Ilyen megrendítően énekelt a tömeg Koncz Zsuzsával a Ha én rózsa volnék című szívszorító dalt Göncz Árpád temetésén

Ilyen megrendítően énekelt a tömeg Koncz Zsuzsával a Ha én rózsa volnék című szívszorító dalt Göncz Árpád temetésén

 

/Az utolsó részhez érve Koncz Zsuzsa hangja szívszorítóan megcsuklott a tömeg együttes részvéttel tovább énekelt helyette\./

 

 

Ha én rózsa volnék....

Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyilnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak nyilnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.

2015. november 07. (szombat), 09:40