Nostradamus próféciája Pannoniáról, Zrínyi Miklós megbízásából.
Hirdetés
Hirdetés
Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a "nagyhírű és vitéz" nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelő személyében gróf Zrínyi Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. Szept. 8.-án halt hősi halált. Napjaink történései is visszaköszönnek.
Az írott szó elhal majd, és egyre szegényebb lesz a beszéd, a nemzetre egy talány hoz bajt, mely elveszi az emberek eszét. Egész nap otthonukban ülnek, bámulnak hazug, mozgó képeket, s mire a bálványok ledőlnek, már alig születnek gyermekek.
Ötven esztendő lejártán új világ lesz, a magyarok végre kézbe veszik sorsuk. Nem a pénz lesz az úr, hanem a munka, a törvény az uzsorásokat sújtja. Az ország még sokáig nem lesz gazdag, de többé senki sem hal éhen, a néppel új királyt is választanak, s kezdődik elölről minden, mint régen.
Amit értelmes elme el sem képzel, az megtörténik majd Hungáriában. Senki nem boldogul erővel, sem ésszel, csak gyilkos ármány és ravaszság van. Dolgozni akarnál, de nincs munka, pedig a földek parlagon hevernek, aki eddig a munkát csak unta, most koldusa lesz az idegeneknek.
Az erdőn túl él az ország jobbja, de számában kisebbik része, földjét az erősebb elrabolja, ezeregyszázból nyolcvan évre. Már csupán nyelvében él, de él még, s gyarapszik, míg Erdőn innen fogynak, az ő küzdelmük hozza el a békét és egységét minden magyaroknak.
Csak temetni tudnak, nem ünnepelni, erejük gyorsan elfogy, szalmaláng, türelmesek, de kitartásuk semmi, vezérük rosszul végzi mindahány. Költőiket elfelejtik gyorsan, akárcsak régi énekeiket, magyar se marad sok a honban, de magyarul szólnak az idegenek.
Immár vén és beteges koromban távoli nemzetnek ködképeit láttam, Isten a tanúm, hogy amit eddig mondtam, megtörténik egyszer majd a valóságban. Nagyhírű és vitéz nemzet fia kérte, lebbentsem előtte föl a jövő fátylát, - háromezer ezüst volt a munkám bére, örvendenek neki koldusok és árvák.
Akinek mindezt írtam rendelésre, három hónappal él tovább, mint magam. Csatát veszít, de a harcnak nem lesz vége, minden ledőlt toronynak súlya van. A pogány még százhúsz évig itt lesz, de egyre jobban gyengül - személye két nemzet közt híd lesz, s utódja nagy művet ír a küzdelemről.
Keletről primitív, barbár horda tör Magyarországra, nem először. A nép minden vagyonát elhordja, a csőcselék a mélyből előtör. Megérkeznek a haza elárulói, sértődöttek, és idegenek tíz évig tudják a népet zsarolni: vörös és sárga a címerben egyek.
Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet ér, s az emberek apraját eldobják, és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek, súlyuk miatt már a koldusok sem hordják. Értéke nem lesz semmi a munkának, és nem lesz semmi haszna a pénznek, uzsorások magyar földre licitálnak, gazdagok helyett fizetnek a szegények.
Róka, s hiéna vezeti a népet, alattuk szétesik az ország, a róka egyedül sokat téved, a hiéna megássa a sírját. Végtelen a nép ostobasága, de lassan feltámad az új erő, nem hallgat róka hiéna szavára, Pannónia nem lesz dögtemető.
Jön új nemzedék, mely erős lesz, és nem szégyelli többé, hogy magyar, a vének nemzedéke önmagán erőt vesz, s nem csak önmagának túr és kapar. Erkölcsében megújul majd az ország, és végre büszke lesz minden fia, mert ámulatba ejti egész Európát sokszáz évnek elteltével Pannónia
2014. december 03. (szerda), 11:54
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
