Sírva fakadtam, amikor reggel megláttam a 14. kerületi kisbolt előtt ezt az étellel tömött kukát. Miért dobjuk ki az élelmiszert, amikor emberek éheznek??

Sírva fakadtam a pazarlás láttán: Miért dobjuk ki az élelmiszert, amikor emberek éheznek?

Ma reggel különösen szomorúan indult a napom. Ahogy sétáltam a XIV. /kerület egyik kisboltja előtt, megpillantottam egy kukát, amely tele volt frissnek tűnő kenyerekkel\./

Nem akartam hinni a szememnek. Valóban itt tartunk? Hogy az ehető élelmiszert egyszerűen kidobjuk, miközben emberek ezrei éheznek ebben az országban?

Megálltam a kuka előtt, és hosszú percekig csak bámultam a kidobott kenyereket.

Ezek a cipók nem voltak penészesek, nem volt rajtuk semmi hiba. Talán két-három naposak lehettek, kicsit megkeményedtek, de még mindig tökéletesen ehetőek voltak. Miért kerülnek akkor a szemétbe? Mert nem felelnek meg a frissesség illúziójának, amit a vásárlóknak el akarnak adni?

Abszurdnak tartom, hogy egy olyan világban élünk, ahol a fogyasztói társadalom diktálja, mi az, ami elfogadható, és mi az, ami már nem.

Közben pedig elfelejtjük az alapvető emberi értékeket: a tiszteletet az étel iránt, a felelősséget a környezetünkért, és az együttérzést azokkal szemben, akiknek kevesebb jut.

Nem lehetne ezeket a kenyereket odaadni a rászorulóknak? Vajon hány család örülne egy-egy vekni kenyérnek, hány gyereknek lenne így mit ennie? De nem, inkább kidobjuk, mert egyszerűbb és kényelmesebb, mint foglalkozni azzal, hogy másoknak segítsünk.

Bementem a boltba, és megkerestem az eladókat.

Megkérdeztem tőlük, hogyan lehetséges, hogy ennyi ehető kenyeret kidobnak. A vállukat vonogatták, azt mondták, hogy ez a szabályzat, nem adhatják oda senkinek, mert félnek a felelősségre vonástól, ha esetleg valaki megbetegszik. De vajon nem betegebb az a társadalom, amelyik inkább hagyja megromlani az ételt a szemétben, mintsem hogy segítsen a rászorulókon?

2024. szeptember 18. (szerda), 14:02