Miért kellene jobban megbecsülni a nőket? Egy elképesztő történet!
Hirdetés
Hirdetés
Egy szokványos, hétköznap este a férj és feleség a tévé előtt ült. Megszólalt a nő: „Fáradt vagyok és késő is van. Azt hiszem megyek és lefekszem.”
/Előbb azonban kiment a konyhába, előkészítette a holnapi ebédnek valót, elmosogatott, kivette a zöldségeket a fagyasztóból, elkészítette a gyerekek másnapi szendvicseit, letörölte az asztalt, eltörölte az edényeket, a helyükre rakta, betöltötte a kávéfőzőt\./
Hirdetés
Mindezt azért, hogy a reggel könnyebben induljon.
Ezután kivasalta a férje ingét, hogy legyen mit felvennie reggel, összeszedte a gyerekek szétdobált játékait. Majd valóban elindult lefeküdni. Fogat és arcot mosott, és még felvett egy ledobott törülközőt és a helyére tette.
Hirdetés
Ezután leellenőrizte a ház összes ajtaját, hogy mindenhol be legyen zárva. Bekukkantott a gyerekekhez, és jóéjt puszit adott
A férj észrevette, hogy a felesége még járkál.
„Azt hittem, hogy elmentél lefeküdni” – mondta.
„Még volt egy kis dolgom” – érkezett a válasz.
Megérkezve a hálószobába, előkészítette a másnapi munkábamenő ruháját, és elmondott egy imát.
Hirdetés
Ekkor halotta, hogy a férj kikapcsolja a tévét és bejelenti, hogy megy ő is lefeküdni. És így is történt. Két perc múlva az ágyban is volt, és hirtelen el is aludt.
Igen… a nők csodálatosak. Mindig gondolnak másokra is, legtöbbször viszont sajnos saját magukra nem. Ezen nem ártana változtatni. A férfiak részéről meg nem ártana több elismerés!
♈ Kos (03.21.–04.19.)Ma a Kosok energiája szinte felrobban, de figyelj, hogy ne veszekedésben vezesd le, hanem...
Mindenegyben blog 2025. november 05. (szerda), 08:18
Bálint hazaért, és olyasmit látott, amit soha nem felejt el. A házvezetőnő a lebénult fiával táncolt – és amit ezután megtudott, az mindent megváltoztatott.
Noel valaha az élet öröme volt maga: futott, nevetett, mindenkit megfertőzött a derűjével. Aztán egy hirtelen baleset egyetlen pillanat alatt elvette tőle mindezt. Fél év telt el, és a kisfiú már csak csendben ült a kerekesszékében, üres tekintettel bámulta a falat.
Apja, Bálint, aki addig mindig mindent megoldott, most először érezte, hogy a pénz és a hatalom semmit sem ér. Próbált orvosokat, terápiákat, csodákat – de semmi sem mozdult meg Noelben. Csak a némaság maradt.
Egy nap megjelent a házban Sofia, a fiatal házvezetőnő, akit azért hívott, hogy segítsen gondoskodni a fiúról. A lány halk szavú volt, mosolya meleg, és minden mozdulatában ott volt valami megmagyarázhatatlan nyugalom.
Egy délután, miközben port törölt, zenét tett be a nappaliban. Nem volt szándékos, csak egy régi dallam szólt halkan. Amikor hátranézett, észrevette, hogy Noel ujjai finoman megmozdulnak a karfán – mintha a zene átjárná őt.
Sofia nem szólt semmit. Csak táncolni kezdett – lassan, könnyedén, mintha a levegővel együtt ringatózna. A kisfiú figyelte, majd a keze megint megmozdult.
– Látod? – mosolygott rá Sofia. – A tested nem felejtett el örülni. Csak hallgass a dallamra.
Noel szemében apró fény csillant. Hónapok óta először mosolygott.
Onnantól minden délután közösen hallgattak zenét. A fiú tanulta, hogyan mozgassa a karját a ritmusra, és Sofia türelmesen vezette. A ház újra élettel telt meg.
Egy délután, amikor Bálint a szokásosnál korábban ért haza, halk zene szűrődött ki a nappaliból. Megállt az ajtóban, és benézett.
A fia a kerekesszékében ült, és Sofia mellette táncolt. Noel nevetett, a karját a dallam ütemére mozgatta, és a szoba megtelt meleg fénnyel.
Bálint szó nélkül figyelte őket. A szeme megtelt könnyel.
Az, ami ezután történt… mindent megváltoztatott.
A folytatást az első kommentben találja. ??
