Magyar valóság: Zsolt 49 milliót nyert a lottón, pár hónap alatt hajléktalanná vált. Szívbemarkoló üzenete több mint tanulságos, mindenkinek érdemes elolvasni..! Adjátok tovább szavait!
Hirdetés
Hirdetés
Magyar valóság: Zsolt 49 milliót nyert a lottón, pár hónap alatt hajléktalanná vált. Szívbemarkoló üzenete több mint tanulságos, mindenkinek érdemes elolvasni..! Adjátok tovább szavait!
/Varga Zsolt története úgy indult alig egy évvel ezelőtt, mint egy mesebeli történet\: kevéske pénzéből egyetlen Skandináv lottószelvényt vett, amivel 47 millió forintot nyert\./
Hirdetés
Ami viszont utána történt vele, inkább szomorúan valóságos. Mára egy forint nélkül, törött lábbal, tolókocsiban várja sorsa újbóli jobbra fordulását a taszári vegyesbolt előtt.
– Egész pontosan 47 millió 862 ezer forintot nyertem – kezdett bele viszontagságos történetébe Varga Zsolt. – Előtte közmunkásként és raktárosként dolgoztam Taszáron.
Hirdetés
Feleségem volt és három gyerekem. Aztán mikor megnyertem a pénzt, hirtelen nagyon sok barátom is lett.
Zsolt nem mondta el senkinek, hogy milyen szerencse érte, sőt igazából nem is tudta. A napi rutin keretében tért be a postára, ahol a szelvényét beadta ellenőrzésre, ahol a szokásos „Nem nyert” mondat helyett akkor az „Ezt az összeget nem tudjuk kifizetni” kifejezés ütötte meg a fülét. Pestre kellett utazni a nyereményért, amit hamarosan meg is kapott. De Taszár egy kis település, mindenki ismer szinte mindenki, így gyorsan terjedt a szerencse híre.
Hirdetés
– A pénzből vettem egy házat itt a faluban, teljesen felújítottam, cserépkályhát is rakattam bele, és szépen berendeztem – mesélte gazdagsága felhőtlen kezdetét Zsolt. – De tettem félre a gyerekeimnek is egy-egy jelentősebb összeget.
Miközben történetére emlékszik vissza a vegyesboltba folyamatosan érkeznek a vásárlók. Mind ismerik, köszönnek neki, néha nevén is szólítják. Ahogy egykor azt tudták, hogy milliomos, most is tudja mindenki, hogy hajléktalan lett. De senkin nem látni viszolygást, megvetést.
Hirdetés
Inkább együttérzés fedezhető fel az ismerősök szemében.
– A sok új barátomnak pénz kellett, és én adtam nekik – folytatta történetét Zsolt. – Sajnos aztán a sok pénz megrészegítette a feleségemet is, lelépett egy másik férfival, miközben szórta a pénzt két kézzel. Aztán nagyon gyorsan elromlott minden. Elváltunk, ami pénz maradt még, az is elfogyott mind. A házon, amit vettem, a mai napig pereskedünk, oda beköltözni nem tudok. Mivel azonban pénzem sincs, így az albérletemből is el kellett jönnöm.
Hirdetés
A gyerekeket elvette a gyámügy, most nevelőszülőknél vannak. A barátok is elkoptak, persze a pénzemmel együtt.
Zsolt most már hetek óta az utcán alszik. Vagy a bolt mellett, vagy a parkban egy padon. Mint mondja, ezért nem piszkálja senki. Igyekszik nem zavarni az embereket, és őt sem bántják. Néha még meg is kérdezik, mikor épül fel, mikor megy vissza dolgozni. De egyelőre nem tud, hisz bal lába gipszben van, mivel járni sem tud, tolószékbe kényszerült.
– Kőművesként dolgozom, ha akad munka, pár hete készültem, hogy kimegyek Németországba dolgozni.
Hirdetés
De előtte még segítettem egy haveromnak az erdőn, két nagy méterfával a vállamon egy gödörbe léptem, és azonnal hallottam a reccsenést. Eltört a sarokcsontom, így lettem járóképtelen. Most várnom kell, hogy újra dolgozni tudjak. De megülni persze nem tudok, még így tolószékből is segítek akár itt a boltban vagy bárhol az utcán – sorolta a szerencsétlenségek további sorát Varga Zsolt.
Ha igaz a mondás, hogy az élet az egyenlőségre törekszik, akkor bizony Zsoltnak kijutott mindenből, jóból és bajból egyaránt. De ő nem adja fel. Dolgozni akar, pénzt keresni, és újra rendbe hozni az életét.
Hirdetés
– Ha leveszik a gipszet, újra megpróbálok külföldön munkát vállalni – mondta. – Régebben nagyon ügyesen raktam a térkövet, noha kegyetlen anyag, teljesen leszedi a bőrt az ember kezéről. De kell a pénz. A gyerekeknek megmentettem azért öt-öt millió forintot, amit zároltattam egy nevükre szóló számlán. Azt tizennyolc éves korukban megkapják, talán egy szerencsésebb életet indíthatnak majd belőle. Én hozzáférnék ahhoz a pénzhez, de inkább nem eszem és a szabad ég alatt alszom, minthogy egy forintot is elvegyek belőle – állította határozottan Zsolt. – Aztán remélem az egykori barátaim is rám találnak – vagy én rájuk – és megadják azt, amivel tartoznak. Mert ez így tisztességes.
Hogy mi ebből a tanulság: Ne hagyd, hogy a pénz megrészegítsen és kétszer gondold meg milyen új "barátnak" is adsz kölcsön.. Én megtanultam a leckét. Hiszem, hogy ebből is felállok és újra boldog életet élhetek.. Nekem már csak a gyerekeim számítanak.. - nyilatkozta szomorúan Zsolt.
- Ti mit tennétek, ha ennyi pénzt nyernétek? Írjátok meg őszinte véleményeteket kommentben.VIA
2018. május 30. (szerda), 17:54
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
