Június 07.-e újjászületésem napja, hiszen a halál torkából jöttem vissza.

Az 5 éves fiam beteg volt, így otthon hagytam az új férjemmel – néhány órával később pánikban hívott fel: „Anya… az új apa furán viselkedik!”

Az 5 éves fiam beteg volt, így otthon hagytam az új férjemmel – néhány órával később pánikban hívott fel: „Anya… az új apa furán viselkedik!”

„Anya… az új apa felébredt… de furán viselkedik” – Az 5 éves kisfiam hívása után pánikszerűen rohantam hazaÉvekig csak...

Amikor megtudta, hogy már csak fél éve van hátra, úgy döntött, kidob mindent. De amit a kuka mellett talált, örökre megváltoztatta az életét…

Amikor megtudta, hogy már csak fél éve van hátra, úgy döntött, kidob mindent. De amit a kuka mellett talált, örökre megváltoztatta az életét…

Amikor megtudta, hogy már csak fél éve van hátra, úgy döntött, kidob mindent. De amit a kuka mellett talált, örökre...

Apánk végrendeletet készített három árvaházi hármasikrek javára. Azt hittük, megbolondult. De amikor megláttuk őket, elállt a szavunk... ???

Apánk végrendeletet készített három árvaházi hármasikrek javára. Azt hittük, megbolondult. De amikor megláttuk őket, elállt a szavunk... ???

Apánk végrendeletet készített három árva javára – először azt hittük, megőrült, de amikor megláttuk őket, elállt a...

? Miután letöltötte teljes büntetését, Zsolti kijött a börtönből, és első útja a menyasszonya sírjához vezetett. De amikor a sírkő fölé hajolt... ELÁLLT A LÉLEGZETE attól, amit ott talált! ??? – Este nyolcig van látogatási idő! – szólalt meg egy recsegő, öreg férfihang a kapuban. Egy borzas, fehér szakállú, meglepően éles tekintetű bácsi állt ott – olyan volt, mint a Télapó... csak szán nélkül. – Remélem, még időben ideérek – felelte Zsolti. – Maga az Őrző? – kérdezte. – Én vagyok, fiam – bólintott az öreg. – Egy sírt keresek… A menyasszonyomét. Itt temették el. Tudna segíteni? Zsolti elmondta Katalin nevét, születési és halálozási dátumát. Az öreg beleegyezett, hogy megnézi a nyilvántartásait. Miközben lassan megindult, nagyot sóhajtott: – A menyasszonyod, azt mondod? Ó, de kár… Olyan fiatal! Még előtte volt az egész élet… A szavai élesen vágtak Zsolti szívébe, de nem szólt vissza. Csak csendben követte. Katalin volt az élete értelme... és a fájdalom még mindig friss volt, hiába telt el öt év a rácsok mögött. A temetőőr hamar megtalálta a sír helyét, és felajánlotta, hogy egy rövidebb úton viszi oda Zsoltit. Nem tiltakozott – órákig bolyongott volna egyedül. Az öreg, bár szelíd, tekintélyt sugárzott. Olyan ember benyomását keltette, akinek nem szokás ellentmondani. Pár perc múlva már a megadott parcellához értek. Zsolti már messziről észrevette a furcsaságot – a sír teljesen elhanyagolt volt. Se kerítés, se virág. A sírkőből hiányzott a kereszt. Katalin egy bankár lánya volt – ez nem lehetett az ő sírja! – Nagypapa, ezt biztos eltévesztette. Ez nem lehet Katalin sírja! – szólt gyanakodva Zsolti. – Nem tévedek – válaszolta határozottan az öreg. – Itt a kép a keresztről. Kolbina Katalin. Született szeptember 21-én, elhunyt május 17-én. – Csak 20 éves? Micsoda pazarlás... Milyen gyönyörű lány volt... – sóhajtott a bácsi. – 23 éves volt – javította ki Zsolti gépiesen. Ahogy közelebb értek a sírhoz… AMIT OTT LÁTTAM, MINDENT MEGVÁLTOZTATOTT. ??? ? A folytatás a kép alatti első kommentben! ???

? Miután letöltötte teljes büntetését, Zsolti kijött a börtönből, és első útja a menyasszonya sírjához vezetett. De amikor a sírkő fölé hajolt... ELÁLLT A LÉLEGZETE attól, amit ott talált! ??? – Este nyolcig van látogatási idő! – szólalt meg egy recsegő, öreg férfihang a kapuban. Egy borzas, fehér szakállú, meglepően éles tekintetű bácsi állt ott – olyan volt, mint a Télapó... csak szán nélkül. – Remélem, még időben ideérek – felelte Zsolti. – Maga az Őrző? – kérdezte. – Én vagyok, fiam – bólintott az öreg. – Egy sírt keresek… A menyasszonyomét. Itt temették el. Tudna segíteni? Zsolti elmondta Katalin nevét, születési és halálozási dátumát. Az öreg beleegyezett, hogy megnézi a nyilvántartásait. Miközben lassan megindult, nagyot sóhajtott: – A menyasszonyod, azt mondod? Ó, de kár… Olyan fiatal! Még előtte volt az egész élet… A szavai élesen vágtak Zsolti szívébe, de nem szólt vissza. Csak csendben követte. Katalin volt az élete értelme... és a fájdalom még mindig friss volt, hiába telt el öt év a rácsok mögött. A temetőőr hamar megtalálta a sír helyét, és felajánlotta, hogy egy rövidebb úton viszi oda Zsoltit. Nem tiltakozott – órákig bolyongott volna egyedül. Az öreg, bár szelíd, tekintélyt sugárzott. Olyan ember benyomását keltette, akinek nem szokás ellentmondani. Pár perc múlva már a megadott parcellához értek. Zsolti már messziről észrevette a furcsaságot – a sír teljesen elhanyagolt volt. Se kerítés, se virág. A sírkőből hiányzott a kereszt. Katalin egy bankár lánya volt – ez nem lehetett az ő sírja! – Nagypapa, ezt biztos eltévesztette. Ez nem lehet Katalin sírja! – szólt gyanakodva Zsolti. – Nem tévedek – válaszolta határozottan az öreg. – Itt a kép a keresztről. Kolbina Katalin. Született szeptember 21-én, elhunyt május 17-én. – Csak 20 éves? Micsoda pazarlás... Milyen gyönyörű lány volt... – sóhajtott a bácsi. – 23 éves volt – javította ki Zsolti gépiesen. Ahogy közelebb értek a sírhoz… AMIT OTT LÁTTAM, MINDENT MEGVÁLTOZTATOTT. ??? ? A folytatás a kép alatti első kommentben! ???

Zsolti gyakran álmodott ugyanazzal az álommal: ő és Katalin egy virágzó mezőn sétálnak, körülöttük százszorszépek...