Számukra rémálom, ha esik az eső, ha olvad a hó Miskolcon
Hirdetés
Hirdetés
Miskolc – Margit és fia több mint tíz éve harcolnak a beázó tető megjavításáért.
Az esővizet felfogó lavórok, folyamatosan ázó falak és mennyezet, az állandóan csepegő víztől használhatatlan nagyszoba. /Ez jellemzi Himer Margit Szemere utcai lakását\./
Hirdetés
Fiával, Molnár Dávid Gergellyel lakik itt, és már több mint tíz éve jelzik folyamatosan az ingatlan kezelőjének, hogy tegyenek valamit, mert ilyen körülmények között képtelenség élni. Attól félnek, hogy egyszer rájuk szakad a mennyezet, de ezidáig nem találtak megoldást a problémájukra.
Himer Margit és fia, Molnár Dávid Gergely mutatja, hogy lavórokkal kénytelenek felfogni a plafonból szivárgó vizet
Hirdetés
Két kisszobában.
Margit és fia egy műemléknek nyilvánított társasház tetőtéri lakásában laknak. A 70 éves édesanya most a – korábban étkezőnek használt – kisebb helyiségben húzza meg magát, Dávid pedig a másik kisszobában rendezkedett be. Pedig lenne hely bőven, csakhogy a 20 négyzetméteres nagyszobát le kellett zárni, sőt az étkező felől lefalazni, mert az mára lakhatatlanná vált. A víz beszivárgott a gipszkarton álmennyezet mögé, és attól féltek, hogy rájuk szakad az egész. Nem volt más megoldás, a mennyezetet le kellett bontani. Margit furnérlapokat csavaroztatott fel, mert az bírja egy ideig.
Hirdetés
„Amikor csapadékosra fordul az időjárás, a nagyszobában szinte esik az eső. Az én szobámban is lassan kilyukad a mennyezet, annyira kimosta a víz. Itt, az ágyam felett pedig mállik a vakolat, nemsokára rám szakad, ott van egy jókora csík, szintén a szivárgó eső és hólé nyomai” – mutatja a bajokat elkeseredve Margit.
Mindenütt lavór
A lakás többi helyiségében Dávid vezet körbe minket. Mindenütt ugyanaz a probléma. Ázik a fal és a mennyezet a fürdőszobában, a kisszobában és a kicsinyke galériában, lavórok állnak készenlétben, hogy felfogják a mennyezetet átáztató vizet. Margit építészmérnök, nyugdíjazása előtt egy szakközépiskolában is tanított.
Hirdetés
Mint mondja, szakmailag ért az épületekhez, így pontosan tudja, mi a probléma.
„Annak idején egyrétegű bitumenes fedést kapott a tető, amit kaviccsal szórtak le. A kavicsot azonban az eső lemosta, a bitumen pedig az időjárás viszontagságait nem bírva szétrepedezett.
Hirdetés
Emiatt ázik a mennyezet. Az évek során az ingatlan kezelője ugyan próbálta javítgatni, de az nem ért semmit. Most a tetőnk úgy néz ki, mint a foltozott gatya, de nem ez a megoldás. Vagy háromrétegű bitumenes fedés kellene, vagy hullámlemeztető. Probléma az is, hogy a mi folyosórészünket évekig nem takarították, világítás pedig még most sincs, sötétben nem tudok hazajönni. A lépcsőkorlátból egy jó darab kitört, sokáig nem csináltak vele semmit, életveszélyes volt. Aztán falécekkel javítgatták meg” – vázolja tovább reménytelen helyzetüket Margit.
Bárki bejöhetett.
Dávid hozzáteszi: a házkezelő arra is hivatkozik, hogy pályázott a ház felújítására, de nem nyertek, és hogy nehezíti a rekonstrukciót, hogy műemléképületről van szó.
Hirdetés
„A társasházban 22 lakás található, de csak 7-et használnak lakhatás céljára. A többiben iroda vagy valamilyen szolgáltatás működik. Az első emelet is beázik. A tetőtérben mi lakunk egyedül, de mára elfogyott a türelmünk” – fogalmaz Dávid. Hozzáteszi: több évig kellett harcolniuk azért is, hogy végre zárható legyen a kapu.
Hirdetés
Azelőtt hajléktalanok és drogosok tanyája volt az udvar, akik a dolgukat is itt végezték el.
Édesanyja szinte sírva folytatja..
„Régen az Avason laktunk, de olyan szomszédaink voltak, hogy onnan menekülnünk kellett. Amikor ideköltöztünk, örültünk, mert itt csend van, de aztán kezdődtek a beázások. Hát így kell élnem 70 éves koromra? Lassan teljesen tönkremegy a lakásunk, itt maradok kisemmizve. Hová mehetnék?” – kérdezi megtörten.
Távozóban még körülnézünk a körfolyosóról. Gyönyörű, patinás épület lenne, ha nem omlana mindenünnen a vakolat, ha nem pergett volna ki innen-onnan egy-egy tégla, ha az erkély alatti bádogszegély nem lenne felszakadva, és ha a tetőnek az a része, amelyet cserepek fednek, nem lenne hiányos.
Pedig a 19. században épült valamikor kereskedőház értékes műemlék, Horváth Lajos is itt lakott egykoron.
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
