MEGKÉRNÉK MINDEN “JÓÉRZÉSŰ” EMBERT,HOGY OSSZA MEG A TÖRTÉNETÜNKET MERT FELHÁBORÍTÓNAK ÉS ELFOGADHATATLANNAK TARTOM,HOGY ILYEN MEGTÖRTÉNHET.

MEGKÉRNÉK MINDEN “JÓÉRZÉSŰ” EMBERT,HOGY OSSZA MEG A TÖRTÉNETÜNKET MERT FELHÁBORÍTÓNAK ÉS ELFOGADHATATLANNAK TARTOM,HOGY ILYEN MEGTÖRTÉNHET.

A 3 éves kislányom, aki óvodába jár súlyosan megharapta két óvodatársa.

/A gyermekem már június 1\-jén pénteken panaszkodott, hogy bántják a fiúk\./

Ekkor még annyira nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget a dolognak, hiszen ilyen a gyermekek között előfordul, összekapnak egy-egy játékon stb. és ezen gondolatommal az óvónő is egyetértett. A probléma ott folytatódott, hogy hétfőn már nem akart óvodába menni, mondta, hogy őt bántják és félt. Bevittem az óvodába, nagyon sírt, átadtam az óvónőnek az udvaron, elsétáltam a hátsó kapuig, odáig hallottam, hogy nagyon sír, így mivel nem volt szívem otthagyni, visszamentem és magammal vittem a munkahelyemre. Ez történt június 4-én,5-én,6-án. Június 7-én olyan elfoglaltságom volt, hogy nem tudtam magammal vinni, így kénytelen voltam ott hagyni az óvodában, de nagyon sírt.

Ezután 12.53 órakor felhívott telefonon az óvónő és arról tájékoztatott, hogy ne lepődjek meg, de a kislányom arcát megharapták. Annyit mondott, beborogatták, elmondta, hogy reggel nagyon sírt a gyermek, alig tudta megnyugtatni.

Délután 4 óra körül mentem a gyermekemért az óvodába, akkor már egy másik óvónő volt, Ő nem tudott mondani semmit. (Ez számomra érthetetlen, nem beszél egymással a délelőttös és a délutános óvónő ??). Megdöbbenve láttam, hogy a kislányom arcát brutálisan megharapták.Hazamentünk a kislányommal, elvittem az orvoshoz, aki kiállított egy igazolást a sérülésről. Este fürdés előtt vettem észre, hogy a kislányom „nuniján” szintén van egy brutális harapás nyom. (Az erről készült fényképet ide nem mellékelném) Kérdezgettem, hogy mi történt, de csak annyit mondott, hogy a mosdóban megharapták a fiúk, és megfogták-kezével mutatta hol- és mutatta, hogy csapkodták a mellét és a fenekét. (Egyből felmerült bennem a kérdés,hogy a 3 éves gyerekem mit keresett felügyelet nélkül a mosdóban?)Kérdésemre, hogy kik voltak, akik bántották, arra két nevet mondott a kislányom.

Ezek után ismét visszamentünk a gyermekorvoshoz, aki teljesen elképedt, elmondta, hogy eddigi életében ilyet még nem tapasztalt, szerinte rendkívüli agresszióra vall, ha egy gyermek így viselkedik. A kislány, aki mindig kiegyensúlyozott, mosolygós volt, nagyon szeretett óvodába menni, most nagyon fél és nem akar óvodába járni. Az orvos javasolta, hogy forduljunk pszichológushoz és adott beutalót, a sérülésről ismét kiállított egy igazolást.

Másnap reggel (06.08.-án) reggel kétségbeesve elindultunk a súlyos problémánkhoz segítséget, megértést, biztatást találni. Nos : reggel fél nyolctól este nyolcig ez nem sikerült. Az óvodában kezdtük, az óvónővel és az igazgatónővel szerettünk volna beszélni. Az óvónővel tudtam beszélni, aki elmondta, hogy ez egy pillanat műve volt, a nuniján lévő harapásról nem is tudott, a gyerek nem is szólt neki, meg nem is biztos, hogy az ő műszakjában történt.

(Na ezt a hozzáállást !-egy pillanat műve volt mondja,- kérdés? hol volt ebben a pillanatban az óvónő?- a másik sérülésről meg nem is tudott?- miért is nem?, JA – hogy talán nem is az Ő műszakjában volt !? Véleményem szerint ez nem egy pedagógushoz méltó hozzáállás. Ezek után szerettünk volna a férjemmel beszélni az igazgatónővel, de Ő nem tartózkodott ott, helyette az igazgató helyettessel, és a titkárral tudtunk beszélni, akiknek elmondtuk a problémánkat, amire csak annyit tudtak mondani, hogy jelentsük be. Elmondták, hogy nem igazán tudnak ezzel a helyzettel mit kezdeni, bár tudnak az általános problémáról, hogy az anyaotthonos gyermekekkel több baj is volt már, de meg van kötve a kezük, nem tudnak mit tenni. Jegyzőkönyvet az esetről nem vettek fel. ( Kérdés: Tudnak a problémákról mondják a pedagógusok, nos tud ezekről már a fél világ, hiszen több cikk is megjelent csak erről a három óvodáról, de sajnos a problémákat senki nem oldotta meg, magukra hagyták a félő gyermekeket és a kétségbeesett szülőket. Elnézést kérek, de kérdések sokasága merül fel: A sok-sok gyermekvédelmi törvény kit véd? Az igazgatónő pályázatában az összes vonatkozó törvény betartását vállalta. Szerény véleményem és több szülő véleménye szerint ez Neki nem sikerült egyik rábízott intézményben sem. A törvényeket leírni az nagyon könnyű, de azt be is kellene tartani! Lehet, hogy nincs igazam és a többi érintett szülőnek sincs igaza, de véleményem szerint, a vezető óvónő felelős a rábízott intézményben történtekért, felelős a rábízott gyermekekért, minden egyes gyermek testi és szellemi fejlődéséért, illetve annak megóvásáért. Véleményem szerint a problémás gyermekek szülei is a megoldásokat várják. Ha az eset kapcsán akadályoztatva volt, azt megértettük volna, de akkor ki kellett volna jelölnie a helyettesét a jegyzőkönyv felvételére, illetve az ügy kivizsgálására, még azon a napon, amikor történt, lehet, hogy tegnap is akadályoztatva volt?Kétségbeesésünk csak fokozódott, hihetetlen, hogy a XXI. században ez megtörténhet, de még hihetetlenebb, hogy a súlyos problémánkkal nincs hová fordulni. Elmentünk ezután a Budafoki úti Gyámügyi Osztályra, ahol közölte egy hölgy, hogy ők nem foglalkoznak ezzel, ők csak a családon belüli problémákkal foglalkoznak. Menjünk az Önkormányzathoz.

Elmentünk az Önkormányzathoz, de nem volt bent senki illetékes, közölték, hogy időpontot kell kérni és írásban kell benyújtani a panaszt, majd kivizsgálják az ügyet. Feljelentést tettem a XI.kerületi Rendőrkapitányságon kértem, hogy vizsgálják ki az ügyet. Szeretném, ha a felelőst felelősségre vonnák, a problémás gyermekekkel szakszerűen foglalkoznának, mert felháborítónak tartom, hogy egy óvodában ilyen brutális bántalmazás pedagógusok felügyelete mellett megtörténhet. Nagyon szeretném, ha többé egyetlen kis gyermeknek sem kellene elszenvednie ilyen brutális sérüléseket.

A kislányom sérüléseiről készült fényképfelvételeket csatoltam a feljelentéshez, a rendőrség látleletet kért, amit az esti órákban sikerült beszerezni. A kislányom nagymamája próbálta a délelőtt folyamán a vezetőnőt telefonon megkeresni. A vezetőnő nem volt elérhető, egy kollégájával beszélt, üzenetet hagyott, hogy nagyon szépen kéri a vezetőnőt, hogy délután 15 órakor fogadjon minket az óvodában a problémánk megbeszélése miatt.

A vezetőnő természetesen nem jelent meg az óvodában, de még arra sem méltatott bennünket, „hogy egy cédulát rakjon az ajtóra, hogy elnézést kérek, akadályoztatás miatt nem tudok megjelenni”.

A kislányom sérülései gondos ápolás mellett szépen gyógyulnak, “8 napon belül”. Azonban a lelki sérülések hatását még nem tudjuk előre meghatározni. Jelenleg pszichológushoz járunk.. Azóta viselkedése megváltozott, a mindig mosolygós kislány most komor, időnként morog, sokat sír, éjszaka velem alszik, fel – felsír álmában. Ez mind-mind olyan dolog,ami az eset előtt nem volt.

2018. július 13. (péntek), 16:05