Reggel elindultam vásárolni, viszont a maszkomat otthon felejtettem. Helyette egy kendőt kötöttem az arcom elé, de ami ezután történt arra nehéz szavakat találni! Ti mit tettetek volna a helyemben?
Reggel elindultam vásárolni, viszont a maszkomat otthon felejtettem. Helyette egy kendőt kötöttem az arcom elé, de ami ezután történt arra nehéz szavakat találni! Ti mit tettetek volna a helyemben?
/Reggel elindultam vásárolni, viszont csak a bolt előtt jöttem rá, hogy otthon hagytam a maszkomat\./
Miután bementem, azonnal közölte velem az egyik eladó, hogy a maszk használata kötelező.
Erre mondnom neki: – Tudom, de sajnos otthon maradt ezért kötöttem a szám elé ezt a kendőt! Gyors megveszem amire szükségem van és már itt se vagyok.
A válasz a következő volt:
– Nem igaz, hogy még mindig ennyi értelmetlen ember van! Mit nem lehet azon érteni , hogy CSAK MASZKBAN?!!!
Majd közölte velem, hogy vagy azonnal elhagyom az üzletet, vagy ő fog kipenderíteni.
Arra lennék kínácsi, hogy ti mit tettetek volna a helyemben? Miként reagáltatok volna a helyzetre?
Az alábbi gombokkal oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!
2020. augusztus 06. (csütörtök), 09:20
Kapcsolódó cikkünk
Gazdag nagypapa kérte, hogy adják be egy idősek otthonába. A menye a hetedik mennyországban járt a boldogságtól — de nagyon hamar már úgy zokogott, mintha eszét vesztette volna... ???
Budapest külvárosában, az öreg fák és az újonnan épült, őrzött villanegyed között állt egy tágas ház piros cseréptetővel és fehér oszlopokkal. Lakója az egész környéken jól ismert volt — tiszteletreméltó öregúr, jó szívvel és nehéz sorssal. De az utóbbi hónapokban még a szomszédok is észrevették, hogy a verandán már nem ül a bajuszos nagypapa egy csésze hársfateával. Helyette egyre gyakrabban tűnt fel egy másik alak — egy szőke nő sötét szemüvegben, aki egy fényes terepjáróból szállt ki, és úgy osztogatta a parancsokat, mintha ő lenne a világ új uralkodója.
Egy esős reggelen egy jelöletlen kisbusz állt meg a kapu előtt. A házból egy bőröndöt hoztak ki, gondosan betették a csomagtartóba, majd néhány perc múlva maga az öregúr is megjelent — görnyedt háttal, sötét ballonkabátban, bottal, és egy tekintettel, amelyben egy egész élet súlya tükröződött. Szótlanul beszállt, hátra sem nézett. Csak egy pillanatra csillant meg egy fénysugár a bepárásodott, sötét ablakon — és mintha az öreg szemében... egy mosoly villant volna fel.
— Istenem, végre! — suttogta Mariann, miközben a manikűrjét igazgatta. — Mostantól Zolival mi vagyunk az igazi urak!
Aznap este pezsgőt rendelt, felvette a legszebb ruháját, és a hangos zene ütemére táncolt a nappaliban, a poharat pedig úgy tartotta, mintha jogar lenne. Fogalma sem volt róla, hogy a ház kamerái nemcsak minden mozdulatát rögzítik, hanem valós időben továbbítják is... egy nagyon váratlan helyre.
— Biztos benne, hogy ezt akarja? — kérdezte egy fiatal férfi szigorú öltönyben, miközben egy bőrkanapén ült. — Elég keménynek tűnik.
— Ő maga választotta ezt a játékot. Én csak az ő szabályai szerint játszom — válaszolta nyugodtan az ősz hajú nagypapa, miközben finoman dobolt ujjaival egy fából készült dobozon. — De van egy előnyöm: tudom, hogyan ér véget.
Már azon a héten furcsa események kezdődtek a cégnél. Szerződések dőltek dugába, a gépek sorra meghibásodtak, vezető alkalmazottak mondtak fel. Minden telefonhívás után Mariann remegő kézzel szorította a készüléket, Zoli pedig — elveszítve magabiztosságát — még a sofőr tekintetét is kerülte.
Eközben az idősek otthonában a nagypapa nyugodtan sakkozott egy nyugdíjas professzorral. Minden lépésnél egy viccet mesélt, ifjúkori emlékeit idézte fel... és várt. Várt arra az órára, amelyre számított.
És egy reggel az elérkezett.
Valaki kopogtatott az ajtón. Halkan. Kitartóan...
A folytatás — az első hozzászólásban a kép alatt ???
A megtört öregúr és a hívatlan meny
Pásztor Lajos egy csendes tavaszi...
