Magyarország a halálba küldi a súlyos betegeket?
Igaz történet egy felülvizsgálat miatt halálba menekülő asszonyról...
/Az idős özvegyasszony pedagógus volt aktív korában, most arra készül lélekben, hogy neki még nagy feladata lesz a hátralévő életében, mert a 3 dédunokája felnevelését kell felügyelnie majd a jövőben, amíg a unokája \(esetleg hónapokig\) a kórházban fekszik\./
A családja története sokkoló, melyet így adott elő az idős, de szellemileg teljesen ép asszony:
"Az 56 éves egyedülálló lányom a megrokkanása előtt 20 évet dolgozott, és már régebb idők óta rokkant volt. Folyamatosan 67% mértékű rokkantnak nyilvánították, mert 2 kiszakadt gerincsérv műtét után alsó és hátsó fali szívinfarktusa is volt, stentet ültettek be, de a sok baj miatt visszatérő depressziója is egyre súlyosabb lett. A rokkantsága miatt júliusban újra kellett neki menni felülvizsgálatra, az erről szóló határozatot 2015. augusztus 13-án kapta meg.
Nagyon meglepődött, amikor a határozat szerint visszaminősítették 45% mértékű egészségkárosodottá B1-es kategóriába, és 2 év múlva kellett volna újra mennie majd a felülvizsgálatra.
Azt is érezte, hogy egyre rosszabbul van, de nem értette, mégis miért minősítették vissza. Sőt, azt sem értette, miért faggatta ki a szociális szakértő töviről-hegyire az egész család kapcsolati rendszeréről és a család vagyoni helyzetéről? Nem értettük, hogy mi köze ehhez a betegségeinek?
A szociális szakértő kérdéseire válaszolva elmondta, hogy egyedül él. A lánya és a 3 unokája is egyedül él. A lánya munkanélküliként még közmunkát sem kap, és 3 gyermeket nevel a családi pótlékból és a szerény gyermektartásdíjból élnek.
Kérdezték, van-e testvére? Mivel nincs, így tovább kérdezősködtek.
A határozaton pedig az szerepelt a szociális szempontrendszernél, hogy a családtól megfelelő támogatást kaphat az érintett.
Teljesen leforrázva érezte magát, amikor a határozatot megkapta. Épp összefutott egy ismerőssel, aki szintén rokkant. Azonnal elújságolta neki kétségbeesve, hogy mi történt. A másik rokkant, aki ápolóként rokkant bele a munkába, megígérte, hogy segít neki a jogorvoslati útnál, mert egy országos érdekvédelmi szervezet (KAROSZ) aktivistája. A lányom még meg is örült a véletlen találkozásnak.
A határozat kézhezvétele utáni napon a lányom felakasztotta magát a padláson. Nem tudta elviselni ezt a hétpróbás gazemberséget, amit elkövettek ellene, pedig lett volna segítség a számára a jogorvoslati útnál is, ezt tudta is.
A lányom jogorvoslati útját segítő rokkant ápolónő pont a lányomhoz igyekezett, amikor a ház előtt a halottas kocsi látványa megrémisztette őt. Mikor megtudta, hogy micsoda szörnyűség történt, felkeresett engem, és felajánlotta az önzetlen segítségét, hogy mindenhová elkísér. Közben újabb fordulatot vett a borzalom, mert az unokám a lányom öngyilkossága miatt sokkot kapott és az intenzív pszichiátriai részlegre szállították.
A rokkant felülvizsgálat eredménye egy egész családunk tragédiájához és az összeomlásához vezetett! A lányom meghalt, az unokám az intenzív pszichiátrián fekszik, én 78 évesen itt állok döbbenten az események után, és a 3 dédunokám felügyeletét el kell, hogy lássam, nekem élnem kell! Ők még kicsi és ártatlan gyermekek, 6, 8 és 10 évesek, akik semmit sem értenek még ebből a szörnyű tragédiából!
Hétfőn, ha munkanap lesz, majd elkezdődik számunkra az "újraélesztés" időszaka. Intézni kell a temetést, a gyermekfelügyeletet, és újra építkeznünk, mert a 3 dédunokámnak és az unokámnak, aki az intenzív osztályon fekszik az édesanyja öngyilkossága miatti sokkhatástól, nekik még élniük kell! Nekem 78 évesen ezt a "meglepetést" adta az élet? Nekem kell most a legerősebbnek lennem, nekem is élnem kell!
Itt állok egyedül a 3 dédunokámmal, iskolakezdés előtt, a nagymamájuk temetése előtt? Az unokám ki tudja, hogy meddig fekszik a sokktól a kórházban azért, mert az édesanyja eldobta az életét a gazemberek miatt, akik ezt művelték vele? Fel fogja a család jelenteni a felülvizsgálókat, akik ezt tették a lányommal!
Nem, nem kérünk nyilvánosságot, ennél többet, mint amit itt nyilatkoztam! Nem akarok médiasztár lenni!
A lányom halálát fel kell dolgozni, ami elviselhetetlenül fájdalmas minden családtagunk számára" - zokogva búcsúzott a 78 éves néni a karosz.
Számtalan ilyen eset lehet, mely sajnos nem kap ekkora nyilvánosságot, mert a hozzátartozók a fájdalmukban magukba, befelé fordulnak és nem hajlandók nyilatkozni.
Tudjuk, hogy rengeteg a visszaminősítés, és olyan eset is kb. 15 ezer van, ahol évtizedekig fizették a járulékot a rokkantak, de az utolsó években munkanélküliek, vagy ápolódíjasok voltak, így ők nem kaphatnak egyetlen fillért sem, vagy a pályakezdő kismamák, ha megrokkannak, ők is egy fillér nélkül maradnak!
Többen írták közülük is, hogy azt fontolgatják, hogy öngyilkosok lesznek, mert nem a családjuknak, hanem az államnak fizették be a járulékokat, de az állam mégsem akar gondoskodni róluk.
Hol van? Hol késik évek óta a Strasbourgi Emberjogi Bíróság ítélete a rokkantak ügyében? Már a rabokat is kártalanítják fejenként milliókkal a magyar adófizetők pénzén, csak a rokkantak emberi méltósága csorbulhat?
A legkiszolgáltatottabbakat, az öregségi nyugdíjkorhatár alatti rokkantakat a halálba kergetheti a magyar állam? Az egész ország? Az egész Európai Unió? Az egész világ szemet huny e felett? Hány és hány halál kell még ahhoz, hogy felébredjenek az emberek? Ez szerintünk százszor rosszabb, mint a menekültkérdés, vagy bármi más!
A magyar korhatár alatti rokkantak, akikkel így kiszúrnak, azok csak a halálba menekülhetnek? Nem, nem a betegségektől, hanem a pénztelenségtől, a nélkülözéstől, amibe bele kényszeríti őket a magyar kormány és az őt kiszolgáló végrehajtói hivatali apparátus!
A "hippokratészi" esküszegő orvosok, és az egyéb szakértők, a munkaügyi bírák, stb.
Magyarország a halálba küldi a súlyos betegeket? Magyarország ebben is jobban teljesít? Ez maga a borzalom!
Ezt is neked köszönhetjük VIKTOR!
[2015.08.16]
karosz.hu/hirpress.hu
A kép illusztráció
Forrás: hirpress.hu
2015. augusztus 18. (kedd), 17:58
