Hármasikreket hoz a világra. Amikor az orvos ránéz a kicsik arcára, teljesen ledermed
Hirdetés
Hirdetés
Az angliai Becki-Jo Allen, egy aranyos kislány boldog édesanyja volt, és kis családjával teljes nyugalomban és szeretetben élt, meg sem fordult a fejében, hogy valaha is az újságok címlapjára fog kerülni.
/Egy nap aztán az újabb terhesség tünetei jelentkeztek nála, ő pedig időpontot kért az orvosától\./
Hirdetés
Az ultrahang felvétel világosan megmutatta, hogy Becki ismét gyermeket vár! Ráadásul mindjárt hármat, három kisfiút!
Mivel a családban nem voltak ikrek, ezért egy csöppet meglepődtek, de napirendre tértek az esemény felett, és örömmel várták a kis jövevényeket…
Hirdetés
.
Becki-Jonak a 31. héten komplikációk miatt be kellett feküdnie a kórházba, és a babák császármetszéssel koraszülöttként, de egészségesen jöttek a világra. Pár hét, és egyértelmű volt, hogy szépen növekszenek:
Eleinte még senki sem foglalkozott ezzel, de ahogy nőttek, egyre szembetűnőbb lett, hogy a babákat gyakorlatilag nem lehet megkülönböztetni. Szinte úgy festettek, mint egymás édes kicsi klónjai.
Hirdetés
.
Az ismerősök, családtagok, de már idegenek is mind többször kezdték ezt emlegetni… Még az orvos is ledermedt, amikor az édesanyjuk rutinvizsgálatra vitte a kicsiket a kórházba. Elmondta az édesanyának, hogy nagyjából 1 a 200 millióhoz az esélye (de nem lehetetlen!), hogy a három kisbaba egypetéjű lehet!
Becki-Jo elkezdett gyanakodni, hogy mi van, ha az ő gyerekei pont kifogták ezt a genetikai esélyt.
Hirdetés
. Csináltatott egy DNS tesztet, és kiderült az, amire az anyukán kívül szinte senki sem számított: bejött a lottó 5-ösnél is ritkább jelenség! A babák tényleg egypetéjűek!
Már pedig nemcsak a világsajtó cikkezik róluk, de az utcán se tudnak úgy végigmenni, hogy ne állítanák meg őket!
Nem véletlenül! Eszméletlenül aranyos képek következnek:
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
ORVOS NEVELTE FEL A HÁRMASIKREKET, MIUTÁN ANYJUK MEGHALT – 5 ÉV MÚLVA A BIOLÓGIAI APA BEFÉSZKELTE MAGÁT AZ ÉLETÜKBE!
Már az első kisbaba megszületése után Leah állapota romlani kezdett. A pulzusa vészesen leesett, és az orvosok kétségbeesetten küzdöttek az életéért. Ám a sors kegyetlen volt hozzá – a fiatal nő életét adta hármasikreiért.
Leah nem önszántából került ebbe a helyzetbe. Volt barátja, Bence, eldobta őt, amikor megtudta, hogy terhes. Az utcára került, egyedül küzdött, mígnem bátyja, Benedek, egy elismert orvos, befogadta őt. És amikor a tragédia bekövetkezett, nem volt kérdés, mit kell tennie: örökbe fogadta a három kisfiút, és sajátjaként nevelte fel őket.
Az évek gyorsan teltek. Benedek szeretetben és gondoskodásban nevelte fel a fiúkat, Milánt, Norbit és Ádámot. Bár a három csintalan kisfiú felnevelése nem volt könnyű, Benedek minden egyes nap hálás volt, hogy Leah gyermekei az ő családját jelentették.
Ám a folyamatos munka és a gyerekek ellátása megviselte az egészségét. Egy nap a kórházban összeesett. Úgy gondolta, csak kimerült, és nem foglalkozott vele tovább. Aznap délután elment az óvodába a gyerekekért, de amikor hazaért, az utca túloldalán egy ismerős alakot pillantott meg – a férfit, akit évekkel ezelőtt elkergetett.
Bence állt ott, mintha mi sem történt volna, és egyetlen mondatot mondott:
"Azért jöttem, hogy visszavegyem a fiaimat." ???A teljes történet megrázó fordulatokat tartogat, amit az olvasók a kommentekben találhatnak meg..
