Megdöbbentő és elkeserítő jelenetnek voltam szemtanúja az egyik üzletben.

Megdöbbentő és elkeserítő jelenetnek voltam szemtanúja az egyik üzletben. Előttem állt a pénztárnál egy idős néni, a nagy bevásárlókocsiban egy fél kilós kenyér, egy liter tej volt csupán. /Még el is gondolkodtam egy pillanatra, hogy ez milyen megrendítő kép\./

.és hogy vajon mit fog ez a néni ebédelni, szokott-e meleg ételhez jutni és van-e lehetősége megvendégelnie a családját vasárnap..? Aztán én következtem a pénztárnál, a néni arrébb tolta a bevásárlókocsit, a visszajáró aprót tette bele a pénztárcájába, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy biztonsági őr jön elő valami ajtó mögül és jó hangosan (hogy mindenki odakapta a fejét) azt mondta: álljon meg, mutassa a blokkot és a táskáját!

Döbbenten álltam, hogy most komolyan ezt a nénit így kell “levadászni”?

A néni remegő kézzel nyitotta ki a táskáját, amiből diadalittasan a biztonsági őr kivett egy vajat(!).

A néni majdnem sírt, megjegyzem én is.

A biztonsági őr jó hangosan ezt mondta: Na, akkor felvesszük a jegyzőkönyvet lopásról!

Gratulálok. A biztonsági őr a munkáját végezte, tudom, nem is ez a gond. A néni lopott, ez is világos.

De mégis…valahogy az egész olyan visszás…nem jó ez így, nagyon nem jó…

Megérdemel egy megosztást, ha sajnálod Te is.

2014. december 18. (csütörtök), 17:51