Ne gyere el az esküvőre, csak gazdagok lesznek, te nem illenél oda" - lesújtott amit a lányom mondott nekem ?

„Nekem mindig is arról szólt az élet, hogy átadjam neked azt, amit csak tudok. A te boldogságod az én legnagyobb kincsem. Minden, amit teszek, azért van, hogy biztosítsam neked amit csak meg tudok adni.”

/Az elmúlt időszak nagyon nehéz volt, de az élet megy tovább\./

Mások is megtalálták a módját, hogyan éljenek tovább.

Mindig gondoskodtam a lányomról, mindent megtettem, hogy biztosítsam neki a legjobb életet.

Őszintén szerettem őt egész szívéből, és minden pillanatban megmutattam neki ezt a feltétlen szeretetet.

A lányom kedvenc meséje mindig a „Csillagszemű juhász” volt. A történetek, amiket olvasotam, mindig segítettek neki megérteni az élet nehézségeit és hogyan küzdjön meg velük. Az iskolában a tanárok mindig örömmel fogadták a mesék inspiráló hatását.

Gyakran voltak nehézségeim a munkával, de mindig sikerült úgy tennem, mintha minden rendben lenne a lányom előtt.

Sajnos nem tartottuk a kapcsolatot, az egyetemi évei alatt nagyon eltávolodott tőlem, már két éve meg sem látogatott. Viszont tudtam, hogy sikeres ügyvédi vizsgát tett, a közösségük nagyon boldog volt, és őszintén örültek a sikereinek.

Az élet sajnos nagyon megváltoztatta. Az egyetemi évek alatt szembesült a való élet kihívásaival és átalakult.

A lányom végül egy férfival kezdett el randizni, aki egy jómódu családból származott.

Örültem az eljegyzés hírének, örültem, hogy a lányom megtalálta a boldogságát.

Egy nap a lányom úgy döntött, hogy levelet ír, hogy ne jöjjek az esküvőjére. Azt hitte, így jobb lesz mindenki számára. De nagyon elszomorodtam ezen a döntésen. Éveken át minden erejével támogattam a lányom, segítettem neki mindenben, és mindig mellette álltam. Vajon megérdemeltem ezt a sorsot? Miután sokat gondolkodtam, úgy döntöttem, hogy mégis elmegyek a városba.

Amikor eljött az esküvő napja,  habár nem kaptam meghívót úgy döntöttem elmegyek, még ha meg is haragszik látnom kell az esküvőjén a lányom.  Őszinte szeretettel öleltem meg, csókoltam, és elmondtam neki, mennyire boldog vagyok azért, hogy ő a lányom.

A lányom teljesen megdöbbent és nem tudott mit mondani. Láttam rajta, hogy nagyon szégyellte magát amiatt, amit tett.

„Hogyan gondolhatott arra, hogy elutasítsa a világ legfontosabb emberét az életében?”

Végül mellette maradtam. Sírt és nevetett, örülve annak, hogy nem hagyta el az apa, aki mindig is szerette őt.

És így zárult a történet, a legfontosabb tanulsággal, amit csak az élet tud megadni. Néha azt kell szeretni igazán aki megbánt, és fájdalmat okoz, mert az élet ilyen, a sértettség és a fájdalom tartogatása nem vezet sehová… Köszönöm ha megosztod!

2024. szeptember 22. (vasárnap), 17:31