Ma egy 6 év körüli kislány ült mellém a kutyafuttatón. A kezein tenyér alakú véraláfutás volt.. ekkor megjelent az apja.. (1. oldal)
Hirdetés
Hirdetés
A futtatón leült mellém egy 6 év körüli kislány, vidáman rám köszönt.
K.: Szia!
É.: Szia - köszöntem vissza kedvesen.
K.: Ott a mi kutyusaink játszanak- mutatott Mayámra, és egy kb. 30 kilós pitbullra.
/Szőke haja belelógott a fél arcába, így csak a jobb oldalát láttam\./
Hirdetés
Vékony karján véraláfutás formájában egy hatalmas kéz volt kivehető. Összeszorult a szívem.
K.: Én nagyon szeretem az állatokat. Képzeld, otthon van 4 kutyusunk, de most csak őt hoztuk ki.
Hirdetés
Ő a kedvencem. Minden este az ágyam mellett alszik, és megvéd.
É.: Mitől véd meg?
K.: Hát apától. Nem engedi, hogy megüssön, és anyát se- mondta mosolyogva olyan természetesen, mintha egy rajzát mutatta volna meg.
A szél elfújta haját az arcából. Csillogó, kíváncsi szeme alatt kék- zöld dudor foglalt helyet, a szája oldala fel volt csattanva, bár már enyhült a duzzanat. Rápillantottam a szüleire.
Hirdetés
Anyukája vékony, élettelen, fakó szemű, szintén szőke hölgy. Apukája magas, izmos, talpig kivarrt rosszarcú férfi. Látszott a nőn, hogy tart tőle.
É.: Sokszor véd meg a kutyusod?- kérdeztem gombóccal a torkomban.
K.: Minden nap, de van, amikor nem tud. Olyankor apa megüt, vagy arrébb lök, de csak szeretetből.
Mielőtt bármit reagálhattam volna erre, apuka megjelent, fél pillanat alatt megkötötte a kutyát, majd elkapta a kislány csuklóját, és mindkettőt maga mögött húzva szó nélkül elhagyta a futtatót.
Hirdetés
A kislány hátranézett könnyes szemmel, szája mosolyogva egy sziát formált. Integettem neki, majd magamra maradtam a gondolataimmal.
Rá kellett volna szólnom az apjára? Nem, azzal csak feldühítettem volna, és valószínűleg a kislány kapott volna ki érte. Magamba roskadva ültem. Sajnáltam a kislányt, amiért így kell élnie. Sajnáltam, mert neki ez a természetes. Vajon begyógyulnak majd az apja által okozott sebek? Meddig marad ilyen kedves és ártatlan? Vajon megmarad a csillogás és önzetlenség a szemében, vagy olyan megtört nő lesz belőle, mint az édesanyjából.
Hirdetés
..?
Nem sűrűn sírok, de ez megérintett. Szörnyű, hogy egyes emberek hogyan bánnak a családjukkal. Szörnyű, hogy ártatlan lelkeket így megtörnek. Kitartást kislány, legyél erős, sajnos sokan, túl sokan éltek/ élnek át hasonlót.
2018. július 16. (hétfő), 10:19
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
