Roma rákkutató fiú Dr Horváth József , és beteg édesanyja esete a karcagi kórházban!
Hirdetés
Hirdetés
/Ugye emlékeztek a Huszonhét éves, rákkutatóra, Debrecenben diplomázott, a Debreceni Egyetem Orvos\- és Egészségtudományi Centrumában dolgozik, olyan genetikai markereket keres, amelyek idejében jelzik a szájüregi rákot – és mellesleg roma\: ő Horváth József, az első Aranypánt\-díj tulajdonosa – a díjat 25 év feletti hétköznapi roma hősöknek adják, akik kiemelkedőt nyújtanak az élet bármely területén\./
Hirdetés
február 4. 14.35. József Joz Horváth dühöng – itt: Karcag Kórház
Sajnos édesanyám állapotáról nem tudtam információt kapni. A kezelőorvos nem volt bent, de az ügyeletes doktor nem tudom milyen információk alapján, de azt mondta nővéremnek, hogy kóros veseelégtelenség és bélfertőzés... Akkor kezdem az elején: Megérkezem Karcagra, kocsiba be, egyből be a karcagi kórházba a belgyógyászatra. Keresem az ügyeletes orvost, hogy adjon tájékoztatást az elvégzett CT és endoszkópiás vizsgálatokkal kapcsolatban, mivel tumor-gyanúja miatt utalták be.
Hirdetés
Rákkutatóként rögtön egy világ omlott bennem össze. Végre eljutottam oda, hogy személyesen is bemenjek. Az ügyeletes orvos kapásból lekezelően kezdett el velem beszélni, azt se tudta konkrétan ki édesanyám, tőlem kérdezi a szobaszámot. Folytatja tovább, hogy ő már adott felvilágosítást korábban, érjük be azzal. Mondom neki, hogy most jöttem Debrecenből, s én még semmit sem tudok, legyen szíves felvilágosítani.
Hirdetés
Azt mondta hát Debrecen nem a világ vége, bármikor be tud jönni, meg amúgy is hadd végezze el a dolgát, és beb@szta rám az ajtót. Kicsit később kijön, leülünk az asztalhoz és odahozza a kórlapot, amin a test-hőmérsékletet és a tápanyag-ellátottságot jegyzik, illetve a vizitek idejét. Mondom neki, hogy szeretném látni az elvégzett vizsgálatok eredményeit, erre a kórlapot nyomja az orrom alá, és ezt mondja: - Olvassa el, ha érti! Meg amúgy is ki maga és miért kér ilyet? A pumpa már az egekbe, de próbáltam visszafogni magam: elmondtam neki, hogy ki vagyok és mivel foglalkozom, és higgye el, hogy értem, de ezekből nem derül ki a vizsgálatok eredménye.
Hirdetés
Tovább nyomta a lekezelő dumáját, én felálltam és megmondtam, hogy hova tegye a kezelőlapot! Felháborító, hogy ez megtörténhet!!! Emberek életének megmentésére felesküdött ember!!! Én így szeretlek karcagi kórház! Én így szeretlek egészségügy! Én így szeretlek Magyarország!
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
