Jó pár évvel ezelőtt elhívtak Vajdahunyadra, egy szegényházba
Hirdetés
Hirdetés
Jó pár évvel ezelőtt elhívtak Vajdahunyadra, egy szegényházba. Egy utcanő - 16 éves lány - szült egy gyereket, és arra kértek, fogadjuk be, mert nem volt, aki felnevelje. /Egy tömbház negyedik emeletének kietlen lakásában, valami szőnyegdarabba csavarva találtam a kisgyereket, a februári hidegben szinte kékre fagyva, nagyon piszkosan\./
Hirdetés
Kérdeztem a kolléganőt, hogy vajon mit tudnék megfogni ezen a gyereken, hogy ne legyen kakás a kezem? Rám nézett, és a fülembe súgta, hogy talán a fülit, atya. Azon gondolkoztam, hogy én elviszem, de vajon életben marad-e egyáltalán? Mit fogok vele csinálni? Olyan nagyon törékeny és gyenge volt, hogy azt sem tudtam, hogyan nyúljak hozzá.
Hirdetés
Azóta eltelt jó pár év, és a minap a vasárnapi szentmisén láttam a gyereket - ma már másodikos fiúcska -, amint felolvassa Isten igéjét a templomban. Ültem a padban, és potyogtak a könnyeim. Olyan jó volt látni! Megfizetik, megköszönik? Annyira mindegy! Az a fontos, hogy valakin tudtam segíteni. Hogy jó ember lesz abból a gyerekből, vagy rossz, szinte az is mindegy.
Hirdetés
Én megtettem a magamét. Eljuttattam addig, hogy tud olvasni, írni, elindult. Hogy mi lesz belőle, majd elválik." Böjte Csaba: Veszteségből nyereség, vereségből győzelem
2015. december 02. (szerda), 18:52
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Amikor Tóth Luca megszületett, azt hittük, a házunk végre egészen megtelik élettel. A férjemmel, Tóth Balázzsal akkor...
Mindenegyben blog 2026. június 03. (szerda), 19:02
Egy 80 éves asszony lépett be egy tehetségkutató műsor színpadára, és csendesen azt kérte, hadd énekelhesse el azt a dalt, amely egész életében a szívéhez nőtt.
