"Láttam a magzatot - olyan volt, mint aki az életéért küzd"
Hirdetés
Hirdetés
Huszonkétezer élet elvételében közreműködött Abby Johnson, a pszichológus édesanya. Aztán történt valami...
/Az amerikai Abby Johnson nyolc éve volt már a „Tervezett szülőség” \(Planned Parenthood\) elnevezésű intézménylánc egyik központjának igazgatója, amikor először kell beugrania helyettesíteni valakit, és így asszisztálnia egy tizenhárom hete várandós nőn elvégzett művi terhességmegszakításban\./
Hirdetés
Még pszichológus hallgatóként került kapcsolatba ezzel az abortuszklinikaként is működő „kórházzal”. A sokévnyi munkája során sosem látta, hogyan is történik az abortusz. Azon a napon arra kérik, hogy a műtőben a „páciens” hasán tartsa az ultrahangos készülék vizsgálófejét, hogy az orvos lássa a magzatot, így a megfelelő helyre tudja irányítani a szívócsövet.
Hirdetés
Hirdetés
Az igazgatónő, aki korábban kétszer is került olyan élthelyzetbe, hogy a legjobb megoldásnak azt látta, hogy elvetesse a gyerekét, és az esemény idején már maga is édesanya, a fejlett technikának köszönhetően a képernyőn tökéletesen látja a babát, amint igyekszik elmenekülni a cső elől, de az anyaméhen belül nem tud messzire húzódni. Először az egyik lábát, majd a másikat tépi le a vákuum, végül a kis test is annyira szétroncsolódik, hogy átfér a szűk csövön, be valamiféle nagy „darálóba”.
Hirdetés
A pszichológusnő elborzadva szembesül azzal, amibe korábban talán bele se gondolt: a baba próbál életben maradni… Ez a látvány hozott fordulatot Abby életében, vagy a kerítésen kívül rendszeresen megjelenő, Istenhez fohászkodó családtagok és aktivisták kitartó jelenléte? Talán az évekkel korábban egy életvédő szervezet tagjainak a klinika előtt negyven napon keresztül éjjel-nappal folytatott imádsága? Vagy már akkor elkezdett benne átbillenni valami, amikor megtudta, hogy új abortuszklinika épül, ahol a huszonnegyedik hétig elvégezhető lesz az abortusz, ráadásul az „egészségügyi központ”-hálózat célkitűzése a művi terhességmegszakítások számának megduplázása a kívánt bevétel érdekében?
Hirdetés
Abby Johnson és az őt játszó színésznő
Ki lehet-e szállni a gépezetből? Mit kezdhet a gyötrő bűntudattal, hogy huszonkétezer megfogant magzat az ő tevékeny közreműködésével nem született meg? Hogyan lehet megbékélni a múlttal? A Nem tervezett című, igaz történetet elbeszélő filmittnézhető meg.
Válságterhesség esetén segítő szervezetek hazánkban:Gólyahír Egyesület; krízis vonal: 06-80-203-923Együtt az Életért Egyesület: 06-30-598-0198 Kiáltás az Életért Alapítvány: 06-70-225-2525
Azóta,hogy 2009-ben Abby otthagyta az abortuszklinikát, férjével nyolc gyermeket nevelnek, és mindenkinek elmondják, hogy van még két gyermekük a mennyben.
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
