Külön utak, közös élet – Soma Mamagésa és Lőrincz György története

Az Alföld felől indult az élete, még ha hivatalosan Spitzer Gyöngyi Debrecen városában született is 1966-ban. Kétéves korától azonban Hajdúnánás lett az a hely, ahol igazán formálódott. /Egy ötgyermekes család első gyermekeként hamar megtanulta, hogyan kell egyszerre jelen lenni mások számára és közben megőrizni a saját belső világát\./

Ez a kettősség – kifelé és befelé élés – végigkísérte az egész életét.

Gyerekkorában a rajz volt az első nyelve. Éveken át járt rajzszakkörbe, és tizenhat évesen egy japán nemzetközi versenyen ezüstérmet nyert. Már ekkor látszott, hogy nem egyetlen úton halad majd tovább. A következő nagy fordulat húszéves korában jött, amikor Budapestre költözött, és belépett a zene világába.

Eredeti szakmáját tekintve énekes: a Jazz Konzervatóriumban végzett, és a ’80-as évek végétől a budapesti klubéletben énekelt. Nem a könnyűzenei fősodorban, hanem a jazz és az alternatív zenei közegben, ahol az improvizáció, a figyelem és a pillanat volt a legfontosabb. A Fiatal Művészek Klubja, a Fekete Lyuk vagy a Tilos az Á mind olyan helyek voltak, ahol ez a fajta zenei gondolkodás természetes volt.

Ebben a közegben találkozott Lőrincz György-gyel. György hangmérnökként dolgozott, tehát nem a színpadon volt, hanem a háttérben.

A hangokkal foglalkozott, az arányokkal, azzal, hogy minden a helyére kerüljön. Az első találkozásuk nem volt romantikus, inkább egy szakmai helyzetből indult, de mégis lett folytatása.

Két nagyon különböző ember voltak. Gyöngyi impulzív, kereső, sokszor szélsőségesen megélő alkat, aki folyamatosan változott. György inkább stabil, racionális, háttérben maradó típus. Ez a különbség nem tűnt el a kapcsolatukból, hanem végig jelen maradt – néha feszültségként, máskor kapaszkodóként.

1997-ben házasodtak össze, és két gyermekük született. A kapcsolatuk nem egy kész, nyugodt állapot volt, hanem egy folyamat, amelyben mindketten formálódtak.

Gyöngyi közben egyre több irányba nyitott: már 1989-ben televízióban szerepelt Déri János műsorában, később interjúkat adott többek között Friderikusz Sándor-nak is, majd országos ismertséget szerzett a Megasztár zsűritagjaként. Saját műsorai is voltak, és számos televíziós formátumban megjelent.

A zene azonban végig megmaradt, és időnként közös pont lett kettejük között is: férjével együtt alapították meg a CSOKAPASZI együttest, ahol nemcsak házastársak, hanem alkotótársak is voltak. Ez a közös munka egyfajta egyensúlyt adott akkor is, amikor más területeken nehezebb időszakokat éltek meg.

A házasságuk nem kerülte el a válságokat. Gyöngyi később nyíltan beszélt arról, hogy volt időszak, amikor nem monogám módon élt, és ez komoly kérdéseket hozott a kapcsolatukba. Nem egy lezárt, ideális történet az övék, hanem egy olyan, ahol a határokat újra és újra meg kellett húzni, és ahol a döntések nem mindig voltak egyszerűek.

A fordulópont egy testi jelzéshez kapcsolódott: hangszalagcsomó jelent meg nála. Ez nemcsak a hangját érintette, hanem azt is, ahogyan az életéhez viszonyult. Innen indult el egy mélyebb önismereti út.

1995-től kezdve egyre intenzívebben foglalkozott önismerettel, majd pszichológiai és spirituális irányzatokkal.

Tanulmányait is ebbe az irányba vitte: a Miskolci Bölcsész Egyesületnél, illetve a Miskolci Egyetem bölcsészettudományi karán tanult pszichológiát, és 2009-ben diplomát szerzett. Ezt követően a transzperszonális pszichológia és légzés módszereivel is foglalkozott. A megszerzett tudást nem elméletként tartotta meg, hanem beépítette a munkájába: könyveket írt, előadásokat tartott, kurzusokat vezetett, és több ezer emberrel dolgozott.

Ez az átalakulás a kapcsolatukat is formálta. György nem vált ugyanazzá, mint ő, nem lépett ugyanarra az útra, de nem is maradt kívül rajta. Inkább egy másik minőséget képviselt: stabilitást, józanságot, jelenlétet. A kapcsolatuk nem attól működött, hogy egyformává váltak, hanem attól, hogy megtanultak együtt élni a különbözőségeikkel.

Az évek során a monogámia kérdése is átalakult. Gyöngyi később már úgy beszélt róla, mint egy belső döntésről, amihez idő kellett. Nem külső szabály lett, hanem egy pont, ahová megérkezett.

És csak a legutóbbi időszakban érkezett el egy új fejezet az életükbe: nagyszülők lettek, amikor megszületett első unokájuk, Merse – és Soma, aki a várandósság utolsó heteitől kezdve végig lánya mellett volt, saját szavaival „láthatatlanul jelenlévő, segítő háttéremberként” kísérte őket, azóta úgy beszél erről az időszakról, mint egy újfajta, mély és személyes kiteljesedésről.

 

⚠️ A történet életrajzi forrásokra, korabeli visszaemlékezésekre és társasági beszámolókra épül. Egyes részletek a fennmaradt értelmezéseket tükrözik, ezért nem minden elem tekinthető teljes bizonyossággal hiteles történelmi rekonstrukciónak.

2026. április 20. (hétfő), 06:17