nulláról: eladták a lakásukat, és minden pénzüket az üzletükbe fektették. Ferenc egy kis közös lakás szobáját, Zsuzsanna pedig az éles eszét használta, hogy biztosítsák a sikerüket.

Spóroltak, egyik albérletből a másikba költöztek, de végül talpra álltak.

Azonban Ferenc viselkedése megváltozott. Királynak kezdte érezni magát, és szép lassan minden vagyont a saját nevére íratott, hogy válás esetén Zsuzsanna semmit se kapjon. Amikor mindent elrendezett, beadta a válókeresetet.

– Ferenc, szerinted ez tisztességes? – kérdezte Zsuzsanna.

Ferenc gúnyosan mosolygott. – Ne kezdj velem! Már régóta nem tettél semmit. Mindent én intézek, míg te csak otthon ülsz.

– Te voltál az, aki azt mondta, hogy pihenjek, és fordítsak időt magamra! – Zsuzsanna hangja remegett a felháborodástól.

Ferenc bosszúsan legyintett. – Elegem van ezekből a haszontalan vitákból. Figyelj, van egy ház vagy farm Mihalkiban, amit az egykori főnököm, Ivánovics hagyott rám végrendeletben. Emlékszel rá? Meghalt, és rám hagyta ezt a „semmiséget”. Pont neked való. Ha nem tetszik, mást nem kapsz.

Zsuzsanna keserűen elmosolyodott. Már tudta, hogy Ferenc milyen ember.

Az elmúlt tizenkét évben egy idegennel élt együtt.

– Rendben van. De egy feltételem van: írasd hivatalosan a farmot a nevemre.

– Persze, nem probléma. Nekem kevesebb adót kell majd fizetnem – válaszolta Ferenc vállrándítva.

Zsuzsanna nem szólt többet. Összepakolta a holmiját, és egy szállodába költözött. Új életet akart kezdeni, bármi is várja – egy tönkrement farm vagy pusztaság. Eldöntötte, hogy megnézi magának a helyet, és ha nem éri meg, visszatér a városba, hogy újrakezdje.

Zsuzsanna alaposan megpakolta az autóját, minden mást Ferencnél és annak új szeretőjénél hagyva. Ha Ferenc arra számított, hogy az intelligenciájára és tapasztalatára támaszkodhat, akkor csalódni fog. Zsuzsanna párszor látta a nőt – egy beképzelt, de tehetségtelen titkárnő volt.

Ferenc átadta a papírokat, Zsuzsanna pedig nyugodtan átvette őket.

– Sok szerencsét! – mondta Zsuzsanna higgadtan.

Ferenc nevetésben tört ki. – Neked is. Majd küldj egy képet a tehenekkel!

Zsuzsanna válasz nélkül becsukta az autó ajtaját, és elhajtott.

Amint elhagyta a várost, könnyek kezdtek csorogni az arcán. Nem tudta, mennyi ideig sírt, de hirtelen egy kopogtatás zökkentette ki a gondolataiból.

– Drágám, jól van? Láttuk, hogy sír. Mi a buszmegállóban vártunk, de már egy ideje itt ül. Nem kéne így magába roskadnia – szólította meg egy idős asszony.

Zsuzsanna értetlenül nézett rá. Csak ekkor vette észre a buszmegállót a visszapillantó tükörben. Zavartan elmosolyodott.

– Köszönöm, jól vagyok. Csak túl sok minden történt egyszerre.

Zsuzsanna kiszállt az autóból, mire az idős nő ismét megszólalt.

– A szomszédot látogattuk meg a kórházban. Most hazafelé tartunk. Ön is Mihalkiba megy?

– Mihalkiba? Az a Mihalki, ahol a farm van? – kérdezte Zsuzsanna felvont szemöldökkel.

– Igen, az. De most már csak névleg létezik. Az előző tulaj meghalt, az új pedig még nem jelent meg. Az emberek megszokásból dolgoznak, és mert sajnálják az állatokat.

Zsuzsanna halványan elmosolyodott. – Én vagyok az új tulajdonos. Nem tudtam róla sokat, de most már tanulom, mi a helyzet. Tudna mesélni róla?

Az asszony bólintott, és hamarosan részletesen elmondta, hogy mi történt a farmon. Mire Mihalkiba értek, Zsuzsanna sok mindent megtudott: ki lopott, ki törődött az állatokkal, és milyen állapotban van a farm.

Egy évvel később Zsuzsanna büszkén nézte az éledezést. Nyolcvan tehén legelt békésen. A farm virágzott, a termékeket már nemcsak a környéken, hanem távolabb is keresték. Ferenc pedig? Üzleti nehézségekkel küzdött.

2025. január 18. (szombat), 19:51