Mikor az anya ezt a képet készíti kisbabájáról még nem tudja milyen tragédia vár rá
Hirdetés
Hirdetés
2016. szeptember 23-án Destiny Mantia és férje Corey megünnepelték, hogy már 7 éve együtt vannak. A pár már a középiskolában ismerte egymást, 15 és 16 évesek voltak amikor párkapcsolat alakult ki közöttük. /Három évvel később összeházasodtak és született egy kisfiuk, Parker Lee\./
Hirdetés
Az életük tökéletes volt.
A Mantia családnak további tervei voltak. Szerettek volna egy házat venni és még egy gyereket akartak.
Corey egy nagyon kedves ember volt, mindenkinek segített, aki azt kérte.
Hirdetés
Minden nap együtt voltak, mesélte a feleség.
2014. szeptember 20.-án azonban a családi idillnek vége szakadt, egy ismeretlen nőnek köszönhetően. Egy évvel ezután az eset után Destiny egy bejegyzést ír erről a napról:
“Ma egy évvel ezelőtt is ugyanúgy indult a nap, mint bármikor. Corey Mantia reggel felkelt és elment dolgozni. Parker és én otthon maradtunk és egész nap játszottunk.
Hirdetés
Corey megígérte, hogy este majd még játszik a fiunkkal aztán majd elmegyünk szaunázni.
Elmentünk de nem tudtuk, hogy egy percen belül minden meg fog változni. Már nem tudunk majd együtt élni, nem tudunk felépíteni egy közös jövőt. Álmaink már soha nem fognak valóra válni. Nem tudjuk majd megvenni első házunkat. Nem tudunk kisfiunkkal elmenni a fodrászhoz, vagy elkísérni őt az első nap az iskolában. A családunk sem lesz már nagyobb.
Mikor a szaunába mentünk, férjem és kisfiam (aki éppen a hátsó ülésen ült és egy Mickey Mouse filmet nézett) összeütközött egy autóval amit egy ittas nő vezetett. Ez a nap örökre megmarad az emlékeimben, már semmi sem tudja onnan kitörölni. Az az egoista személy, aki azt hitte hogy alkohol fogyasztása után még rendesen tud vezetni, miatta halt meg azonnal az én 15 hónapos kisfiam. Miatta kerültem én és a férjem az intenzív osztályra. 24 órával később férjem szervezete feladta a harcot. A családunknak vége volt.
Azon a napon Destiny mint anya és feleség is meghalt. Újra ki kellett találnom magam.
A családunk, a terveink, mindent meg tudtunk volna csinálni akkor, ha valaki veszi a fáradtságot és azt mondja annak a nőnek akkor, hogy ne üljön a kormány mögé. Te is meg tudod ezt akadályozni, ne engedd, hogy barátod vagy családtagod ittasan a volán mögé üljön. Most azonnal legyen ennek vége, ha valaki ISZIK, akkor ne vezessen!
Destiny üzenetét 60 000 ember osztotta meg eddig. A 24 éves fiatal nő újraépíti életét de minden nap eszébe jut férje és gyermeke.
A balesetben nemcsak Destiny férje és kisfia hunyt el, hanem az ittas sofőr is. A nő családja soha nem vette fel Destiny-vel a kapcsolatot. Az édesanya reméli, hogy egyszer még jelentkeznek és bocsánatot fognak kérni.
Hirdetés
A hölgy egy esküvőn vett részt akkor úgyhogy legalább 150 ember volt jelen, aki szólhatott volna neki, hogy ne üljön autóba.
Segíts Destiny-nek abban, hogy ezt a fontos üzenetet továbbítsa azzal, hogy megosztod ezt a cikket. Talán ennek hatására valaki meg fogja gondolni, hogy ittasan beülön-e az autóba.-csodalatos.co
2017. április 18. (kedd), 23:51
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
