Igaz történet: Az anyám lehetne, mégis szeretem

Már egyáltalán nem foglalkoztunk a matekkal (pedig Zsuzsa azért szerette volna, mert egyfolytában azt hangoztatta, hogy ennek a kapcsolatnak úgysem lenne jövője), a csókoké, szeretkezéseké volt a főszerep.

/Tizennyolc éves srác voltam és jogásznak készültem\./

Jól tanultam, mindenből kitűnő voltam, csak a matek ment kicsit gyengébben. Anyám már évek óta mesélt az egyik barátnőjéről, aki matematika–fizika szakos tanár, és amikor úgy döntöttünk, hogy különórákra kell járnom, Zsuzsát kérte meg, hogy korrepetáljon.

Tanakodtak, hogy hol lenne a legjobb, nálunk nem lett volna túl szerencsés, mert a két húgom egyfolytában rajtunk lógna. Végül abban maradtunk, hogy hetente kétszer kora délután felmegyek Zsuzsához, mert akkor rajtunk kívül nem lesz otthon senki.

Izgatottsággal kevert kíváncsisággal csöngettem be az első nap. Addig még a suliban sem jártam különórára, nemhogy valakinek a lakására. Kimondottan csinos nő nyitott ajtót, még a hanyagul felkötött lófarka és az otthoni viselete (kicsit kinyúlt póló és kényelmes nadrág) sem tudta elrejteni nőiességét. Tudtam, hogy anyám korú (igaz, ő sem öreg), mégsem nézett ki annyinak, az arca és az alkata is sokkal fiatalosabb volt.

A gyors bemutatkozás után a lényegre, azaz a matekra tértünk, de igencsak akadozva ment, láttam rajta, hogy így hirtelen nem tud velem mit kezdeni: kisdiáknak már nagy voltam, felnőttnek meg még fiatal. Az óra végére azért már sokkal gördülékenyebbé vált a társalgás, és megbeszéltük, hogy pénteken újból jövök.

Átkozottul jól nézett ki

Mentem is, és óriási meglepetés várt: Zsuzsa még szebb volt, mint az előző alkalommal, haja tüzesebb vörösre volt festve, mint előtte és kunkori fürtjei vígan keretezték enyhén sminkelt arcát.

És a kinyúlt póló is eltűnt, helyette elegáns blúzban várt. Meg is mondtam neki, milyen gyönyörűnek találom. Kicsit el is pirult, aztán a matek felé terelte a szót.

Ezután szinte repültem a korrepetálásokra, és a matekozás mellett egyre többet beszélgettünk. Zsuzsa elmondta, hogy néhány éve megromlott a férjével a kapcsolata, és tizenegy éves lánya a mi korrepetálásaink alatt edzésen van. Amikor megkérdeztem, miként lehet, hogy egy csinos nő ilyen sokszor egyedül van, kicsit elszomorodott és elmesélte az addigi életét.

Gyengédségre vágyott

Még az egyetemen ismerkedett meg a férjével, rögtön szerelembe estek és hamarosan összeházasodtak. Így utólag túl hamar. Aztán az egyetem utáni évben már meg is született a kislányuk. Jó néhány évig minden szép, kerek volt. Attila vállalkozásba kezdett, és hamarosan meg is találta a számítását.

Egyre többet keresett, de egyre többet dolgozott és nem jutott sok ideje a családjára. Azt gondolta, hogy a hiányát pótolják a drága ajándékok, utazások.

Elmondása szerint Zsuzsa eleinte élvezte, hogy szép ékszerekkel lepte meg, csinos ruhákban járhatott, de aztán hiányozni kezdett neki a gyengédség és a szerelem. Akkor zuhant először magába, amikor kiderült, hogy a férjének külön útjai vannak. Többször próbálták meg rendbe hozni az életüket (mert Attila a nőügyei mellett Zsuzsáról sem akart lemondani), és úgy tűnt, sikerül is, de a férje nem tudott megváltozni, és megint félrelépegetett. Zsuzsát pedig elhanyagolta.

Válni nem akart, asszonyát nem engedte el

Nemcsak a férje hűtlensége viselte meg, hanem az, hogy mellette már egyáltalán nem érezte nőnek magát.

Hiányzott neki a simogatás, az összebújás és a szerető társ. A magam tizennyolc évével és néhány komolyabbnak mondható kapcsolatommal a hátam mögött nem értettem ezt a férfit. Hiszen Zsuzsa olyan kedves és kívánatos. És annyira nő!

Egyetlenegy korrepetálást sem mulasztottam el, minden alkalommal szinte repültem hozzá. Nagyon tetszett nekem, és láttam rajta, hogy az ő szíve is hevesebben dobog, amikor együtt vagyunk. Idővel nem a matematika került a középpontba, helyette átadtuk magunkat az érzéseinknek. Mert egyik délután megtörtént az, amiről az első óra óta álmodoztam: megcsókoltam.

Már előtte is törtem a fejemet, hogyan lophatnék egy csókot, aztán megszületett a tökéletes pillanat: Zsuzsa éppen fölém hajolt, hogy valamit megmutasson a papíron lévő egyenletben, amikor hirtelen felé fordultam és szájon csókoltam.

A kezdeti meglepődés után éreztem, hogy szabad utat kaptam, és hamarosan ott találtuk magunkat a kanapén.

Őrültként téptük le egymásról a ruhát, hogy aztán elmerülhessünk egymás testében. Titkon sejtettem, de most végre megtapasztalhattam, mennyire nem hagyott nyomot Zsuzsa testén az idő. Harminchat éve ellenére, olyan ruganyos és formás volt a melle, akár egy korombeli lányé. És a feneke! Azzal senkié nem vehette fel a versenyt.

Megtörtént a baj

A gyors, de annál szenvedélyesebb szeretkezés után ő volt nagyobb zavarban. Nem mondta ki, de tudtam, nem csak amiatt fél, mert jóval fiatalabb vagyok, hanem mert anyám a barátnője.
Amikor hazamentem, beálltam a zuhany alá, és miközben mostam le magamról a szeretkezésünk emlékét, már a következő óránkra gondoltam.

Már egyáltalán nem foglalkoztunk a matekkal (pedig Zsuzsa azért szerette volna, mert egyfolytában azt hangoztatta, hogy ennek a kapcsolatnak úgysem lenne jövője), a csókoké, szeretkezéseké volt a főszerep.

Aztán megtörtént a baj. Éppen a hálószobában szeretkeztünk, amikor beállított Zsuzsa férje. Hatalmas patáliát csapott, kiabált, nekiesett Zsuzsának, engem meg megfenyegetett, hogy ezt még nagyon megbánom. Még aznap feljött hozzánk (biztos Zsuzsa mondhatta meg a címünket, vagy még régebben, vagy most, hogy megfenyegette), és mindent elmondott anyámnak. Ő persze rögtön felhívta Zsuzsát, kiabált vele, és véget vetett a barátságuknak. Engem meg eltiltott tőle.

Tudom, hogy valahol igaza van, de a vágyaknak nem tud parancsolni az ember. Szeretem őt. És arra vágyom, hogy velem legyen. Elmentem hozzá, és leselkedtem a lépcsőházban, hallgatóztam az ajtajuk előtt, hogy otthon van-e a férje. Aztán becsöngettem.

Remélem, van még esélyem

Zsuzsa nyitott ajtót. Ugyanolyan szép volt, csak a szeme volt szomorú. Kért, hogy menjek el, ne rontsuk tovább a helyzetet. Neki kellett volna okosabbnak lennie, hiszen ő már felnőtt, sőt mi több, anya. Tudnia kellett volna, mivel jár, ha kiborul a bili. Egyfolytában magát ostorozta. Nem magát sajnálta, mert a házassága már nem lehet rosszabb, igaz, elveszítette a barátnőjét anyám személyében. De mint mondta, nekem nap mint nap szembe kell néznem anyám megvető tekintetével, és ennek csakis ő az oka.

Hiába mondtam neki, hogy szeretem, és kiállok a boldogságunkért, hajthatatlan volt. Azt mondta, keressek mást, aki korrepetál, mert okos fiú vagyok, és be kell jutnom a jogra. Ha ez sikerült, és el is végeztem, talán majd beszélhetünk. Ha akkor még akarom.

Elvégeztem a jogot, kezemben a diplomám. És izgatottan készülök arra a randira, amit öt éve beszéltünk meg Zsuzsával. Mert nem tudtam őt elfelejteni. Talán most sikerül.

A kép illusztráció

Forrás: www.kiskegyed.hu

2015. január 05. (hétfő), 10:38