Három búvár mentette meg Európát Csernobilban

Egy lány hozzáment egy gazdag, idős férfihoz – csak arra várt, mikor dobja fel a talpát… De amikor a férfi végül meghalt, olyan dolog történt, amire SENKI sem számított! Kinga mindig is tudta: ő nem az a fajta lány, aki panelben él és kuponokra vadászik. El sem tudta képzelni, hogy egy szürke hétköznapokból álló életet éljen, egy olyan férfi oldalán, aki nem tudja elhalmozni luxussal és figyelemmel. Ő mindig is többre vágyott – csillogó estélyikre, gyémántokkal teli ékszerdobozra, tengerparti villákra, ahol a pezsgőt már szinte csapból is lehet inni. És mindezt… úgy, hogy közben egy ujjal se kelljen megmozdulnia. Nem voltak kétségei. Nem érzett bűntudatot. Tudta, hogy az élet a merészeknek kedvez. Akik elég bátrak ahhoz, hogy megragadják, amit mások csak messziről néznek. És akkor… a sors egy tökéletes lehetőséggel állt elő: egy idős, gazdag üzletemberrel, Lászlóval. Komoly név, elképesztő vagyon, régi kapcsolatok, befolyás, hatalom. Már túl volt a hatvanon. Kinga viszont épphogy harminc lett. És ez miért lenne probléma? – gondolta. Az idő úgyis megold mindent. Nem kell semmi mást tennie, csak eljátszani a tökéletes feleséget… egy kis ideig. Úgy lépett be László életébe, mint egy friss, illatos tavaszi szellő – fiatalosan, bájosan, lehengerlően. László, akit teljesen elbűvölt a lány szépsége és élénksége, teljesen beleszeretett. Vagy legalábbis azt hitte. – Drága Kinga, kinek is hagynám ezt az egész világot, ha nem neked? – mondogatta gyakran, miközben öreg, ráncos ujjaival simogatta a lány bársonyos kezét. – Te vagy a mindenem, édesem – duruzsolta Kinga, miközben egy pillanatra sem remegett meg a hangja. De belül… belül hidegen számolta a napokat. Már nem kellett sokat várnia. És végül eljött a reggel, amikor a „drága” László már nem kelt fel többé. Minden pontosan úgy történt, ahogy várta. A temetésen látványosan potyogtak a könnyei – de azok csak a gyászoló özvegy tökéletesen megjátszott kellékei voltak. A fekete ruha? Hibátlan. A fátyol? Drámaian tökéletes. Kinga Oscar-díjat érdemelt volna a szerepért. És már érezte is az édes győzelem ízét a szájában. Ám amikor az örökösök és az ügyvédek összegyűltek, hogy felolvassák az elhunyt végakaratát… valami dermesztően szokatlan történt. Kinga hátán végigfutott a hideg. Valami nem stimmelt. Amit ezután hallott, attól az egész szoba megdermedt. De legfőképp… ő maga. ? A végrendelet szavai mindent felforgattak… és az egész világát porrá zúzták. A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??

Egy lány hozzáment egy gazdag, idős férfihoz – csak arra várt, mikor dobja fel a talpát… De amikor a férfi végül meghalt, olyan dolog történt, amire SENKI sem számított! Kinga mindig is tudta: ő nem az a fajta lány, aki panelben él és kuponokra vadászik. El sem tudta képzelni, hogy egy szürke hétköznapokból álló életet éljen, egy olyan férfi oldalán, aki nem tudja elhalmozni luxussal és figyelemmel. Ő mindig is többre vágyott – csillogó estélyikre, gyémántokkal teli ékszerdobozra, tengerparti villákra, ahol a pezsgőt már szinte csapból is lehet inni. És mindezt… úgy, hogy közben egy ujjal se kelljen megmozdulnia. Nem voltak kétségei. Nem érzett bűntudatot. Tudta, hogy az élet a merészeknek kedvez. Akik elég bátrak ahhoz, hogy megragadják, amit mások csak messziről néznek. És akkor… a sors egy tökéletes lehetőséggel állt elő: egy idős, gazdag üzletemberrel, Lászlóval. Komoly név, elképesztő vagyon, régi kapcsolatok, befolyás, hatalom. Már túl volt a hatvanon. Kinga viszont épphogy harminc lett. És ez miért lenne probléma? – gondolta. Az idő úgyis megold mindent. Nem kell semmi mást tennie, csak eljátszani a tökéletes feleséget… egy kis ideig. Úgy lépett be László életébe, mint egy friss, illatos tavaszi szellő – fiatalosan, bájosan, lehengerlően. László, akit teljesen elbűvölt a lány szépsége és élénksége, teljesen beleszeretett. Vagy legalábbis azt hitte. – Drága Kinga, kinek is hagynám ezt az egész világot, ha nem neked? – mondogatta gyakran, miközben öreg, ráncos ujjaival simogatta a lány bársonyos kezét. – Te vagy a mindenem, édesem – duruzsolta Kinga, miközben egy pillanatra sem remegett meg a hangja. De belül… belül hidegen számolta a napokat. Már nem kellett sokat várnia. És végül eljött a reggel, amikor a „drága” László már nem kelt fel többé. Minden pontosan úgy történt, ahogy várta. A temetésen látványosan potyogtak a könnyei – de azok csak a gyászoló özvegy tökéletesen megjátszott kellékei voltak. A fekete ruha? Hibátlan. A fátyol? Drámaian tökéletes. Kinga Oscar-díjat érdemelt volna a szerepért. És már érezte is az édes győzelem ízét a szájában. Ám amikor az örökösök és az ügyvédek összegyűltek, hogy felolvassák az elhunyt végakaratát… valami dermesztően szokatlan történt. Kinga hátán végigfutott a hideg. Valami nem stimmelt. Amit ezután hallott, attól az egész szoba megdermedt. De legfőképp… ő maga. ? A végrendelet szavai mindent felforgattak… és az egész világát porrá zúzták. A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??

Egy lány feleségül ment egy gazdag idős férfihoz, de annak a halála után a végrendelete nagyon nem az volt, amire...

Letérdelt haldokló felesége mellé, és kimondta azt, amit soha nem mert volna a szemébe mondani

Letérdelt haldokló felesége mellé, és kimondta azt, amit soha nem mert volna a szemébe mondani

Letérdelt haldokló felesége mellé, és kimondta azt, amit soha nem mert volna a szemébe mondani János lassan közeledett...

Egy 12 éves fiú megmentette a milliárdos kislányát – de amit cserébe kért, attól mindenki SZÓ SZERINT ledermedt…

Egy 12 éves fiú megmentette a milliárdos kislányát – de amit cserébe kért, attól mindenki SZÓ SZERINT ledermedt…

Egy 12 éves fiú, aki cukorkákat árult az utcán, megmentette egy milliomos lányának életét – de amit cserébe kért,...

Mi van ?! Te tényleg mosogatóként dolgozol itt?!” – Viktor be akarta égetni volt feleségét a szeretője előtt. De amint meghallotta, hogyan szólítják őt, az arca fokozatosan elfehéredett… Anna a recepció mögött állt, épp egy vendéggel egyeztetett, amikor egy ismerős hang megütötte a fülét. – Hát ez elég hangos hely. Nem túl sok itt a sürgés-forgás egy ilyen előkelő étteremhez képest? Anna felnézett. Előtte, mint valami múltbeli kísértetek, ott állt Viktor és Krisztina. A férfi alig változott – ugyanaz a magabiztos pillantás, drága öltöny, tökéletesre vágott frizura. De Krisztina már más volt. Kihívóan díszített, feltűnően „gazdag”, de valahogy ideges, feszült volt az egész megjelenése, mintha kétségbeesetten próbálná visszaszerezni azt a világot, ami már nem volt az övé. Anna belül megfeszült, de pillanatok alatt visszanyerte hidegvérét. – Miben segíthetek? – kérdezte nyugodt hangon. Viktor közelebb lépett, hunyorított, mintha nem hinne a szemének. – Anna? A nő visszanézett rá. Nyugodtan. Krisztina közben lenéző pillantással mérte végig az éttermet, hosszú műkörmeivel türelmetlenül dobolt az étlapon. – Micsoda véletlen! Te itt dolgozol? Anna halványan elmosolyodott. – Mondjuk úgy, hogy igen. – Szóval… te vagy a mosogató? – kérdezte Viktor gúnyosan vigyorogva. – Ó, drágám – fordult Krisztinához –, megmondtam, hogy előbb-utóbb kénytelen lesz két lábbal a földön járni. Krisztina kuncogott. – Persze. Nem is csodálkozom. Legalább van mivel lefoglalnod magad, miután olyan bután elrohantál. – Anna nem válaszolt. Ám amint Viktor meghallotta, hogyan szólítják Annát a személyzet – „Igazgató asszony, elnézést, a tárgyaló készen áll…” –, arcáról lassan lehervadt a fölényes mosoly. A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??

Mi van ?! Te tényleg mosogatóként dolgozol itt?!” – Viktor be akarta égetni volt feleségét a szeretője előtt. De amint meghallotta, hogyan szólítják őt, az arca fokozatosan elfehéredett… Anna a recepció mögött állt, épp egy vendéggel egyeztetett, amikor egy ismerős hang megütötte a fülét. – Hát ez elég hangos hely. Nem túl sok itt a sürgés-forgás egy ilyen előkelő étteremhez képest? Anna felnézett. Előtte, mint valami múltbeli kísértetek, ott állt Viktor és Krisztina. A férfi alig változott – ugyanaz a magabiztos pillantás, drága öltöny, tökéletesre vágott frizura. De Krisztina már más volt. Kihívóan díszített, feltűnően „gazdag”, de valahogy ideges, feszült volt az egész megjelenése, mintha kétségbeesetten próbálná visszaszerezni azt a világot, ami már nem volt az övé. Anna belül megfeszült, de pillanatok alatt visszanyerte hidegvérét. – Miben segíthetek? – kérdezte nyugodt hangon. Viktor közelebb lépett, hunyorított, mintha nem hinne a szemének. – Anna? A nő visszanézett rá. Nyugodtan. Krisztina közben lenéző pillantással mérte végig az éttermet, hosszú műkörmeivel türelmetlenül dobolt az étlapon. – Micsoda véletlen! Te itt dolgozol? Anna halványan elmosolyodott. – Mondjuk úgy, hogy igen. – Szóval… te vagy a mosogató? – kérdezte Viktor gúnyosan vigyorogva. – Ó, drágám – fordult Krisztinához –, megmondtam, hogy előbb-utóbb kénytelen lesz két lábbal a földön járni. Krisztina kuncogott. – Persze. Nem is csodálkozom. Legalább van mivel lefoglalnod magad, miután olyan bután elrohantál. – Anna nem válaszolt. Ám amint Viktor meghallotta, hogyan szólítják Annát a személyzet – „Igazgató asszony, elnézést, a tárgyaló készen áll…” –, arcáról lassan lehervadt a fölényes mosoly. A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??

Mi van ?! Te tényleg mosogatóként dolgozol itt?!” – Viktor be akarta égetni volt feleségét a szeretője előtt. De amint...