Minden olyan jól alakult... aztán a szerelmem 17 éves fia bemászott hozzám a kádba

Szerelmes lettem egy férfiba, aki nem szabad. Igaz, nem egy feleség vagy egy élettárs választja el tőlem. Aki minden percét, érzelmét, figyelmét igényli, az a tizenhét éves fia, Marci.

/Marci és Gábor úgy élnek, mintha össze lennének nőve\./

Miközben a srác szeretne a kamaszok mintájára önálló lenni, jönni-menni, csajozni, bulizni, az apját őrzi egész nap, két méternél messzebb nem megy tőle, és csak tervezgeti az önálló életét. Mert Marci beteg. Nem tudom pontosan, hogy mi a baja, úgy hallottam, az orvosok sem tudják, de a paranoia és a kényszeresség egyszerre mutat rajta tüneteket.

Az apja mindenben segíti

Gábor nagyon szereti a fiát, és mindent megtesz érte, amit csak tud. De nem tud sokat. A fiú okos, jól tanul, úgy néz ki, egyetemre megy, de nem tudom elképzelni, hogy a betegsége engedi majd, hogy megfeleljen egy egyetem szabályainak. Hogy be kell majd járni, időre beadandókat írni, vizsgákra készülni, idegeskedni, szóval nem tudom, erre képes lesz-e az a gyerek. Az apja viszont türelmes és szelíd, és mindenben segíti, néha még a tanulásban is.

Óvodában is feltűnt, hogy beteg

Amikor Marci kétéves volt, az édesanyja meghalt egy csúnya, gyors lefolyású daganatos betegségben. A fiú az apjára maradt, akinek még fogalma sem volt arról, hogy nem lesz egészséges.

De ahogy közösségbe került, Marcin autista jelek tűntek fel, őt nem lehetett azzal büntetni, hogy egyedül kel leülnie az asztalnál, mert szeretett egyedül lenni. Nem nagyon beszélt, de mindent értett, aki viszont gátolta valamiben, azt összeverte. Ekkor még nem tudták biztosan, hogy beteg, inkább arra gondoltak az óvodában, hogy nehezen kezelhető, és ezt az édesanyja elvesztésével magyarázták.

Magányos negyvenes

Gábor nemsokára negyvenéves. A felesége elvesztése óta nem volt komoly kapcsolata. Beletörődött, hogy az élete a fiáé.

És akkor találkoztunk. A Balcsin nyaralt a fiával, pont abban a panzióban, ahol nyári munkát vállaltam. Egyetemista vagyok, huszonhat éves, de a nyarakat mindig végigdolgozom, mert kell a pénz. Kötetlenül, barátkozva kezdtünk beszélgetni. Először Marci szólított meg, hanyatt vágta magát az egyik fotelban, és mindenféle koktélokat rendelgetett, persze alkohol nélkül. Én pedig kivittem neki. Később az apja, hogy Marci ne hallja, szólt nekem, hogy a fiú beteg, és köszöni, hogy ilyen készségesen kiszolgálom.

Elfogadna pótmamának

A két hét alatt egyre többször beszélgettünk.

Marci általában végigaludta a délutánt, mert a gyógyszerei álmossá tették. Olyankor szabadon mozogtunk, mert a kora délután nekem is szünet volt. Mintha gyorsítva ment volna az élet, pillanatok alatt érzelmi csúcsokra érkeztünk mindketten. Már alig vártam, hogy reggel legyen, és újra láthassam őt a reggeliző asztalnál. Marci is megkedvelt, amikor jelen volt, nem is hagyta, hogy az apjával foglalkozzak, mert ő akart velem beszélgetni. Egyszer azt mondta az apjának, vigyenek engem haza magukkal, mert elfogadna pótmamának.

Bemászott mellém a kádba

Csakhogy a fiúban nem ilyen érzelmek mozogtak. Már rég Pesten voltunk, a hét nagy részét náluk is töltöttem, egy külön szobát is kaptam. És eljött az a szörnyű nap, amikor Marci egyszer rám nyitott a fürdőszobában, és vetkőzni kezdett, hogy beül mellém a kádba. Nem tudtam, most egy kisgyerek szól belőle, vagy egy férfi, de hamar kiderült, hogy mint nőt akar, mert azonnal fogdosni meg csókolgatni kezdett, és hozzám simult meztelenül. Ki akartam mászni és kirohanni, de nem hagyta, lenyomott maga alá, majdnem meg is fulladtam. Gábor végre meghallotta, hogy kiabálok, és berontott.

Kiszedte Marcit a kádból, és kilökdöste a fürdőszobából. Engem ott hagyott.

Még sose volt agresszív és erőszakos

Rettenetesen éreztem magam, kapkodtam a levegőt, szorított a gyomrom, de nem tudtam sírni. Félóra múlva Gábor bejött hozzám a szobába, volt két hatalmas vörös folt az arcán és kicsit vérzett az orra. Marci ütötte meg. Gábor teljesen össze volt zuhanva, százszor bocsánatot kért tőlem, és azt mondta, nem ismerte eddig Marcinak ezt a vonását. Sose volt agresszív az apjával, és sose erőszakoskodott nőkkel. De most elborította az agyát a tesztoszteron, hisz tizenhét éves, és úgy tűnik, belém szeretett. Felöltöztem és hazamentem. Így láttuk jónak.

Eldobott a fiáért

Egy hét is eltelt, mire Gábor újra jelentkezett. De csak telefonon. Bocsánatot kért a történtek miatt, és azt mondta, sajnos le kell zárnunk a kapcsolatunkat. Nem tudja folytatni, mert felelős a fiáért. Két ember van a világon, akit szeret, Marci és én, és neki most választania kellett, melyikünkkel marad. Mert ez az eset újra megtörténne. Hallottam, hogy elcsuklik a hangja a telefonban. Én meg se tudtam szólalni, csak némán zokogtam. Letette. Én pedig belehaltam.

Kell, hogy legyen valami megoldás. Könyörgöm, akinek van ötlete, írja meg, mit lehetne tennünk, hogy Marcinak is jó legyen, és mi is együtt maradhassunk.

Edina történetét lejegyezte Kóbor Kata

2020. július 07. (kedd), 09:48