Isten áldja meg ezt az embert - már, ha egyáltalán ember volt...
Hirdetés
Hirdetés
Pink Edit története:
"Ma délután a 4-es villamoson hagytam a táskám, benne minden iratommal, kocsikulccsal, lakáskulccsal etc. /A Boráros téren szálltam le és már épp leértem a 2\-es villamos megállójába, amikor rádöbbentem, hogy nincs nálam\./
Hirdetés
Egyetlen megoldást láttam: fel a lépcsőn és futás a villamos után a síneken, a Mester utca felé. Rajtam csüngött a laptopom és még egy szatyor is, úgyhogy csak felülről súroltam Usain Bolt 200 méteren tartott világcsúcsának részidejeit :)
Már épp elérhető közelségbe került a Mester utcai megállóban álló villamos, amikor is egy srác toppan elém a megálló előtti járdaszigeten, kezében a táskámmal. Mondta, hogy kétségbeesett, mikor látta, hogy leszállok a táska nélkül, mert fogalma sem volt, hogy mit tegyen a táskámmal (amit magához vett, nehogy valaki elvigye), de amikor látta, hogy futok a síneken, akkor megkönnyebbült, leszállt és elindult felém.
Hirdetés
Nem tudom, hogy melyikünk örült jobban. Engem a futástól az ájulás kerülgetett, sokkos állapotomban a nevét is elfelejtettem megkérdezni. Kértem, hogy hadd háláljam meg valamivel, de Ő azt mondta, hogy nem fogadhat el semmit, mert ez természetes, hogy segített. Mondtam neki, hogy legalább, hadd adjak két puszit, mert megmentette az életemet :)...megengedte, majd elsietett, hogy a következő villamossal elérje az induló vonatát.
Ez a srác egy hős. Nem volt S-betű a mellkasán, nem volt pók jelmezben és denevér fülei sem voltak.
Hirdetés
:) Igaza van Philip Zimbardonak, hogy az igazi hősök köztünk járnak. Például együtt utaznak velünk a 4-es villamoson. Ezúton is újra megköszönöm neki, hogy nem maradt közömbös és bár lehet, hogy lekéste a vonatát, de nemcsak a táskámat adta vissza, hanem a hitemet is abban, hogy ebben, a morálisan szétzilált kis országban ilyen fantasztikus emberek is élnek :).
Hirdetés
Hálás lennék, ha minél többen megosztanátok. Nem miattam, hanem miatta, aki sokkal többet érdemel, mint egy szétszórt nő 2 hála puszija :). Hátha eljut hozzá a köszönetem ilyen formában is :) .Köszönöm."
2015. november 30. (hétfő), 18:36
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Mindenegyben blog 2025. december 13. (szombat), 07:04
Hirdetés
Van egy kislány, aki „Apa Miki”-nek hív… és minden alkalommal, amikor kimondja, úgy érzem, mintha valaki belülről egyszerre simogatna meg és rúgna gyomorszájon.
