Ma reggel a Keletiben, odajött hozzám egy hajléktalan férfi és aprót kért tőlem. Mikor közöltem vele, hogy nem tudok adni, olyat tett, amire végképp nem voltam felkészülve!
Hirdetés
Hirdetés
Ma reggel a Keletiben, odajött hozzám egy hajléktalan férfi és aprót kért tőlem. Mikor közöltem vele, hogy nem tudok adni, olyat tett, amire végképp nem voltam felkészülve!
Rövid kis történet, de így utólag már annál viccesebbnek tűnik! Muszáj megosszam veletek! /Ma a Keletiben odasétált hozzám egy hajléktalan férfi, és feltette az ilyenkor szokásos nagy kérdést \- Ki tudnám segíteni pár száz forinttal, mert már napok óta nem evett egy jót és nagyon éhes\./
Hirdetés
Közöltem vele, hogy szívesen adnék én, de nincs semmi apróm, csak egy 5 ezres van nálam.
Hirdetés
Erre jött az azonnali válasz - Nem probléma, tudok vissza adni! Teljesen lefagytam egy pillanatra a döbbenettől! Majd pár másodperc múlva visszakérdeztem - Akkor ki tudnál akkor segíteni pár forinttal? Ezek után hátat fordított nekem durcás arccal és tovább állt! Volt szerencsém találkozni már több hasonló emberrel, és nem egyszer történt, hogy kisegítettem őket pár forinttal, de ilyet én még életemben nem hallottam.
Olyannal viszont már volt dolgom, amikor hasonló szituációban - Ő éhes, de nem tud enni semmit, mert nincs rá pénze! Nálam meg volt két darab szendvics és közöltem vele - Tessék szívesen odaadom! Erre Ő - Az nem jó, nem kell! Akkor kérdem én, mennyire lehetett éhes? Köszönöm, hogy elolvastad a történetemet! Vass Csilla Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!VIA
2018. szeptember 26. (szerda), 17:56
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Úgy éreztem, a testem leáll” – A pajzsmirigyrákos nő elárulta, mi volt az első tünet, amit minden orvos...
Mindenegyben blog 2025. június 30. (hétfő), 07:51
Amikor elhagyott egy fiatalabb nőért, a gyerekeim az ő oldalára álltak – de most, hogy meghalt, hirtelen újra anyának szólítanak…” Tizenöt év csend. Tizenöt év magány. Ennyi ideje nem hívtak fel sem névnapon, sem karácsonykor. Amikor a férjem, Tamás otthagyott engem Eszterért – egy nála húsz évvel fiatalabb nőért –, a gyerekeink gondolkodás nélkül mellé álltak. Végül is Tamás egy nagyvállalat igazgatója volt, befolyással, pénzzel, kapcsolatokkal. És én? Én csak egy „megkeseredett” elvált nő lettem számukra, akit jobb elfelejteni. Sokáig azt hittem, tényleg nincs rám szükségük többé. Aztán Tamás szíve megállt. A temetés után pedig olyan üzenetek kezdtek záporozni tőlük, amilyeneket már rég nem kaptam: – Anya, hogy vagy? – Anyu, nem találkoznánk valamikor? Először nem értettem, mi ez a hirtelen fordulat. Aztán megtudták: Tamás mindenét a fiatal feleségére hagyta. És ekkor... eszükbe jutott, hogy van egy édesanyjuk is, akinek még van valamije. Azóta gyakrabban jönnek. Cukorkával, kedves szavakkal, kis mosolyokkal. De a lányom a minap egyenesen kimondta: – Mama, gondoltál már arra, hogy ideje lenne végrendeletet írni? Csak mosolyogtam. Egyikük sem tudja, hogy a végrendeletem már rég elkészült. És nem nekik szól. Hogy mit terveztem?
Révész Ilona vagyok, 72 éves. Egykoron háromgyerekes családanya, ma már „csak egy néni” a lakótelepen, akinek a...
Mindenegyben blog 2025. június 28. (szombat), 14:36
Semmi képeslap. Semmi hívás. Csak egy szelet torta, egy szám a gyertyán – és a teljes csend. Egészen addig, míg valaki kopogott az ajtón. De amikor kinyitotta, olyasvalaki állt ott, akinek a létezéséről sem tudott… A 97 éves Géza bácsi története egész Magyarországot megrázta.
