Sírva fakadtam, amikor reggel megláttam a 14. kerületi kisbolt előtt ezt az étellel tömött kukát. Miért dobjuk ki az élelmiszert, amikor emberek éheznek??
Hirdetés
Hirdetés
Sírva fakadtam a pazarlás láttán: Miért dobjuk ki az élelmiszert, amikor emberek éheznek?
Ma reggel különösen szomorúan indult a napom. Ahogy sétáltam a XIV. /kerület egyik kisboltja előtt, megpillantottam egy kukát, amely tele volt frissnek tűnő kenyerekkel\./
Hirdetés
Nem akartam hinni a szememnek. Valóban itt tartunk? Hogy az ehető élelmiszert egyszerűen kidobjuk, miközben emberek ezrei éheznek ebben az országban?
Megálltam a kuka előtt, és hosszú percekig csak bámultam a kidobott kenyereket.
Hirdetés
Ezek a cipók nem voltak penészesek, nem volt rajtuk semmi hiba. Talán két-három naposak lehettek, kicsit megkeményedtek, de még mindig tökéletesen ehetőek voltak. Miért kerülnek akkor a szemétbe? Mert nem felelnek meg a frissesség illúziójának, amit a vásárlóknak el akarnak adni?
Abszurdnak tartom, hogy egy olyan világban élünk, ahol a fogyasztói társadalom diktálja, mi az, ami elfogadható, és mi az, ami már nem.
Hirdetés
Közben pedig elfelejtjük az alapvető emberi értékeket: a tiszteletet az étel iránt, a felelősséget a környezetünkért, és az együttérzést azokkal szemben, akiknek kevesebb jut.
Nem lehetne ezeket a kenyereket odaadni a rászorulóknak? Vajon hány család örülne egy-egy vekni kenyérnek, hány gyereknek lenne így mit ennie? De nem, inkább kidobjuk, mert egyszerűbb és kényelmesebb, mint foglalkozni azzal, hogy másoknak segítsünk.
Bementem a boltba, és megkerestem az eladókat.
Hirdetés
Megkérdeztem tőlük, hogyan lehetséges, hogy ennyi ehető kenyeret kidobnak. A vállukat vonogatták, azt mondták, hogy ez a szabályzat, nem adhatják oda senkinek, mert félnek a felelősségre vonástól, ha esetleg valaki megbetegszik. De vajon nem betegebb az a társadalom, amelyik inkább hagyja megromlani az ételt a szemétben, mintsem hogy segítsen a rászorulókon?
2024. szeptember 18. (szerda), 14:02
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?