Hány dicsérő szót érdemel a férfi, kinek idős, beteg édesanyját kérése ellenére nem Időse Otthonába vitte, viszont helyette a következőt tette:

Hány dicsérő szót érdemel a férfi, kinek idős, beteg édesanyját kérése ellenére nem Időse Otthonába vitte, viszont helyette a következőt tette:.

/Sajnos az emberi életnek van egy biológiailag determinált íve, és aki megszületik, felnő, kiteljesedik, majd fokozatosan megöregszik, és leépül, végül pedig meghal\./

Bármennyire is nehéz ezt elfogadni, eddig még nem született olyan ember a világon, akinek mindezt sikerült volna elkerülnie.

Ezt a bejegyzést az interneten találtuk, és megosztjuk veletek. Ez az idős hölgy (nevezzük őt Marienak), tisztességben nevelte föl gyermekét, keményen dolgozott, később viszont elvesztette a férjét, és fokozatosan gyengülni kezdett.

Amikor pedig a szellemi hanyatlás jelei már elkeztek megmutatkozni, és érezte, hogy közel a vég, azt mondta a fiának, hogy keressen neki egy idős otthont. Marie nem várta el a fiától, hogy ő maga ápolja és kínlódjon vele, amikor a dolgok rosszra fordulnak. A fiú azonban nem mondott le róla:

“Anya te 9 hónapon át cipeltél, és éveken át vigyáztál rám óvtál, segítettél,ápoltál ha kellett.

Most rajtam a sor Én leszek a kezed, a lábad, a szemed, mostantól!”

Nagyszerű dolog, hogy a mai világban még mindig vannak olyan EMBEREK, akik kötelességüknek érzik, hogy gondoskodjanak azokról, akik felnevelték, szerették, ápolták, és gyámolították őket! Az édesanyák szerepe életünkben felbecsülhetetlen!

Kérlek, hogy oszd meg a bejegyzést, ha egyetértesz, és számodra is fontos mindez az érték!

2022. június 30. (csütörtök), 17:07