Azt mondta majd megy, mert ide meg oda hívják, majd jön. Ez ment 12 órán át, addig vajúdott a kismama, már a testében meghalt a magzat. De nem tudta megszülni. Iszonyatosan szenvedett. /\(Azóta már van egy egészséges kisfia, de azt mondta a rendes szüléshez képest az a 12 órás vajúdás keresztre feszítés volt\) Az orvos meg leszarta nagy ívben\./
Hirdetés
Már a szülésznő ment sírva a dokiért, hogy jöjjön már, mert nagyon szenved a kismama. Doki megvizsgálta nagy kegyesen, majd közölte, hogy: ja, el van akadva a baba lába.
Hirdetés
Farfekvéses volt. Megragadta a magzat két lábát, lerángatta a nem kinyílt méhszájon keresztül, és hogy lendülettel kikapta a kismamából, hangos reccsenéssel eltörte a nyakát. És nem kitaláltam!Szerencsétlen barátnőm végignézte, ahogy kirántják belőle, mint egy megnyúzott nyulat, és kitörik a nyakát, aztán beleb@szta a doki a vesetálba, hogy akkor ennyi. Kész. Megfigyelés egy napig, majd mehet haza.
Mikor a barátnőm újra teherbe akart esni, és felkereste a saját dokiját, aki azóta ugye visszatért a nyaralásából, megvizsgálta.
Hirdetés
Majd bizalmasan megkérdezte, hogy megerőszakolták-e, mert a méhszája olyan, mint akit jó párszor egymás után megerőszakoltak. És mondta nem, csak lerángattak belőle egy 20 hetes babát.
A kisfia úgy született, hogy végigfeküdte a 9 hónapot, mert a méhszája nem tudta volna megtartani a baba súlyát. Amint eltelt a kötelező 12 hét, befektették a kórházba. Na igen, akkor nem feküdt 9 hónapot tulajdonképpen.
Hirdetés
De az első 12 hétben se járt naponta kocogni, meg aerobikra.
A kisfia így is 7, 5 hónapra született, mert ennyire nem bírta megtartani a méhszája a baba súlyát. Azóta is picike, testileg nem úgy fejlődik, mint a többi, de értelmileg rendben van. MAx egy évvel később megy iskolába. Szerencséjük volt. De még egy baba szóba sem jöhet, pedig szeretnének.
Szóval ilyen dolgok esnek meg az egészségügyben.
Hirdetés
Én hálát adok a Jó Istennek, hogy velem ilyen nem történt, és minden szót elhiszek.És igen, szülés után én is a véres ágyneműmben feküdtem 1 héten át. Már bűzlött. Csak akkor húzták át, mikor már meg volt a zárójelentésünk.
A parasztlánynak a férje állandóan gúnyolta , nem tudva, hogy a nő milliós örökséget kapott az apjátólGábor mindig is...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2025. április 19. (szombat), 06:56
Egy lány hozzáment egy gazdag, idős férfihoz – csak arra várt, mikor dobja fel a talpát… De amikor a férfi végül meghalt, olyan dolog történt, amire SENKI sem számított!
Kinga mindig is tudta: ő nem az a fajta lány, aki panelben él és kuponokra vadászik. El sem tudta képzelni, hogy egy szürke hétköznapokból álló életet éljen, egy olyan férfi oldalán, aki nem tudja elhalmozni luxussal és figyelemmel.
Ő mindig is többre vágyott – csillogó estélyikre, gyémántokkal teli ékszerdobozra, tengerparti villákra, ahol a pezsgőt már szinte csapból is lehet inni. És mindezt… úgy, hogy közben egy ujjal se kelljen megmozdulnia.
Nem voltak kétségei. Nem érzett bűntudatot. Tudta, hogy az élet a merészeknek kedvez. Akik elég bátrak ahhoz, hogy megragadják, amit mások csak messziről néznek.
És akkor… a sors egy tökéletes lehetőséggel állt elő: egy idős, gazdag üzletemberrel, Lászlóval. Komoly név, elképesztő vagyon, régi kapcsolatok, befolyás, hatalom. Már túl volt a hatvanon. Kinga viszont épphogy harminc lett.
És ez miért lenne probléma? – gondolta. Az idő úgyis megold mindent. Nem kell semmi mást tennie, csak eljátszani a tökéletes feleséget… egy kis ideig.
Úgy lépett be László életébe, mint egy friss, illatos tavaszi szellő – fiatalosan, bájosan, lehengerlően. László, akit teljesen elbűvölt a lány szépsége és élénksége, teljesen beleszeretett. Vagy legalábbis azt hitte.
– Drága Kinga, kinek is hagynám ezt az egész világot, ha nem neked? – mondogatta gyakran, miközben öreg, ráncos ujjaival simogatta a lány bársonyos kezét.
– Te vagy a mindenem, édesem – duruzsolta Kinga, miközben egy pillanatra sem remegett meg a hangja. De belül… belül hidegen számolta a napokat.
Már nem kellett sokat várnia.
És végül eljött a reggel, amikor a „drága” László már nem kelt fel többé. Minden pontosan úgy történt, ahogy várta. A temetésen látványosan potyogtak a könnyei – de azok csak a gyászoló özvegy tökéletesen megjátszott kellékei voltak. A fekete ruha? Hibátlan. A fátyol? Drámaian tökéletes.
Kinga Oscar-díjat érdemelt volna a szerepért. És már érezte is az édes győzelem ízét a szájában.
Ám amikor az örökösök és az ügyvédek összegyűltek, hogy felolvassák az elhunyt végakaratát… valami dermesztően szokatlan történt. Kinga hátán végigfutott a hideg. Valami nem stimmelt.
Amit ezután hallott, attól az egész szoba megdermedt. De legfőképp… ő maga.
? A végrendelet szavai mindent felforgattak… és az egész világát porrá zúzták.
A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??
A milliárdos pénzt adott a kolduló nőnek, hogy enni tudjon adni a gyermekének. Másnap reggel ugyanazt a nőt látta a...
Mindenegyben blog 2025. április 18. (péntek), 16:07
Mi van ?! Te tényleg mosogatóként dolgozol itt?!” – Viktor be akarta égetni volt feleségét a szeretője előtt. De amint meghallotta, hogyan szólítják őt, az arca fokozatosan elfehéredett…
Anna a recepció mögött állt, épp egy vendéggel egyeztetett, amikor egy ismerős hang megütötte a fülét.
– Hát ez elég hangos hely. Nem túl sok itt a sürgés-forgás egy ilyen előkelő étteremhez képest?
Anna felnézett.
Előtte, mint valami múltbeli kísértetek, ott állt Viktor és Krisztina. A férfi alig változott – ugyanaz a magabiztos pillantás, drága öltöny, tökéletesre vágott frizura. De Krisztina már más volt. Kihívóan díszített, feltűnően „gazdag”, de valahogy ideges, feszült volt az egész megjelenése, mintha kétségbeesetten próbálná visszaszerezni azt a világot, ami már nem volt az övé.
Anna belül megfeszült, de pillanatok alatt visszanyerte hidegvérét.
– Miben segíthetek? – kérdezte nyugodt hangon.
Viktor közelebb lépett, hunyorított, mintha nem hinne a szemének.
– Anna?
A nő visszanézett rá. Nyugodtan. Krisztina közben lenéző pillantással mérte végig az éttermet, hosszú műkörmeivel türelmetlenül dobolt az étlapon.
– Micsoda véletlen! Te itt dolgozol?
Anna halványan elmosolyodott.
– Mondjuk úgy, hogy igen.
– Szóval… te vagy a mosogató? – kérdezte Viktor gúnyosan vigyorogva. – Ó, drágám – fordult Krisztinához –, megmondtam, hogy előbb-utóbb kénytelen lesz két lábbal a földön járni.
Krisztina kuncogott.
– Persze. Nem is csodálkozom. Legalább van mivel lefoglalnod magad, miután olyan bután elrohantál. – Anna nem válaszolt.
Ám amint Viktor meghallotta, hogyan szólítják Annát a személyzet – „Igazgató asszony, elnézést, a tárgyaló készen áll…” –, arcáról lassan lehervadt a fölényes mosoly.
A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??
