Ma műtétem volt.. Az altató orvos olyat kérdezett, amitől megfagyott a levegő körülöttünk
Hirdetés
Hirdetés
Reggel fél 7-re berobogtunk a kórházba, a nővér megmutatta a szobámat, megkaptam a gyönyörű hálóingemet, ezutan felgyorsultak az események. Bekötötték az infúziót, vérvétel, injekciók..../rögtön jött is a műtős fiú, hordàgyastùl, hogy mehetünk a műtőbe\./
Hirdetés
Felfeküdtem, végigtolt a folyosón, fel az emeletre, én meg csak csodáltam a gyönyörű energiatakarékos égőket a plafonon, ahogy a fejem felett elsuhantak, mintha csak valami Vészhelyzet epizódba csöppentünk volna.
Hirdetés
A műtőben 6 ember keze alatt voltam, nem tudtam hova kapjam a fejem. Az egyik az infúziót kötötte át, a másik a kezemet-lábamat rendezgette, a harmadik fertőtlenítővel mosta át a mellkasomat. Megérkezett az altatóorvos, mielőtt rám tette volna a maszkot a következő párbeszéd zajlott le: - Minden rendben, jól van, nem feszíti a tű? - Igen, persze, elviselhető. - Van műfoga? - Nincs. - Bármilyen fém a testében? - Nincs. - Vagy műanyag.... - Nem,nem, az sincs - Esetleg pacemaker? - Szerencsére nem. - Rendben van, akkor lassan elkezdjük az altatást.
Hirdetés
..van bármilyen kérdése? - Nincs............. *3 perc múlva* vagyis a rágót kivehetem a számból?.... A szobában konkrétan megfagyott a levegő és 6 szempár szegeződött rám egyszerre. - Hát....., ha nem szeretne meghalni a műtőasztalon.... Diszkréten odanyújtott az egyik nővér egy zsebkendőt, aztán kidobta rágóstul. Én azt gondoltam ez a kis eset pár perc múlva a feledés homályába vész, de nem így lett.
Hirdetés
Egy hét múlva mentem varratszedésre, Anyukám elkísért, mert neki is épp dolga volt a kórházban. Ő hamarabb végzett, jött oda hozzám hatalmas kikerekedett szemekkel. Kérdezem tőle mi történt?!
- Kislányom, nem is mesélted mi történt. Most voltam az aneszteziológián és az altatóorvos kérdezte, hogy: - Az ön lánya, akinek nem rég volt műtétje? Konkrétan az egész osztály lefagyott, mikor megkérdezte, hogy a rágót vegye e ki? Még egy hét múlva is ezt mesélgeti mindenki a többi orvosnak.
Hirdetés
Az ég adta világon mindenre gondoltak, hogy megkérdezzünk: műfog, műszív....de hogy RÁGÓ ????! Na azóta ezt is felvésték a szabályzati könyvbe, és ezzel a kérdéssel kezdik az altatásos operációkat.
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?