Marika néni: engem már nem hívnak fel a gyerekeim sem, már haszontalan vagyok számukra.. egyedül leszek karácsonykor is
Hirdetés
Hirdetés
Marika néni története.
Nem az időseknek kell hívni titeket! Nektek kellene keresnetek minket - Marika néni üzenete
Én lehetnék a világ legboldogabb nagymamája is, hiszen van négy gyönyörű unokám. /Mégsem hallok felőlük gyakran\./
Hirdetés
Belenézek a tükörbe és látom, mennyire megöregedtem. Régebben olyan jó volt, amikor kicsik voltak az unokáim. Gyakran mentem értük oviba, vigyáztam rájuk, jókat nevetgéltünk.
Hirdetés
Fejből mondtam nekik mesét, azt nagyon szerették, és mindig csináltam nekik palacsintát. Úgy örültek, mert a lányom ritkán sütött nekik, de én elkényeztettem őket, mint egy igazi nagymama. Aztán ha rosszalkodtak, mindig könyörögtek, hogy ne mondjam el a szülőknek, és megígérték, hogy soha többet nem fog előfordulni. Ez volt a mi kis titkunk, sosem árultam be őket, ha valami csínytevés történt.
Hirdetés
Őszintén szólva, nagyon hiányoznak. Felnőttek már, és élik a maguk életét.
A szokásos családi összejöveteleken kívül nem nagyon találkozom velük, nem jönnek. Persze szülinapkor, karácsonykor, vagy egyéb jeles napokon összegyűlik a család, de olyan jó lenne, ha évközben csak úgy, néha felugornának.
Egy kis örömöt csempésznének a szürke hétköznapjaimba.
Nem tudom, meddig élek még, mennyi időm van még hátra. Nekem szinte minden napom ugyanúgy telik, bevásárlás, főzés, mosogatás, néha mosás, teregetés, sorozatnézés.
Hirdetés
A postára járok befizetni a csekkeket, meg egy héten párszor a piacra. Nekem csak a család jelenti a boldogságot. Ha hallok felőlük. Együtt nevetek velük, együtt örülök a sikereiknek, vagy együtt sírok velük, ha valami nem jött össze.
Szeretnék velük gyakrabban beszélni. De ha én telefonálok, akkor érzem a hangjukon, hogy zavarok, hogy rohannak, állandóan van valami dolguk, ami miatt nem tudnak beszélni.
Hirdetés
Én ráérek, én nyugdíjas vagyok, én itthon vagyok.
Engem bármikor hívhatnának. Folyton imádkozom értük, hogy egészségesek és boldogok legyenek.
Ezt üzenném a fiataloknak
Hívjátok fel időnként a nagymamátokat, nagypapátokat! Az idő szalad, mi sem leszünk már fiatalabbak, ki tudja, meddig élünk még, mikor lesz az utolsó alkalom, amikor beszélgetni tudunk, vagy amikor meg tudjuk puszilni vagy ölelni egymást.
Mi nem hívunk titeket, mert nem akarunk zavarni az elfoglaltságaitokban.
Hirdetés
Nektek kellene érdeklődnötök, ha van egy kis szabadidőtök, hogy hogy vagyunk, szükségünk van-e valamire, hogy bírjuk ezt a nagy meleget.
Mi mindennek örülünk, annak is, ha csak egy pár szót beszélünk telefonon. Kérdezd meg, hogy hogy vagyunk, hogy van-e mit ennünk, hogy ki tudtunk-e takarítani, hogy segíthetnél-e bármiben.
Amikor Márk először látta újszülött gyermekét, a világa összeomlott. Meggyőződése volt, hogy felesége, Ildikó...
Mindenegyben blog 2025. január 27. (hétfő), 20:25
Egy hajléktalan férfi arra kért, hogy vigyem el a kutyáját – Egy hónappal később egy titokzatos levelet kaptam, ami mindent megváltoztatott
Egy hideg délutánon épp a kisfiammal, Marcival pakoltunk az autóba a bevásárlás után. Nehéz év állt mögöttünk: a férjem, Zoltán tragikus hirtelenséggel hunyt el, és a gyász, az egyedüli szülői lét és a kimerültség teljesen elborított.
A parkoló szélén észrevettem egy férfit. Egy kopott takaróba burkolózott, az arca kipirosodott a hidegtől, mellette pedig egy kicsi, bozontos kutya reszketett. Amikor el akartunk indulni, a férfi felállt, és odajött hozzánk.
– Asszonyom – szólított meg rekedten –, ne haragudjon, hogy zavarom, de… elvinné a kutyámat?
A szavai döbbenettel töltöttek el. Szégyenkezve lehajtotta a fejét, majd folytatta:
– Daisy a neve. Ő az én mindenem, de… már nem tudok gondoskodni róla. Fázik, és nincs elég pénzem etetni. Jobbat érdemel.
Már majdnem nemet mondtam. Úgy éreztem, nem bírok több felelősséget vállalni. De akkor Marci rám nézett a nagy, könyörgő szemeivel.
– Anya, kérlek… Szüksége van ránk – suttogta.
És így Daisy hazajött velünk. Aznap este Marci megfürdette, és a kedvenc takarójával takarta be. Hónapok óta először éreztem melegséget a házunkban.
Egy hónappal később Daisy már a családunk része lett – játékos, szeretetteljes és pontosan az, amire szükségünk volt. Aztán egy este egy furcsa borítékot találtam a postaládában. Nem volt rajta bélyeg, sem visszaküldési cím, csak annyi állt: „Egy régi barátodtól.”
Amikor kibontottam, a benne lévő levél könnyekig meghatott. De a levél nem nekem szólt… ⬇️? ⬇️ A teljes történet megható fordulatokat tartogat, amit az olvasók a kommentekben találhatnak meg!
