Ma reggel elnéztem az időt, ezért szaladtam a buszhoz, de lekéstem – A sofőr elképesztő dolgot szólt oda nekem a fülkéből! Ezt nem felejtem el neki soha!
Hirdetés
Hirdetés
Elindultam a buszhoz otthonról. A buszmegálló nagyon közel van a lakásomhoz általában elég 5 perccel a kiírt időpont előtt elindulnom. Pár háznyit kell csupán sétálnom egy sarkon befordulnom és már ott is vagyok. /Ma azonban elnéztem az időt, megcsúsztam ezért szednem kellett a lábaimat, hogy odaérjek\./
Hirdetés
Amikor a sarkon befordultam, megláttam a szemben lévő kanyarból kibújni a busz nagy fehér orrát.
Versenyfutás volt a busszal, vajon ki ér hamarabb a megállóba? A busz lett a győztes. Én azért nem adtam fel a reményt még bíztam benne, hogy valami csoda folytán a felszállók a kedvemért még kicsit lassítanak a felszállásnál és akkor a sor végére még én is odaérhetek.
Hirdetés
Nem jött be. A busz elindult a 7-es a megállóból, jön szembe velem én meg tanácstalanul állok a járdán, nem tudom, hogy mihez is kezdhetnék, amikor feltűnik, hogy nem gyorsul tovább a jármű, sőt mintha lassítani kezdene, az index villog a szemembe, az ajtó nyílik és egy vidám szemű, ősz szakállú sofőr bácsi a fülkéből így szól hozzám:
“Kisasszony, ezt jól jegyezze meg! Soha nem szabad feladni a reményt!”
Ezt megjegyzem egy életre!
Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ismerőseiddel!
2024. május 04. (szombat), 18:43
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?