Sokáig nem értettem, hogy a lányom miért nem akar átvinni a régi falusi házból a városi új lakásába! De egy este rájöttem, hogy minden?

Hirdetés
Sokáig nem értettem, hogy a lányom miért nem akar átvinni a régi falusi házból a városi új lakásába! De egy este rájöttem, hogy minden?
Hirdetés

Amióta az eszemet tudom, itt élek – egy kis házban a falu szélén. Itt töltöttem gyermekkoromat, serdülőkoromat és ifjúságomat. /Ide hoztam a vőlegényemet, hogy megismerjem anyukámat és apukámat, innen mentem el a férjemmel, és 30 évesen tértem vissza egy kisbabával a karomban – a lányommal\./

Hirdetés
A közös életünk nem sikerült, elváltunk.

De a szüleim, akik később elhunytak, örömmel fogadtak vissza. A lányom ebben a házban nőtt fel, férjhez ment, és egy unokával ajándékozott meg. Egy egész érdekes történet, egy hatalmas kosárnyi emlékkel.

Hirdetés
Csakhogy most, ha félretesszük a szentimentalizmust, a valóságban kell megnézni ezt a házat: megfeketedett, megereszkedett, meghajlott, a padló korhadt, a régi palával fedett tető pedig beázott.

A lányom és a vejem azt mondta, hogy a házban a falak kivirágzanak, és felesleges javítani a házat, mert hamarosan szétesik. A gyermeküknek nem jó ilyen körülmények között élni, ezért elmennek egy jobb városba, és bérelnek egy lakást.

Hirdetés
Mindhárman összepakoltak és elmentek. Egyedül maradtam. Nehéz egyedül, de néha elmegyek beszélgetni a szomszédaimmal, és segítünk egymásnak.

És nemrég találkoztam a szomszédommal – boldogan futott, ragyogott, annyira boldog volt! Mi ez? Azonnal elkezdett dicsekedni nekem, hogy a fia és a menye vett egy kis házat vidéken, háromszobás, szolid, minden kényelemmel, még egy pici telket is, ahol virágokat és növényeket lehet termeszteni! Lényegében magukhoz veszik, hogy velük éljen.

Hirdetés

Annyira szerencsés! Még én is irigyeltem őt – én is olyan szerencsés lennék, ha gyerekeim lennének, akik velem élnek! És most úgy tűnik, hogy az álmom kezdett valóra válni. A gyerekeim felhívtak, és telefonon elmondták, hogy meglepetéssel készülnek a lakhatással, jönnek, és mindent elmondanak. Annyira boldog voltam. A gyerekek jöttek és elkezdték mondani, hogy hitelre vesznek egy lakást, el akartak vinni és megmutatni nekem.

Hirdetés

Taxival, szinte ünnepélyes keretek között érkeztünk egy nagy házhoz! Egy új környékhez, új épületekhez is közeledtünk. A gyerekek olyan boldogan szálltak ki a kocsiból, mutatták az új liftet, a 4. emeletet, és itt a lakás. Ez egy háromszobás lakás! Tágas, világos, már felújított. Olyan boldog voltam, hogy azt mondtam: “Gyerekek, hol lesz az én szobám? A lányom egy pillanatig habozott, majd azt mondta:

– Anya, elrontottad a meglepetést! Azt akartuk, hogy örülj nekünk, a gyermekeidnek! Hogy fogunk mi ide beilleszkedni? Itt a hálószobánk, itt a gyerekszoba, ez pedig az előszoba: valahol fogadnunk kell a vendégeket! És jövőre tervezünk még egy gyereket, sokan leszünk, nem fogunk tudni bepréselődni. Másrészt pedig, hogy fogtok elmenni otthonról? És különben is, ott vannak emlékek, barátnők és egy macska, amire itt nincs szükségünk.

Inkább veszünk neked egy új mosdókagylót. Az utolsó szavait úgy hallottam, mintha álmomban hallottam volna.

Hirdetés
Ránéztem a vejemre – eltakarta a szemét, és megértettem őt: mindig mindenben hallgat a lányomra, soha nem mond ellent neki. Mondtam a lányomnak, hogy sürgősen a klinikára kell mennem, és elsétáltam a buszhoz. Három napig otthon vártam, hogy a lányom megszánjon, és felhívjon, de nem hívott.

Aztán tárcsáztam a számát, hogy megtudjam, mi a helyzet. “Nem csinálunk semmi különöset, elmegyünk vásárolni, bútorokat választunk” – mondta a lányom.

Hirdetés
“Ennyi az egész. “Gondolkodom: talán így kellene lennie?”. A következővel számolok: a ház öreg, és én is öreg vagyok, 63 éves vagyok.

Lehet, hogy csak előítéletet fogalmaztam meg magamban, hogy a lányomnak el kell vinnie a régi kunyhómból. És ő nem tartozik nekem semmivel: hadd éljenek a fiatalok kedvükre. Bár keserű belátni, de sajnos már senkinek sincs rám szüksége.

forrás

2024. október 03. (csütörtök), 12:45

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2025. július 01. (kedd), 17:06
Hirdetés

A tanárok napok óta figyelték az egyik kisfiút. Amit végül felfedeztek, arra senki sem volt felkészülve…

A tanárok napok óta figyelték az egyik kisfiút. Amit végül felfedeztek, arra senki sem volt felkészülve…

A tanárok napok óta figyelték az egyik kisfiút. Amit végül felfedeztek, arra senki sem volt felkészülve…”Az iskola...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2025. június 30. (hétfő), 19:53

Édesanyám nyugdíjas, van egy kis félretett vagyona, de nem segít nekem kifizetni a hiteleimet… helyette utazgat, tengerparton napozik

Édesanyám nyugdíjas, van egy kis félretett vagyona, de nem segít nekem kifizetni a hiteleimet… helyette utazgat, tengerparton napozik

Nem azért dolgoztam végig az életem, hogy most újra eltartsalak…”Legalább tízszer elolvastam az üzenetet a telefonom...

Mindenegyben blog
2025. június 30. (hétfő), 13:29

A pajzsmirigyrákkal diagnosztizált nő elmondta, mi volt az első ijesztő tünete, amit az orvosok nem vettek komolyan

A pajzsmirigyrákkal diagnosztizált nő elmondta, mi volt az első ijesztő tünete, amit az orvosok nem vettek komolyan

Úgy éreztem, a testem leáll” – A pajzsmirigyrákos nő elárulta, mi volt az első tünet, amit minden orvos...

Mindenegyben blog
2025. június 30. (hétfő), 07:51

Amikor elhagyott egy fiatalabb nőért, a gyerekeim az ő oldalára álltak – de most, hogy meghalt, hirtelen újra anyának szólítanak…” Tizenöt év csend. Tizenöt év magány. Ennyi ideje nem hívtak fel sem névnapon, sem karácsonykor. Amikor a férjem, Tamás otthagyott engem Eszterért – egy nála húsz évvel fiatalabb nőért –, a gyerekeink gondolkodás nélkül mellé álltak. Végül is Tamás egy nagyvállalat igazgatója volt, befolyással, pénzzel, kapcsolatokkal. És én? Én csak egy „megkeseredett” elvált nő lettem számukra, akit jobb elfelejteni. Sokáig azt hittem, tényleg nincs rám szükségük többé. Aztán Tamás szíve megállt. A temetés után pedig olyan üzenetek kezdtek záporozni tőlük, amilyeneket már rég nem kaptam: – Anya, hogy vagy? – Anyu, nem találkoznánk valamikor? Először nem értettem, mi ez a hirtelen fordulat. Aztán megtudták: Tamás mindenét a fiatal feleségére hagyta. És ekkor... eszükbe jutott, hogy van egy édesanyjuk is, akinek még van valamije. Azóta gyakrabban jönnek. Cukorkával, kedves szavakkal, kis mosolyokkal. De a lányom a minap egyenesen kimondta: – Mama, gondoltál már arra, hogy ideje lenne végrendeletet írni? Csak mosolyogtam. Egyikük sem tudja, hogy a végrendeletem már rég elkészült. És nem nekik szól. Hogy mit terveztem?

Amikor elhagyott egy fiatalabb nőért, a gyerekeim az ő oldalára álltak – de most, hogy meghalt, hirtelen újra anyának szólítanak…” Tizenöt év csend. Tizenöt év magány. Ennyi ideje nem hívtak fel sem névnapon, sem karácsonykor. Amikor a férjem, Tamás otthagyott engem Eszterért – egy nála húsz évvel fiatalabb nőért –, a gyerekeink gondolkodás nélkül mellé álltak. Végül is Tamás egy nagyvállalat igazgatója volt, befolyással, pénzzel, kapcsolatokkal. És én? Én csak egy „megkeseredett” elvált nő lettem számukra, akit jobb elfelejteni. Sokáig azt hittem, tényleg nincs rám szükségük többé. Aztán Tamás szíve megállt. A temetés után pedig olyan üzenetek kezdtek záporozni tőlük, amilyeneket már rég nem kaptam: – Anya, hogy vagy? – Anyu, nem találkoznánk valamikor? Először nem értettem, mi ez a hirtelen fordulat. Aztán megtudták: Tamás mindenét a fiatal feleségére hagyta. És ekkor... eszükbe jutott, hogy van egy édesanyjuk is, akinek még van valamije. Azóta gyakrabban jönnek. Cukorkával, kedves szavakkal, kis mosolyokkal. De a lányom a minap egyenesen kimondta: – Mama, gondoltál már arra, hogy ideje lenne végrendeletet írni? Csak mosolyogtam. Egyikük sem tudja, hogy a végrendeletem már rég elkészült. És nem nekik szól. Hogy mit terveztem?

Révész Ilona vagyok, 72 éves. Egykoron háromgyerekes családanya, ma már „csak egy néni” a lakótelepen, akinek a...

Mindenegyben blog
2025. június 28. (szombat), 14:36

Semmi képeslap. Semmi hívás. Csak egy szelet torta, egy szám a gyertyán – és a teljes csend. Egészen addig, míg valaki kopogott az ajtón. De amikor kinyitotta, olyasvalaki állt ott, akinek a létezéséről sem tudott… A 97 éves Géza bácsi története egész Magyarországot megrázta.

Semmi képeslap. Semmi hívás. Csak egy szelet torta, egy szám a gyertyán – és a teljes csend. Egészen addig, míg valaki kopogott az ajtón. De amikor kinyitotta, olyasvalaki állt ott, akinek a létezéséről sem tudott… A 97 éves Géza bácsi története egész Magyarországot megrázta.

Semmi képeslap. Semmi hívás. Csak egy szelet torta, egy szám a gyertyán – és a teljes csend. Egészen addig, míg valaki...

Mindenegyben blog
2025. június 28. (szombat), 12:55

‼️ A kutyát csak elbúcsúzni vitték be… de amikor az orvos belépett, a németjuhász vadul ugatni kezdett, majd nekiesett. Amit ezután mondott a gazdája, mindent megváltoztatott... ?

‼️ A kutyát csak elbúcsúzni vitték be… de amikor az orvos belépett, a németjuhász vadul ugatni kezdett, majd nekiesett. Amit ezután mondott a gazdája, mindent megváltoztatott... ?

A 43 éves Tóth Judit utolsó kívánsága az volt, hogy még egyszer láthassa hűséges kutyáját, mielőtt a daganatműtét miatt...

Mindenegyben blog
2025. június 15. (vasárnap), 06:04

Futott, ugatott, megvillantotta a fogait… és amit láttam, összetört bennem valami

Futott, ugatott, megvillantotta a fogait… és amit láttam, összetört bennem valami

Futott, ugatott, megvillantotta a fogait… és amit láttam, összetört bennem valami” – Az igaz történet, amit sosem...

Mindenegyben blog
2025. június 14. (szombat), 15:05

Ezt a budapesti házaspár sem hitte el, amikor visszanézték az éjjeli kamerafelvételt…

Ezt a budapesti házaspár sem hitte el, amikor visszanézték az éjjeli kamerafelvételt…

A fiatal szülők, Dóra és Márk, néhány hete hozták haza első gyermeküket, az alig háromhetes kislányukat, Emmát. A...

Hirdetés
Hirdetés