Kedves idegen! Amit a nejemmel tettél, arra nincsenek szavak, életem végéig emlékezni fogok rád!
Hirdetés
Hirdetés
Nem sűrűn szoktam az élményeinket mindenki orrára kötni, de fészbuknépe most nem tudtam magamban tartani. Olyan példa értékű, nagyszerű élményben volt részünk amit nem sokan mondhatnak el magukról (sajnos). /Réka\( feleségem\) nagyon szereti a Bruno Marst, aki nem tudná Ő egy Amerikában élő Hawai származású énekes, előadó\./
Hirdetés
Megtudtam, hogy az európai turnéja során lesz Magyarországon is koncetje, nos nagyvagányan gondoltam majd veszek én neki jegyet a neten (óéniskisnaív).
Hirdetés
November 25.-én pénteken 10 órakkor kirakták a jegyeket és egy óra múlva már el is fogyott az összes.
Így hát keresgéltem az eladó jegyeket bőszen, írtam jópár embernek aki kirakta, hogy van eladó, de mind elkelt már. Természetesen itt is ment a jegyüzérkedés, a jegyek "feketepiaci ára" csak hogy mindenki tisztán lásson, állójegyek 30-35eFt/db ülőjegyek 70-80 eFT/db áron mentek. Itt a facsén figyeltem az eladó koncertjegyek oldalt is. Sajnos se valentin napra, se a tavaszi szülinpjára nem sikerült megkaparintanom a jegyeket, nem hogy jó áron de sehogy sem.
Hirdetés
Májusban szülés gondoltam majd arra milyen jó kis meglepetés lesz :) Néztem, keresgéltem esténként titokban, a telefonom teli volt nevekkel számokkal akiktől lehet vásárolni. Réka már a kórházban volt előtte be kellett feküdnie, és akkor jött a szikra, pont ránéztem a telefonomra este 10-kor és láttam, hogy valaki kirakott az eladó jegyek csopiba 2 db jegyet, rá is írtak ezren, köztük én is hogy nagyon kell! Gondoltam nyomatékosítom a dolgot, hogy ne csak egy legyek a sok közül, ezért ráírtam egy privát üzenetet is, hogy nekem menyire fontosak a jegyek a feleségemet szeretném meglepni vele, hiszen egy gyönyörű kislánynak ad életet holnap :) .
Hirdetés
2 perc múlva ki is írta a csoportba, hogy többen ne írjanak, mert a jegyek elkeltek :( na dejó erről is lemaradtam. DE aztán jött az üzenet Gratulálok megnyereted a jegyeket. Juhhhúú örültem mint majom a farkának, de még bennem volt a kétely ülő vagy álló jegy menyi az annyi, az összes fizetésem rá kell költeni? Rákérdeztem. Ekkor jött a számomra mai napig hihetetlen válasz. A teljesen idegen ember ezt írta, "Szia! Tényleg ekkora boldogság lesz a családban?:D Gratulálok! Akkor nem "üzérkedek", a két jegy lesz az én ajándékom, ingyen!" Áll leszakad? Nem hittem el, de valóban találkoztam vele semmit nem fogadott el, és csak szerényen azt mondta jó szórakozást nektek, és gratulált Elinhez :)
Hirdetés
Így hát délután szaladtam be Rékához és Elinhez a korházba az ÜLŐJEGYekkel!!! Gondolhatjátok menyire örült neki :) Tegnap volt a koncert és háát minden várakozásunkat felülmulta, öröm volt látni Réka arcát. Köszönjük mégegyszer kedves idegen :) Álljon ez a hihetetlen story mindenkinek példaként, hogy vannak még társadalmunkban értékes emberek. :)VIA
2017. szeptember 29. (péntek), 22:45
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
„Nem ilyen fiút vártunk – nincs rá szükségünk!” – ezzel a mondattal hagyta a kórházban újszülött kisfiát a házaspár. Azt hitték, vége a történetnek. De évekkel később, amikor megtudták, hogy a fiúból sikeres férfi lett, felkeresték. Ám amikor kinyílt a lakás ajtaja, olyat láttak, amitől SZÓ SZERINT LEESETT AZ ÁLLUK… ??
Néha egy gyönyörű szerelmi történet nem úgy végződik, ahogy szeretnénk. Márk és Orsolya egy esküvőn ismerkedtek meg – ő volt a koszorúslány, a férfi – a vőlegény unokatestvére. Együtt töltötték az éjszakát, és reggel Márk elment.
A kapcsolat, ami olyan hirtelen kezdődött, nem akart véget érni. Mindketten úgy érezték, hogy ez a vonzalom valami új, erős, féktelen.
Márk munkája nem tette lehetővé, hogy sokáig maradjon egy másik városban, Orsolya pedig félt vállalni a kockázatot és hozzá költözni. A távkapcsolat olyan volt, mint egy tündérmese – este telefonon vagy Skype-on beszéltek, napközben üzentek egymásnak.
Orsolya egy hónap után nem bírta, és elment hozzá egy hétre. Ott találkozott a szüleivel – kedves, kedves embereknek tűntek, és azt gondolta, hogy majdnem készen áll arra, hogy örökre itt maradjon.
De egy este meghallotta a beszélgetésüket Márk és az apja között...
Mit hallottál? És mi történt ezután? A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??
