Azt mondta majd megy, mert ide meg oda hívják, majd jön. Ez ment 12 órán át, addig vajúdott a kismama, már a testében meghalt a magzat. De nem tudta megszülni. Iszonyatosan szenvedett. /\(Azóta már van egy egészséges kisfia, de azt mondta a rendes szüléshez képest az a 12 órás vajúdás keresztre feszítés volt\) Az orvos meg leszarta nagy ívben\./
Hirdetés
Már a szülésznő ment sírva a dokiért, hogy jöjjön már, mert nagyon szenved a kismama. Doki megvizsgálta nagy kegyesen, majd közölte, hogy: ja, el van akadva a baba lába.
Hirdetés
Farfekvéses volt. Megragadta a magzat két lábát, lerángatta a nem kinyílt méhszájon keresztül, és hogy lendülettel kikapta a kismamából, hangos reccsenéssel eltörte a nyakát. És nem kitaláltam!Szerencsétlen barátnőm végignézte, ahogy kirántják belőle, mint egy megnyúzott nyulat, és kitörik a nyakát, aztán beleb@szta a doki a vesetálba, hogy akkor ennyi. Kész. Megfigyelés egy napig, majd mehet haza.
Mikor a barátnőm újra teherbe akart esni, és felkereste a saját dokiját, aki azóta ugye visszatért a nyaralásából, megvizsgálta.
Hirdetés
Majd bizalmasan megkérdezte, hogy megerőszakolták-e, mert a méhszája olyan, mint akit jó párszor egymás után megerőszakoltak. És mondta nem, csak lerángattak belőle egy 20 hetes babát.
A kisfia úgy született, hogy végigfeküdte a 9 hónapot, mert a méhszája nem tudta volna megtartani a baba súlyát. Amint eltelt a kötelező 12 hét, befektették a kórházba. Na igen, akkor nem feküdt 9 hónapot tulajdonképpen.
Hirdetés
De az első 12 hétben se járt naponta kocogni, meg aerobikra.
A kisfia így is 7, 5 hónapra született, mert ennyire nem bírta megtartani a méhszája a baba súlyát. Azóta is picike, testileg nem úgy fejlődik, mint a többi, de értelmileg rendben van. MAx egy évvel később megy iskolába. Szerencséjük volt. De még egy baba szóba sem jöhet, pedig szeretnének.
Szóval ilyen dolgok esnek meg az egészségügyben.
Hirdetés
Én hálát adok a Jó Istennek, hogy velem ilyen nem történt, és minden szót elhiszek.És igen, szülés után én is a véres ágyneműmben feküdtem 1 héten át. Már bűzlött. Csak akkor húzták át, mikor már meg volt a zárójelentésünk.
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
