Hármas ikrei születtek. Amikor 7 év múlva visszament az orvoshoz, sokkoló hírt közöltek vele…
Hirdetés
Hirdetés
Ledermedt, amikor az orvos ezt mondta.
A házaspár nagyon szeretett volna gyerekeket, de sajnos Courtney nem esett teherbe. /Olyan orvosi beavatkozásra szorult, ami által növelték a termékenységét, vagyis a teherbe esés esélyét\./
Hirdetés
Az eljárást siker követte, hármas ikreket várt.
FOTÓ: YOUTUBE
A páros a fellegekben járt az örömtől! Nem hogy nem egy, de egyből három csoda csöppent az életükbe: Jack, Oliver és Ellie.
Ezután persze nagy boldogságban teltek az évek.
Hirdetés
Ami ezután történt, azt azonban még az orvosok is alig hitték el.
7 év után Courtney visszament, mert azt gyanította, hogy megint terhes. Amikor az orvos megvizsgálta, leesett az álla, mert nagyon jól tudta, hogy a nő miken ment keresztül, mire végre sikerült teherbe essen. Courtney megint hármas ikreket várt!
Hirdetés
FOTÓ: YOUTUBE
„Az orvosok még nem láttak ilyet!” – mondta a Courtney. „Amikor felhívtam a szüleimet, és elmondtam, akkor nem akarták elhinni.”
Az idősebb gyerekek elfogadták az új felállást, és szeretettel teljes kíváncsisággal várták az új hármast.
Hirdetés
FOTÓ: YOUTUBE
„Mindegyik gyereknek kijelöltünk egy kistestvért születési sorrendben. Egyből beléjük szerettek!”
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
Nem kellenek nekem unokák tőled!” – A dúsgazdag apa kitagadta a fiát, amikor megtudta, hogy a falusi lány hármas ikrekkel terhes! ? Három év múlva azonban meglátogatta őket, hogy kinevesse őket – és SZÓ SZERINT LEFAGYOTT a látványtól… ???
– András, teljesen meghibbantál?! Huszonkét éves vagy, milyen esküvő?! – József, a dúsgazdag üzletember idegesen rohangált fel-alá a dolgozószobában, miközben hol a homlokát, hol a tarkóját masszírozta. A hangja visszhangzott a magas mennyezet alatt, mintha egész univerzum ítéletet hirdetett volna.
A sarokban némán állt a fia, András. A fiatal férfi éppen most közölte apjával a szándékát, hogy megnősül, és hiába a fenyegetés, a szigor, a zsarolás – kitartott döntése mellett.
– Felejtsd el azt a lányt! Egy falusi! Találunk neked egy rendes menyasszonyt. Olyat, aki a te körödből való! – József már lilult az idegtől.
– De apa, Emese terhes… – felelte halkan András.
Egy pillanatnyi dermedt csend… majd József kitört: – És akkor mi van?! Adj neki pénzt, vagy még azt se – oldja meg magának! Nem kell, hogy belerángasson minket a kis problémáiba. Elég kapcsolatunk és pénzünk van ahhoz, hogy ne legyen belőle botrány.
– Hármas ikreket vár… – mondta András.
A falak megremegtek az ordítástól.
– Nem érdekel! Nem kellenek nekem unokák egy fejőslánytól! Nézz már magadra: fiatal vagy, jóképű, diplomás! Ilyenek, mint ő, tucatjával lógnának a nyakadban! Miért rontanád el az életed?!
De András hajthatatlan volt. És nem sokkal később ott hagyta apját, vagyonát, életét, hogy a szerelem mellett döntsön.
Három év telt el.
– Vajon hogy él az a buta gyerek most? – gondolkodott József, miközben kényelmes autójával elindult Homokhátra. – Valami vályogházban? Három ordító gyerek, egy nyaggató feleség… biztos már százszor megbánta, hogy nem hallgatott rám. Ideje kirángatni a mocsárból, megmutatni neki, ki az igazi családja… meg kicsit kinevetni.
Ahogy József begurult a faluba, nem hitt a szemének. Nem viskó, nem nyomor, hanem…
egy csodálatos, kétszintes téglaépület, gyönyörű kerttel, gyümölcsfákkal, játszótérrel és virágokkal. És akkor… kijöttek a házból a hármas ikrek – három vidám, szőke kislány, rózsaszín ruhában, napszemüvegben, kacagva rohantak felé…
És József SZÓ SZERINT MEGDERMEDT a látványtól.
? Olvasd el a teljes történetet a hozzászólások között! ⬇️
⬇️
