Lakást autót vettem a gyerekemnek, idős koromra pedig hagy engem egyedül meghalni..Íme a történetem

/ Okulj hát ebből a történetből, mert én már leéltem az életem, és sajnos megbántam az egész életem\./

.

A gyermekemnek fiatalkoromban vettem egy házat, amit eladósított, aztán vettem fel hitel, és kapott egy újabb otthont, mert édesanyaként azt gondoltam, hogy az én feladataom, hogy lakást és megélhetést tegyek a lába alá.

Ma már nem így gondolom. 74 évesen, a halálos ágyamon fekve, már rám sem nyitja az ajtót, pedig egykor jó volt a kapcsolatunk.. Akkor romlott meg, amikor meghalt a papa, és a papa pénzét nem neki adtam, hanem eladományoztam szegény gyermekeknek.

Ezt azért tettem, mert a lányom életében nem segített a papának, pedig nagyon szenvedett, rákos volt, és rettentő fájdalmakkal élt együtt. A gyermekem, csak saját magával foglalkozott, és senki mással.. 

Ha mégegyszer vissza mehetnék az időben az alábbi dolgokat tenném máshogy : 

- Gyerekkorában megtanítanám arra, hogy kell a pézt kezelni, mert kifolyt mindig minden pénz a kezéből

- Nem húznám ki mindig a bajból, mert egy idő után, már meg sem probálja a problémáit megoldani, hanem arra vár, hogy Én oldjak meg mindent helyette

- Sokkal önállóbb életre nevelném, nem adnék meg neki mindent, mert amiért nem kell megdolgozzon, azt nem becsüli az ember 

-Utazgatnom kellett volna, hogy most amikor visszagondolok az életemre, ne csak azt lássam, hogy végig dolgoztam, míg más elkókvetyélte a vagyonomat. 

Fogadd meg ezt a pár szót egy "vénasszonytól" aki jót szeretne Neked..