Rámnyitott a férjem és elrohant, pedig nem csaltam meg, csak ezt csináltam

Régóta házasok vagyunk. Igazából minden rendben köztünk, minden téren jól működik a kapcsolatunk. Majdnem minden téren. Mert a szex ritkább és megszokottabb lett, mint amikor összejöttünk. Ez valahol normális. /A gyerekek, a munka és az egyéb teendői mellett nem is várom el a feleségemtől, hogy mindig legyen kedve hozzá\./

Tudom, hogy néha iszonyú fáradt, ahogyan én is.

Mindmáig csodás és gyönyörű nőnek tartom, aki sokat tesz azért, hogy vonzó maradjon. Viszont nekem mégis nagyobbak (lennének) a szexuális igényeim, és most már bevallhatom, időnként megnézek egy-egy „felnőttfilmet”, segít megkönnyebbülni.

Csakhogy a múltkor korábban jött haza, benyitott a hálószobába, – és igen, éppen akkor… Megszólalni sem tudtam, ő sem.

Csak nézett rám elkerekedett szemekkel, aztán nagyon mérges lett, és elvörösödött az arca. Rám csapta az ajtót, és hallottam, ahogy sírva elrohan. Ahogy tudtam, utána mentem, a kerti kis házban találtam rá. Zokogott. Nem akart velem szóba állni, hiába mondtam neki, hogy semmiség, egyszerű biológiai szükséglet.

Úgy érzi, hogy megcsaltam. Most – hetekkel később – még mindig érződik köztünk a feszültség. A gyerekek nem nagyon tudják mire vélni a dolgot, hiszen nálunk nem megszokott a fagyos hangulat. Nem tudom, mit tegyek. Hogy tehetném jóvá azt, ami szerintem nem is bűn? Se beszélni nem akar velem, se megbeszélni a dolgot. A legjobb barátomnak elmeséltem, hogy mi történt. Szerinte az a baj, hogy a feleségem úgy érzi, hogy ő már nem elég nekem, és hogy én olyan nőkre vágyom, mint amilyenek a szexfilmekben szerepelnek. Pedig, ha tudná, hogy még a filmek nézése közben is csak róla fantáziálok...

2020. augusztus 15. (szombat), 09:11